Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
6. szám - Kovács Dezső: A folyó- és tószabályozás környezetvédelmi eredményei és lehetőségei
Kovács D.: A folyó- és tószabályozás Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. 327 lejjebb jelöltek ki kotrási területeket a folyómederben, ill. az öblözetekben. A pilismarót! és a szalkszentmártoni öblözetekben megindult nagyob arányú kotrások eredményeként kialakuló bányatavak pedig újabb üdülőterületekké válhatnak a jövőben. Mellékág-lezárás problematikája a szentendrei Pap-sziget esetében A folyók fejlődésében a mellékágak általában kedvezőtlenül hatnak egymásra, egyik vagy a másik ág szűkül, iszapolódik fel. A szentendrei Pap-sziget esetében is számításba kell venni azt az objektív természeti törvényszerűséget, hogy a folyók természeti okokból nem képesek arra, hogy összes ágaikat egészségesen fenntartsák. Mindezeket mérlegelni kell, amikor a Pap-szigeti ág helyzetét vizsgáljuk. E mellékág helyzete emellett különleges is, mert tulajdonképpen második mellékág (a szentendrei Dunaág mellékága), ezért az előbbiek itt fokozottan érvényesülnek. A Pap-szigeti ág is lassan feltöltődik. Ez a természetes folyamat hosszú évtizedek óta tart. Ebből következik, hogy a mellékág csakis költséges, folyamatos mélyítéssel-kotrással tartható fenn. 1960 előtt a Pap-szigetre komppal, ladikkal lehetett bejárni. A városi tanács a szigetet az 1960-as évektől kezdve üdülés és camping céljára hasznosítja ós ezért 1961-ben egv mellékágat lezáró bejáró utat ópítettett oda. A mellékág természetes feltöltődése a zárógát hatására meggyorsult, úgy hogy az áttöltés alatti mederrészt 1966—-67-ben már kotorni kellett (a vízügy költségére). Mivel a zárógát feletti mederrósz hordalék- és szemétgyűjtő hatása az üdülést szagkeltós ós egyéb szempontból zavarta, a tanács a töltést elbonttatta (a Vízügyi Alap 1 millió Ft-os támogatásával) és 1969—71-ben 6 db, összesen 16,6 m 2 nyílású csőátereszt tartalmazó újabb bejáró töltést készíttetett (a Vízügyi Alap újabb 3,5 millió Ft-os támogatásával). 1972-ben kikotorták a bejáró út felett^ mederszakaszt is. Erre a Vízügyi Alap 1,5 millió Ft-ot áldozott. Az 1970-es évek tapasztalata azt mutatta, hogy a kotrások hatására a mellékág feltöltődése lelassult ugyan, de tartós alacsony vízállás esetén továbbra sem volt elegendő vízátfolyás. A vízügyi szervek többek között javasolták az ág teljes feltöltését, ezáltal félszigetté történő kialakítását, ami a szentendrei ág mederalakulása és a közeli parti szűrésű kutak vízadóképessége szempontjából is kedvezőbb helyzetet teremtett volna. A városi tanács azonban a mellékág teljes felújítása és egy átjáró híd építése mellett döntött. Ez a megoldás azonban, a legú jabb tapasztalatok szerint ismételten szükségessé teszi a mellékág rendszeres kotrását, hiszen az. a szentendrei Dunaág természetes víz- és bordalék járása következtében továbbra is iszapolódni fog. Ebből a példából látható, hogy milyen nehéz összeegyeztetni a folyó természetéből fakadó és a folyószabályozás célkitűzéseivel is megegyező javaslatokat, beavatkozásokat, az érintett terület és környezet rendezését, hasznosítását szolgáló más irányú törekvésekkel, igényekkel. Az eredmény ilyen esetekben egy elfogadható kompromisszum lehet, amelynek azonban jelentős költségkihatásai lehetnek (pl. a rendszeres kotrás költsége). A ráckevei Dunaág szabályozásának hatása az ág üdülőértékére A ráckevei Dunaág vízforgalma és vízszintje a két végén levő zsilipes lezárás segítségével kézben tartható, szabályozható. A zsilipek megépítése és a korábbi években elvégzett folyószabályozás teremtették meg tulajdonképpen e Dunaágon az üdülés lehetőségeit, feltételeit, az üdülés bázisát. Enélkül, mint természetes mellékág, más jellegű és lényegesen kisebb értékű, jelentőségű hasznosításra lenne alkalmas a vízisport, üdülés stb. szempontjából. A folyószabályozással (zsilipekkel) létrehozott, átalakított természet, környezet tudja csak biztosítani azokat a feltételeket, amelyek a társadalom részéről az üdülés, sport stb. vonalán igényként jelentkeznek. A Dunaág üdülőértéke Budapesten belüli, illetve ahhoz közeli elhelyezkedése miatt kiemelt fontosságú és jelentősége a jövőben csak növekedhet. 1078-ban szabályozási munkálatok indultak a Kvassay-zsiliptől a 46 fkm-ig, amelyek 1985-ben fejeződnek be. Ezek során 110 m széles és 2,5 m mély egységes medret alakítanak ki az említett szakaszon. A partokat kőszórással védik, de arra számítanak, hogy a partok előtt nádsáv alakul majd ki. A szabályozás jelentős mennyiségű kotrással járt. A szélesítés során a meder egy részén nádassal benőtt terület kotrása is szükségessé vált. A 46 fkm alatti szakasz vizének minél kisebb mértékű megzavarása és szennyezése érdekében környezetkímélő kotrási módszert alkalmaztak: a kotrási sáv és a nyílt víz között a kotrási munkák utolsó szakaszának teljesítéséig meghagytak egy nádsávot, amely igen jól védte a medret a kotrással felkavart mederanyag és nád-törmelék bejutásától. Ezt a sávot legutolsóként távolították el. A kitermelt anyagot a parti sávban deponálták. Mivel ezen a szakaszon partmenti telkek, nyaralók még nincsenek, az elhelyezés nem ütközött nagyobb nehézségekbe. A kirakott ós elterített kotrási anyagot, mint feltöltést a helyi tanácsok hasznosítják. Ahol a deponálás meglévő nádasban történt, a kivitelező Középdunavölgvi VÍZIG konzultált az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatallal ós a kazetták kijelölésénél figyelembe vette annak kívánalmait. A szabályozással a Dunaág felső, azaz Budapestről legkönnyebben elérhető szakaszának üdülőértéke jelentősen megnövekedett, mivel mind az evezés, mind a horgászat céljainak jobban megfelelő meder, illetve part alakult ki. Problémaként jelentkezik az ismételten feltöltődő mederszakasz kotrási anyagának elhelyezése. A már rendezett, kialakított partok mentén az anyag elhelyezésére nincs lehetőség, az alsóbb még szabályozatlan szakaszok partmenti részeit pedig természetvédelmi területté nyilvánították, így a kotort anyag ide sem helyezhető. Amennyiben új terület a part mentén nem jelölhető ki, az anyag elhelyezése csak a Duna medrében (átzsilipeléssel) történhet, ami a kotrási költségeket a jelenleginek a többszörösére növeli.
