Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. Csanády Mihály–Oláhné Dávid Éva: Kromátos talajvíz-szennyezés nyomonkövetése 17 éven keresztül
147 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Kromátos talajvíz-szennyezés nyomonkövetése 17 éven keresztül UK. CSAKÁI1V M I H Á l Y*—O L Á H N É DÁVID ÉVA* Bevezetés A nehézfémeket mint környezetszennyező anyagokat azért tartjuk különösen veszélyesnek, mivel — a legtöbb szerves szennyező anyaggal ellentétben — lebomlásuk nem lehetséges, ezért szennyezett közegben felhalmozódhatnak, káros hatásuk tartós lehet. A nehézfém-tartalmú hulladékok ártalmatlanítása ezért csak azt jelenti, hogy a nehézfémet kevésbé oldható alakra hozzuk, ezzel a környezetbe jutás — és így a károsító hatás — valószínűségét csökkentjük. A vízszennyezés szempontjából a kromátnak, vagyis a hat vegyértékű, anionos formában lévő krómnak azért különös a jelentősége, mivel semleges közegben (így a természetes vizekben) nagyon stabil, nehezen kötődik meg talajban, oldatban maradva messze eljuthat, illetve tartósan megmaradhat. Galvánüzemi szennyvíz okozta talajvíz-szennyezések Az 1060-as évek második felében volt alkalmunk galvánüzemi szennyvíz által okozott talajvíz-szenynyezési eseteket vizsgálni. 1966 és 1973 között Pest megyében 10 községben 66 kút (zömében ásott magán kút) vizében tudtunk kimutatni galvánüzemi szennyvízből származó nehézfém-, ill. cianid-szennyezést. Az esetek többségében (58 kút) a kromát volt a fő (sok esetben egyetlen) szennyező komponens [1], Két személynél a -kromátos kútvízzel való mosakodás meglehetősen súlyos kontakt ekcémát okozott [2], A 10 eset tanulmányozása alapján a szennyezések talajban, illetve talajvízben való terjedésére az alábbi következtetéseket lehetett levonni [1]: A galvánüzemi szennyvizekben jelenlévő szenynyező anyagok közül háromvegyértékű alakban lévő fémet (Cr 3 +, Fe 3) egyetlen esetben sem sikerült a talajvízben kimutatni, ezek nyílván igen gyorsan megkötődnek a talajban. A két vegyértékű nehézfém kationok közül a löszös-agyagos talajokban a réz és cink eléggé megkötődött, a nikkel kevésbé. A komplex ionok (pl. a kadmium és a réz cianid-komplexe) a szabad fémionoknál kevésbé kötődtek. A szabad cianid ion nagyon kevéssé kötődött meg. Gyakorlatilag egyáltalán nem kötődött meg a kromát-ion, amely ennek következtében a legjelentősebb és legtartósabb szennyezőnek bizonyult. Mindez összhangban van azzal a nitrogén-vegyületek talajvízbeli mozgásából ismert képpel, amely szerint a talaj kation-megkötő képessége általában elég jó, az anionokat viszont gyakorlatilag nem köti meg. (Ammónium-ion esetében a 10 mg/l-t * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. meghaladó koncentráció ritka, nitrát-ion esetében viszont 2000 mg/l is előfordul.) A kromát-ion nagy stabilitása nyújtott lehetőséget arra, hogy egy viszonylag kis szennyezés alakulását hosszú időn keresztül nyomonkövethessük. Vizsgálati módszerek A mintavétel minden alkalommal helyszíni szemle keretében történt. Az egyes kutakat olyan körülmények között mintáztuk, ami megfelel a szokásos használatnak, vagyis az egyébként is használt vízemelő szerkezettel vettük a vízimintát. A krómot, amely a vizsgált területen hat vegyértékű alakban, kromátként van jelen, difenilkarbazidos fotometriás módszerrel mértük [3]. Az eljárást tájékoztató kvalitatív vizsgálatként a helyszínen is alkalmaztuk. Kvantitatív vizsgálatra csak azokat a mintákat szállítottuk a laboratóriumba, amelyekben a kromát kimutatható volt. A módszer alsó méréshatára kb. 0,01 mg/l; az ivóvízben ípegengedett króm-koncentráció 0,05 mg/l [4]A gyáli kromátos talajvíz-szennyezés A részletesen vizsgált esetben kis galvánüzem szennyvizét szikkasztották kb. fél éven keresztül kezelés nélkül, majd újabb fél évig kezelés után (1965—66). A szennyvíz ciános fürdőből történő horganyzás és azt követő krómsavas passziválás öblítővize volt. 1965 decemberében észlelték egy kút vizének sárgás elszíneződését. A vizsgáló laboratórium kromátot mutatott ki a vízben, és azt fogyasztásra alkalmatlannak minősített [5]. Az 1966 elején végzett részletes vizsgálatunk [6] során kromát mellett kevés cianidot és — a régebbi tevékenység következtében — nikkelt találtunk a közeli néhány kút vizében. A sík vidéken, agyagos-görgeteges talajban, napi 10 m 3-nél kisebb szennyvízmennyiség elszikkasztása alkalmával a szennyezés először a gépi uton szivattyúzott kutakban jelentkezett. Amíg a rendszeres szivattyúzással létrehozott depresszió fennállt, a szennyezés az ellenkező irányban csak 40—60 m-ig volt kimutatható, de a koncentrációk kicsik voltak. A szivattyúzás leállítása után a talajvíz természetes áramlásával a szennyezés terjedése is megindult, néhány hónap alatt 100—120 m-re jutott el. Az első felmérés értékelésekor is sejtettük, hogy a lassú tieljedés miatt több évig nyomonkövethető lesz a szennyezés [6]. A későbbi vizsgálatok során csak a kromát volt kimutatható a galvánüzemi eredetű szennyező anyagok közül, így az alábbiakban csak ezzel foglalkozunk. A szennyezés időbeli alakulása A részletes felmérés (1966—68) után kb. 4 évenként elvégeztük az ismételt vizsgálatokat részben a KÖJÄL-hoz érkezett panasz-bejelentések kapcsán (akkor az OKI végezte a Pest megyei
