Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. Balázs D. Oszkár: Bevonat vizsgálatok vízművekben
164 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Bevonat vizsgálatok vízművekben Uli. BALÁZS D. C) S Z K k 11* I. Bevezetés ivóvíztisztításunk során legáltalánosabb cél a vízben oldott vagy szilárd állapotban levő szervetlen anyagok, illetve az élő szervezetek mennyiségének és minőségének olyan mértékű megváltoztatása — különböző technológiai eljárások alkalmazásával — hogy az ivóvízhálózatba kerülő víz emberi fogyasztásra alkalmassá váljon. Az ivóvízellátás utóbbi években kiépített legmegfelelőbb rendszerei a regionális hálózatok. Ilyenkor gyakran távoleső területek ivóvízellátását közös távvezetékekkel oldják meg [1 ]. A jelentős hosszúságú ivóvízhálózatok és a vízművek műtárgyai számottevő mértékben megnövelték az ivóvíz-rendszerek folyadék-szilárd fázis határfelületét. Határfelületi jelenségeket a víztisztításban technológiai folyamatként több helyen használunk — pl. niangántalanítás, pelyhesítés [1, 6, 10], A szilárd—folyadék interfaciálison zajló folyamatoknak kedvező eredményei mellett lehetnek vízellátási •— technikai és higiéniai — szempontból káros következményei is [(i, 8, 9, 12, 14, 17]. Már hétköznapi tapasztalatainkból is ismeretes, hogy a víz változó keménységét okozó sók gyakran vízkő formájában kirakódnak a szilárd felületeken. Különösen kedvezőtlen ez a folyamat kazánok, fűtőrendszerek nedves felületein. Ivóvízhálózatot alapvetően kétféle úton érheti szenynvezés: — elsődleges szennyezés, amikor a felhasználásra kerülő vízzel együtt jutnak be a rendszerbe a szennyező anyagok vagy élőszervezetek stb.; — másodlagos szennyeződésként, amikor magában a hálózatban jönnek létre kedvező feltételek ahhoz, hogy a nem kívánatos kémiai folyamatok, vagy esztétikai, higiéniai, technológiai szempontból káros vegyületek vagy élőszervezetek kimutathatók legyenek [4, 5, 9, 12, 15]. Felszíni vizet használó vízmüveinkben nagy a valószínűsége, hogy az ivóvíz-rendszerbe nein csupán lebegő, hanem rögzült életmódú szervezetek is kerülhetnek. Felszínalatti vizeinkben gyakori a kétvegyértékű vas- és mangán-ion. Ezekből a vizekből levegővel érintkezve vas- és mangánoxid-hidroxid [Fe 30 3, Mn0 3, Fe(OH) 3, Mn(0H) 2] csapódik ki. Ezt a folyamatot a rögzült életmódú vas- és inangánbaktériuinok (Gallio nella, Crenothrix, stb.) elősegítik [1, 2, 3, 14 |. Ivóvízhálózatok belső kémiai és biológiai eredetű másodlagos szennyeződésére az esetenkénti lakossági bejelentések mellett néhány közlemény is felhívta a figyelmet [11, 12, 13, 16], Munkánk során a magas vas- és mangán tartalmú felszínalatti vizet használó Miskolc Keleti Csúcsvízrafi — ós három különböző vízminőségű tározó vizet használó vízmű élőbevonatával foglalkoztunk. Célunk volt, hogy megállapítsuk a vízművek műtárgyain képzqdő bevonat mennyiségét, vas-, mangánés kalciumtartalmát. A másodlagos szennyeződés jelentőségét ismerve, törekedtünk a vízművek különböző műtárgyainak falán élő bevonat taxonómiai összetételét, mennyiségi viszonyait feltárni. 2. A vizsgált vízművek Miskolc Keleti Csúcsvízmű A vízmű 1976-ban épült, a Hernád jobb oldali partján, a folyótól 2 km-re. A Sajó és Hernád közti 20— 60 m vastag kavicsteraszból szivattyúzzák ki a nyers* ERVV, Kazincbarcika. * 1983-ban megtörtént. vizet. A vízminőségre jellemző, hogy az egyes kutak vizének vas- és mangántartalma erősen eltér: néhány kút vizében a két ion koncentrációja összesen 8 mg dm-3 értéket is elér. Keménysége 17—21 nK° között van. Bakteriológiai szempontból a felhasználásra kerülő nyersvíz rendszerint megfelelő. A vízmű jelenleg 30—50 kúttal üzemelhet. Mivel a kutak némelyike 50—100 m-re van a Hernád folyótól, 1000—2000 ind dm3 egyedszámmal kovaalgák (Bacillariophyceae) és ostorosalgák (Kuglenopliyta) is előfordultak a nyersvízben. A vízkezelés legfontosabb célja ebben a vízműben a nyers víz vas- és mangántartalmának eltávolítása. A vízműben előállított napi 30—35 em 3 víz Miskolc ivóvízellátását segíti. Az oldott vas- és mangán eltávolítása oxidációval és szűréssel történik. A reakcióhoz szükséges optimális 8,3 pH-t NaOH adagolással érik el. Oxidálószerként a levegő oxigénjét és káliunipermanganátot használnak. A vas oxidációja zömmel a két oxidációs medencében (reaktorban), míg a mangáné elsősorban a 8 db nyitott gyorsszűrő MnO^-vel bevont kvarchomok töltetének felületén megy végbe. A szűrők homokja egyúttal kiszűri a vasoxid-hidroxid pelyheket is. Lázbérci Vízmű A lázbérezi tározó vizéből a vízműben napi 20—25 ein 3 ivóvizet gyártanak. Előklórozás és homokfogó után derítőszerként Al 2(S0 4) 3-at és különféle segédderítőszereket adagolnak (Aqualgine, SA, l'urifloc N-l 1 7), az esetenként-cyeíofloce rendszerben működő Graver-féle derítőbe. Téli szezonban — 500 000 ind dm3 alatti fitoplankton egyedszám esetén — derítőszer helyett oxidálószerként káliunipermanganátot adagolnak a vízbe. A derítőből továbbjutó lebegőanyagot és planktonszervezeteket 16 db nyitott gyorsszűrőn távolítják el a vízből. A szűrők fedett, zöld üvegíi ablakokkal ellátott épületben vannak. Köszörűvölgyi Vízmű A Köszörű völgyi Vízmű feladata Párád és üdülőkörzetének napi 2000 in 3 ivóvízzel történő ellátása. Nyersvízként a Köszörűvölgyi tározó vizét használja, ahonnan négy szinten lehetséges a víz kivétele. A nyersvízbe előklórozás után derítőszerként szintén alumíniumszulfátot,segédderítőszerként kénsavval aktivált kovasavat kevernek. A derítés 2 db négyszög alapú kúpos, fedetlen derítőben történik. Téli időszakban a derítőszer-adagolás szünetel, és oxidálószerként káliumpermanganátot használnak. A le nem ülepedett szesztont 3 db kvarchomokkal töltött nyitott gyorsszűrőn szűrik ki. A szűrők fedett, zöld ablaküvegű szűrőházban vannak. Utolsó technológiai folyamat itt is, mint a többi vízműben, a víz klórozása. Mihálygergei Vízmű A vízmű 10 000 m 3/d kapacitással vesz részt Salgótarján ivóvízellátásában. A vízbázisul szolgáló Komravölgyi tározóból 7 szinten lehetséges a vízkivétel. A nyersvízbe derítőszerként alumíniuinszulfátot, segédderítőszerként kénsavval aktivált kovasavat és esetenként aktívszenet használnak. A derítés két derítő biztosítja. Ezt zárt szűrőkön történő szűrés követi. 3. Mintavételi módszerek / Az általunk vizsgált vízművekben a nyitott gyorsszűrők fala fehér csempével van bevonva, ezért munkánk kezdeti szakaszában csempe volt az egyik aljzatunk. Mivel a csempén élő biotekton vizsgálata nem teljesen px'oblémamentes, a későbbiekben alzatként meg-
