Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
5. szám - Csima Sándor: A kubányi típusú rizstelep tervezési tapasztalatai
Kalavszky K.— dr. Lelkes J.: A járva üzemelő öntöző Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. 275 az éghajlati hasonlóság miatt. Ez egyben tanulságul is szolgál, ha hazai viszonyok között komolyan, tudományos megalapozottsággal kívánunk rizstermesztéssel foglalkozni, a kutató intézeteinknek is meg kell tenniük a szükséges lépéseket ezirányban. 1.4. Talajmechanikai szakvélemény Az előzetesen kivonalazott helyszínrajz alapján ki kell jelölni azokat a helyeket, ahol talajmechanikai feltárást, illetve laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni. Elsősorban a nagyobb műtárgyak helyét, majd a műtárgyak között 250—300 m-enként. A fúrások mélysége 5—7 m. A vett minták értékelése hasonlóan történik mint nálunk. A vizsgálatok során meg kell határozni a talaj természetes víztartalmát, hézagtérfogatot, hézagtényezőt, maximális molekuláris vízkapacitást, higroszkóposságot, nedves térfogatsúlyt, száraz térfogatsúlyt, a talaj víznyelő és vízáteresztő képességét. 1.5. Talajtani szakvélemény A terület nagyságától függően az előírásokban meghatározott talajmintavételi gödröt és fúrást kell létesíteni. Az előzőekre normatíva Van, hogy különböző nagyságú területen hány darab mintavételi gödröt kell létesíteni és abból hol és milyen talajmintát kell venni. Ugyanez vonatkozik a fúrásokra is. Az előírások szerint 1 km 2-enként 15 db főszelvényt és 40 fúrást kell létesíteni. Minden feltárási helyről 6 db. mintavétel szükséges minimálisan. Ez az 500 ha tervezési területen kb. 1200 mintavételt jelentett. Laboratóriumban a minták alapján elkészítik a talajtani szakvéleményt, melyben meg kell határozni a humusz vastagságát, a talaj pH értékét, a megkötött vízmennyiséget, a megkötött Na, Mg ionok mennyiségét, karbonát és gipsz mennyiséget, stb. A szakvélemény leglényegesebb mozzanata a vízben oldódó, vízben oldhatatlan, s az összes sótartalom meghatározása. Az egyes mintavételi helyek sótartalmának ismeretében megszerkeszthető az un. sótérkép, mely az azonos sótartalmú pontok összekötéséből adódik. A sótérképen el kell különíteni a különböző sótartalmú talajokat, mert a későbbiek során ezek alapján lehet a műszaki tervezés idején a tereprendezést elvégezni, ill. a vízben oldódó és oldhatatlan sótartalom ismeretében lehet a talajjavítás és talajerő-utánpótlás mértékét meghatározni. Amennyiben a laboratóriumi vizsgálatok alapján alkalmas a terület rizstelep létesítésére, rá lehet térni a tényleges tervezésre. 2. Iiizstelep műszaki tervezése 2.1. Rizstelep kivonalazása Az öntözőtelepet úgy kell kivonalazni, hogy a kalitkák szabályosak, egyenlő nagyságúak, s számuk 4-gyel osztható legyen. Az optimális kalitkaméret 6 ha, ami 200x300 m oldalméreteknek felel meg. A mi konkrét esetünkben a területi adottságok miatt 64 db. 330x200 m oldalméretű kalitkát tudtunk kialakítani. Az öntözőtelep belső öntöző és lecsapoló csatornáinak nyomvonala úgy lett meghatározva, hogy minden kalitka külön—külön áraszthatóés lecsapolható legyen. A kalitkákat az utolsó rendű öntöző csatoina látja el öntözővízzel. Minden öntözőcsatcrnához 4 db kalitka csatlakozik. Biztosítani kell az öntözővízszint és a kalitka felszíne között min. 33 cm szintkülönbséget. Egy másodrendű öntözőcsatornához 4 db harmadrendű csatorna, tehát 16 db kalitka tartozik. A lecsapoló csatornák hasonló ehendezésűek. Az öntözőtelepet körben nagy mélységű (2,0—2,5 m) lecsapoló csatorna határolja, melynek célja, hogy az öntözőtelep alatt a talajvízszintet 1,2—1,5 m mélyre csökkentse, a környező területek talajvizét elhatárolja. A lecsapolok mentén 3,0 m koronaszélességű, a kalitkákat elválasztó rizsgát koronaszélessége pedig 0,4 m. Az öntözőtelep belső úthálózattal rendelkezik, s úgy van kialakítva, hogy minden kalitkát meg lehessen közelíteni külön-külön. Az utak kiemeltek, koronaszélességük 6,0 m. A kalitkák egymáshoz viszonyított szintkülönbsége nem lehet 0,5 m-nél nagyobb. Az öntözőtelepen csak a legszükségesebb műtárgyak kerültek betervezésre. Az öntözőtelep jó kialakításából adódik, hogy a viszonylag kevés műtáigy beépítése mellett is biztosítható a közlekedés és a vízkő rmányozás. v Még egy lényeges eleme van a rizstelepnek, mégpedig a vakond-drén. A drének behúzása jelentős mértékben elősegíti a fölötte lévő talajrétegekből a káros sók kimosásár, ősszel a betakarítás előtt a fedőréteg kiszárítását, illetve tavasszal a korai magágy előkészítését. Az előzőek alapján a vetés az optimális időpontban elvégezhető, biztosított a szükséges 110—130 nap vegetációs időszak. A drének mélysége az indulásnál 0,6 m, a végén 0,5 m, egymástól való távolsága a talaj kötöttségétől függően 1,5—6,0 m. A vakond-drének un. drén árokba csatlakoznak, melyek a kalitkán belül helyezkednek el az egyik hosszabb oldali rizsgát mellett. Feladatuk még ezen kívül a gyorsabb árasztás és lecsapolás biztosítása is. 2.2. Öntő zési és lecsapolási hidromodulus meghatározása Az öntözési és lecsapolási normák feldolgozásához az öntözési norma elemeinek és a hidromodulus számításához a mérnöki meliorációs vizsgálatok eredményei adnak alapot. A vizsgálatok részletesen elemzik az éghajlati, talajtani, geológiai és hidrogeológiai feltételeket a topográfiai, hidrológiai és agrárgazdasági lehetőségekkel alátámasztott rizstelep építési elképzeléseknek megfelelően. Az öntözési norma számítása a metodikának megfelelően a rizs vegetációs idejének és az öntö-
