Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

5. szám - Dr. Kiss Barnabás: Közművesítés fejlesztésének néhány gyakorlati eredménye

Dr. Kiss D.: Közművesítés fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. 297 további átemelő. Itt a gyűjtőhálózat átmérője kisebb lehet mint a gravitációs rendszernél, de minden beemelési ponton átemelőt kell létesíteni, ennek költségei jelentősek, ezenfelül még az elektromos áramellátást is biztosítani kell. A rendszer üzemeltetése állandó felügyeletet igényel, áramkimaradás esetére a helyi viszonyok ismeretében fel kell készülni. Ezzel szemben szakaszosan építhető, az áramköltség a tényleges használattal arányos. Gazdaságosságának legfőbb kritériuma a kisebb teljesítményű szennyvízátemelő gépészeti megoldásának és berendezéseinek fejlettsége, megbízhatósága, az építés és üzemeltetés költségvonzata. 2.2.2. Vákuumhatás alatti szennyvízgyűjtő rendszer. A vákuumhatás alatti szennyvízgyűjtő rendszer most kezd nálunk honosodni. Az első kísérleti szakasz Szentendrén épülőben van, a svéd SIEMENS rendszer építésével. A rendszer működtetését a csőhálózatban létrehozott légritkított tér és a külső légköri nyomás közötti energiakülönbség biztosítja. A rendszerben a gyűjtőhálózat légmentesen zárt, és folyamatosan vákuum hatása alatt áll. A szennyvíz a keletkezési helyek közelében telepített gyűjtőkutakból időszakosan levegővel együtt a gyűjtőhálózaton át a központi vákuumtartályokba áramlik, ahol a szennyvíz és a levegő szétválik. A szennyvizet átemelő-, a levegőt pedig vákuum-szivattyúval távolítják el. Utóbbival a szükséges vákuumot is előidézik. A rendszer sarkalatos pontja a fogyasztói szennyvízbeadagoló szerkezet, amely a kívánt, ill. üzemelés szempontjából megfelelő időpontban és sebességgel áramolni engedi a házi (közösségi, körzeti) gyűjtőkutakból az ott összegyűlt szennyvizet a gyűjtőcsőbe úgy, hogy az abban uralkodó vákuum lényegesen ne csökkenjen. A rendszerhez tehát a keletkezési helyek szerinti mennyiségű szennyvízgyűjtőkút, ill. akna és az ebben elhelyezett adagolóberendezés kapcsolódik, amelyekből a használat sajátos idő intervalluma szerint jut a szennyvíz a gyűjtőcsövekbe. A vákuumhatás alatti szennyvízgyűjtéshez tehát a nyomásalatti rendszerhez hasonlóan szükséges a szennyvízkibocsátó helyeken létesítendő szennyvízgyűjtő azonban a beemeléshez szükséges energiát a központi vákuumtelep szolgáltatja. A rendszer működtetésének bizonytalansága az áramkimaradás, ill. a vákuumhatás megszűnése, amely kedvezőtlen esetben teljes üzemleálláshoz vezethet. 2.3. Összehasonlítás. Összehasonlító értékelésnél figyelembe kell venni az építés, a fenntartás, üzemelési és egyéb szempontokat. Az ezekből következő gazdaságossági összehasonlításnál pedig az egyes részegységek eltérő elhasználódási idejét, a folyamatos üzemhez tartozó változó feltételeket. Ezek összevetésével (4. és 3. ábra) egyértelműen megállapítható, hogy 10 év üzemelési idő alatt a költségek kiegyenlítődnek, és ezután már a gravitációs csatorna a leggazdaságosabb. Meg kell azonban je2. ábra. Csatornahossz és elvezetendő szennyvízmennyisége Fig. 2. Canal-lengths and wastewater volumes to be discharged gyezni azt a tényt, hogy hazánkban a kényszeráramú rendszerek üzemeltetésében tapasztalat még nincs: a költségek beesült értékek. Műszaki szempontból döntőek az üzemelés és kivitelezés lehetőségei. A gravitációs csatorna építése minden esetben mélyépítés, a kényszeráramú rendszerek pedig kismélységű létesítmények 0,8—1,0 m takarással megvalósíthatók, így ezeknél általában nincs szükség a talajvíz ellenében való ténykedésre és ducolásra. A kivitelezés tekintetében a helyi körülmények jelentősek. A megközelítőleg vízVákuumhatás alatti rendszer 3km vezeték 30 m-ként beemelő szerkezet és 1. vákuumközpont Nyomásalatti rendszer 3km vezeték 30m-ként beemelő szivattyú Gravitációs rendszer 3km hosszú 3. ábra. Beruházási és üzemköltségek Fig. 3. Investment and operation costs