Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
6. szám - Kovács Dezső: A folyó- és tószabályozás környezetvédelmi eredményei és lehetőségei
328 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Kovács D.: A folyó- és tószabályozás A tapasztalat szerint a kőszórásos partokat a horgászok kedvelik, azonban sajnálatosan azt is megállapíthatjuk, hogy az ilyen szakaszokon a horgászok előszeretettel bontják meg a burkolatot és a saját igényük szerint átrendezik a köveket, nemsokat törődve a part állékonyságának megőrzésével. Partszabályozási szempontból hasonlóan kedvezőtlen az ág alsó szakaszára jellemző magán horgász-stégek hosszú sora. A Vízügyi Igazgatóság — más eszköz híján — szorgalmazza a kevesebb, de nagyobb ós ritkábban elhelyezett stégek építését. Mellékágak, holtágak hasznosítása üdülésre A múlt századi vagy frissebb keletű kanyarátvágások nyomán keletkezett holtágak mind a Duna, mind a mellékfolyók mentén egyre inkább az üdülés (horgászat, fürdőzés) szolgálatába állnak. Mivel a folyó és a holtág közötti terület gyakran évszázadok óta változatlan növény-, esetleg állatvilágot őriz, a holtágak üdülőterületté való alakítása többnyire a vízügyi és a környezetvédelmi szervek közös feladata lett. A legjobb példa erre a Lakitelek—Tiszaalpár körzetében, az ősállapotban megmaradt vízi világ emlékeit őrző tőserdei Holt-Tisza és a körülötte kialakított tájba illő üdülőközpont, amely kiemelkedő természeti értékeinél fogva a Kiskunsági Nemzeti Park része lett. A Tiszán a már említett tőserdei holtágon és az ugyancsak tájvédelmi körzetet körülfogó Mártélyi-holtágon kívül egy-egy jól sikerült kanyarbiztosítás, partvédelem is képes alkalmat teremteni az üdülésre, mint pl. a közelmúltban Tiszakécskénél végrehajtott építkezés. A saséri partbiztosítás pedig kifejezetten a hullámtér természetvédelme érdekében készült. A Duna mentén a legismertebb ilyen üdülőterületek a ma már Szelidi tónak nevezett ősi Duna-meder, a Fadd-Dombori holtág és a bajai Sugovica. A vízügyi és erdészeti szervek közös erőfeszítésével jött létre és tartható fenn a nagyközönség által is meglátogatható állapotban a Gemenci hullámtéri erdőség, ami ma Tájvédelmi Körzet. Mindkét folyón követendő példákat lehet találni arra, hogy a vízügyi szervek néha még a folyószabályozás műszaki követelményeit is háttérbe szorítva igyekeznek kielégíteni az üdülés és a természetvédelem igényeit. Egyébként e két utóbbi is gyakran ellentétbe kerül egymással, ha például a felkapott üdülő területet látogatók veszélyeztetik a szabad természetet. Friss vízzel rendszeresen átöblíthetővé tesznek például a vízügyi igazgatóságok olyan mellékágakat, amelyeket a folyószabályozás szempontjából kívánatos volna feliszapoltatni. Kedvezőtlenebb íveket alkalmaznak a folyószabályozás tervezésénél olyan helyeken, ahol a helyi szervek valamilyen park-, vagy üdülőfejlesztési programot kívánnak megvalósítani. Az egymassal ellentétes, ütköző érdekek esetén meg kell tálalni az érdekek helyes sorrendjét, yrioritasat és meg kell vizsgálni az igények reális kielégítésének lehetőségét. Esetenként meg kell értetni, el kell fogadtatni az illetéker szervekkel, ha a folyószabályozás alaqvető célkitűzéseinek az érvényesülése nyert prioritást. Negatív példa erre a Kisar-i árvízi szűkületben a 70-es évek közepén épített két jobbparti sarkantyú, amely a kisari domború parti homokzátonyt kívánta védeni, növelni, illetve a fürdőzést elősegíteni. A sarkantyúk az amúgy is túlzottan éles kanyart tovább növelve káros mederváltozásokat okoztak a bal parton, ahol pedig ez az árvédelmi töltés és a híd közelsége miatt különösen veszélyes. Pozitív példa a Gemenci Tájvédelmi Körzet holt Dunaágai vízfrissítésének elősegítése, amelynek érdekében az Alsódunavölgyi VlZIG a Fekete erdőnél levő kanyarban egyes sarkantyúk építését elhagyta, mások hosszát pedig csökkentette annak ellenére, hogy ezáltal a kanyar jellemzői némileg romlottak. A Tájvédelmi Körzetet átszelő holtágak torkolatának feliszapolódásaennek eredményeként csökkent, az ágak gravitációs vízellátása azonban csak a középvízállás felett biztosítható. Az ennél alacsonvabb vízállások esetére a VlZIG, az OKTH, a MÉM és az OVH közös határozatának értelmében javaslatokat dolgozott ki az ágak szivattyús vízellátására, valamint a természetes mélyedésekbe épített áttöltések megszüntetésére, illetve áthidalására. E munkálatok költségei a vízügyön kívüli forrásokból fedezhetők. A közelmúltban végrehajtott tiszai átvágások (Taktabáj, Tiszaszalka), valamint az olcsvaapáti Szamos-átvágás valószínűleg szintén alkalmat adnának üdülőterületek kialakítására. A vízügyi szervekre háruló fő feladat ezzel kapcsolatban, hogy vizsgálja meg az ágak vizének folyamatos, vagy szakaszos felfrissítésének lehetőségeit és adjon javaslatot annak megoldására. Az együttműködés a helyi tanácsi, az erdőgazdasági és természetvédelmi szervekkel természetesen elengedhetetlen. Meg kell még említeni jó példaként a Rába folyó nicki és marcaltői térségének, valamint a Körös-holtágaknak horgászati és egyéb üdülési célra történő kiváló hasznosítását is. Környezeti hatások a Kiskörei Vízlépcső alatti Tisza-szakaszon A folyó életében egy ilyen erőteljes beavatkozás, mint a Kiskörei Vízlépcső létesítéseés üzemeltetése, elengedhetetlenül befolyással van az érintett folyószakaszokra. Megváltoznak a korábbi vízjárási viszonyok és ez az eddigiektől eltérő különböző helyzeteket teremt a létesítmény alatti mederben és partokon. A vízlépcső alatti szakaszon 1978-tól, amikor a 89 m.Af. duzzasztásra átálltak és megkezdődött az erőtelep napi csúcsüzeme a parteróziós folyamatok bizonyos fokozódását figyelték meg. Ez a táj képét és esztétikaját is befolyásolta. Fákkal benőtt partszakaszok csúsztak be a vízbe, az elszáradt fák, bokrok, kisvíznél ma is km-ken át kísérik a vízszegélyt. Jelenleg a folyó az „öngyógyítás" szakaszában van, a beszakadt fák, ágak a hordalékot megfogták, a leroskadt rézsűk lassan visszatöltődnek és rajtuk kialakulóban van az új füzes, a benőtt partszegély. Ez a folyamat arra utal, hogy az új helyzetnek megfelelően a meder, illetve a part egyensúlyi helyzete kezd helyreállni. A fokozott erózió okait vizsgálva megállapí-