Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
6. szám - Kovács Dezső: A folyó- és tószabályozás környezetvédelmi eredményei és lehetőségei
Kovács D.: A folyó- és tószabályozás Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. 329 tották, hogy a magasabb duzzasztásra való átállás egy nagyvizes időszakkal esett egybe. A természetes eróziós folyamatokat a vízerőtelep üzemeltetése fokozta, a kettő együtt vezetett a partok megrongálódásához. Fel kell itt hívni a figyelmet arra a körülményre, hogy hasonló vízjárás megismétlődése esetén az említett hatások jelentősen csökkennének, illetve esetleg teljesen el is maradnának, ha a Tiszacsatornázás közbenső láncszeme, a csongrádi vízlépcső már működne és visszaduzzasztó hatása a Kiskörei Vízlépcsőig érvényesülne. A tószabályozás környezetvédelmi eredményei és hatásai A Balaton szabályozása Vízszintszabályozás. A Balaton céltudatos vízszintszabályozása 1863-ban a siófoki leeresztő zsilip megépítésével kezdődött. A vízszintszabályozás akkor megfogalmazott célja a hajózás, a halászat, a fürdőzés igényeinek kielégítése, a károsan magas vízállások kiküszöbölése volt. A vízszinttel szemben támasztott követelményeket a nagy természetes vízszintingadozások mérséklésével, a korábbiaknál alacsonyabb vízszint tartásával kívánták elérni. Az alacsonyabb vízszinttartás lehetővé tette a déli vasút építését a tórész közelében, a tóparti sáv beépítését ós kikötők, strandok létesítését. A leeresztő zsilip kis kapacitása, a megbízható hidrometeorológiai előrejelzés hiánya miatt a kitűzött célt azonban nem tudták megvalósítani, továbbra is előfordultak rendkívül alacsony és magas vízállások a tóban. A célkitűzés sem volt minden vonatkozásban megfelélő. A vízszint különböző céloknak megfelelő szabályozása a gyakorlatban csak 1923-tól valósult meg. Ezt követően az 1940-es években volt még egyszer rendkívül magas vízállás, mivel a II. világháború alatt a leeresztő zsilipet felrobbantották és újjáépítése alatt tartósan szüneteltetni kellett a vízeresztést. Néhány csapadékszegény évben, a fürdőzési szezon végén előfordult a fürdőzést hátrányosan befolyásoló alacsony vízállás is. Az 1970-es évek elejétől alkalmazott vízszintszabályozási elvek és a leeresztő zsilip újbóli bővítése az utolsó 10—12 évben minden igényt kielégítő vízszintek előállítását eredményezték. A Balaton 1977-től előírt szabályozási vízszintjei a •következők. Megnevezés Vízállás a hónap első napján [cm] Megnevezés III. III IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII Felső Alsó 85 70 85 70 90 85 100 85 100 85 100 85 100 95 85 85 80 70 85 70 85 85 70 70 Megjegi/zé»: A siófoki vízmérce „0" értéke = 103,32 m B. f. A vízkészletgazdálkodási szempontból, — mivel megnőtt a vízgyűjtőn a vízigény, továbbá vízminőség-védelmi szempontból, — mivel nőtt a tó tápanyagterhelése — felvetődött a jelenleginél magasabb vízszinttartás szükségessége a tavaszi— nyár eleji időszakban. A felső szabályozási vízszint megemelését a magas járulékos költségek miatt elvetették. A vízigények, a vízminőség-védelem igényeinek kielégítése a vízgyűjtőn tározók létesítését és messzi távlatban más vízgyűjtőről vízátvezetést, illetve ezek létesítésének vizsgálatát vetették fel. A Balaton korábbi méter nagyságrendű éves vízszintingadozása az utolsó évtizedben néhány dtn-re mérséklődött, így megszűnt annak káros hatása is. A vízszintingadozás csökkenésével a tópart mentén csökkent a talajvízszint ingadozása is, és főleg hasznos az, hogy elmaradtak a rendkívül magas talajvízszintek, amelyek korábban több helyen ingoványosodásra vezettek. A Balaton vízszintszabályozása együtt járt a vízszint több méteres tartós süllyesztésével a korábbi évszázadokhoz képest. Az alacsonyabb vízszinttartás következ, menye azonban a kisebb vízmennyiség és vízmélységamelyek vízkészletgazdálkodási ós vízminőségi szempontból jelenthetnek problémát. Nagyobb víztérfogatból ui. nagyobb vízfelhasználást lehetne megvalósítani a vízgyűjtőn, a kisebb víztérbe érkező és megnövekedett tápanyagmennyiség pedig hozzájárul az eutrofizálódás ütemének fokozódásához. A vízszint az 1970-es évek elejétől kismértékben ismét magasabb, a legfelső szabályozási vízszinthez (-(-100 cm a siófoki vízmércén) közelálló vízszint tartására törekednek. Az állandósított alacsonyabb vízszint kedvezett a tó társadalmi hasznosításának. Mélyebbre szállt a talajvíz szintje és így lehetővé vált a tó parti sávjának üdülési célú hasznosítása, nyaralók, hétvégi házak építése. Ez a gyakorlat egészen ,,a Balaton mindenkié" szemléletre vezetett, ugyanakkor a parti sáv egyesek személyi vagy kisebb közösségek tulajdona lett. A parti sáv helyenként túlzott beépítése nem teszi lehetővé sétányok, parkok létesítését. Partszabályozás. A parti művek építése a Balatonnál az elmúlt' század végén a gőzhajózás beindításával, vagyis a kikötők építésével kezdődött. A századfordulón — amikor az erózió veszélyeztette a déli vasúti pályát ós elhabolta a strandokat, a parti tulajdonosok telkét —, megkezdték a partvédő művek építését kőből, betonból. Napjainkig a 235,6 km hosszú partvonalból 104 km hosszban épült partvédőmű, a többi szakaszon természetes, többnyire nádas part található. A partvédőművek többségét a vízbe építették és a mögötte lévő területeket feltöltötték. A Balaton területéből napjainkig összesen 4,9 km 2 területet töltöttek fel, amely zömmel korábban elhabolt terület volt. A kikötők létesítése, — mivel azok mólói benyúlnak a tóba — akadályozzák a parti sávban a víz áramlását, feliszapolódó zugokat hoztak létre, sőt a két móló által határolt kikötőkben is feliszapolódás tapasztalható. A hullámveréstől és a jég romboló hatásától a mólókat durva kőszórrással kellett védeni, amelyek a rajtuk felgyülemlő uszadékkal nem szép látványt nyújtanak. A mólók áramlást befolyásoló hatását csökkenteni lehetett volna átereszek beépítésével, a durva kőszórás elkerülésére viszont ma sincs megoldás, sőt az átereszek hatása sem lenne mindenhol egyértelműen pozitív. A parti feltöltések számottevően nem befolyásolták a tó területét és térfogatát. Előnyük, hogy csökkentették a sekély vizű területeket, hasznosításra és beépítésre alkalmas lett a tó térsége. Hátrányuk, hogy megszűnt a lankás átmenet a tó és partja között, csökkent az uszadék kidobódási lehetősége és sok helyütt — mivel megfelelő csatornákat nem építettek — akadályozza a felszíni lefolyást és időszakos belvizes területek keletkeztek. Ugyanakkor megszűnt az eróziós kár, amely helyenként egy m/év előrehaladással koptatta a parti tulajdonosok telkét. A feltöltések szabálytalan vonalazása esetén szemétzugok ke-