Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

3. szám - Varga Gábor: A talajcsövezés tapasztalatai Kemenesalján

143 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. A talajcsövezés tapasztalatai Kemenesalján V4ROÁ GÁBOR' Kemenesalja liazánk legkisebb természetes tájai közé tartozik. Területe mintegy 90—100 km

2. Nyugatról a Kemeneshát, K-ről a Marcal folyó — szűk árterével — K-ról a Rába völgye, D-ről pedig a Vas-Zalai dombvidék határolja. (1—2. kép). Kialakulásában jelentős szerepe volt az ősráliának, őszalának és az Alpokból lefutó ősfolyóknak. A későbbi földmozgások során, a folyók által épített kavicsterasz felemelkedett (Cser—Kemeneshát) — a távolabbi környezet lesüllyedt, a Zala más irányt vett, Rába folyó is odébb költözött, ós a Marcal folyó foglalta el a mélyvonulatát e termékeny vidéken. Éghajlata kiegyensúlyozott, egy árnyalattal melegebb a környező tájakénál. Az évi csapadék 70 év átlagában 063 mm. Talaj típusait tekintve Kemenesalján nagyrészt barna erdőtalaj és lápos réti talaj, kisebb részt barnaföld, Rcmonn féle barna erdőtalaj és Csernozjom barna erdőtalaj található. Jellegzetes építményei e tájnak, a Sághegy, Kissomlyó valamint a sitkei és szergényi tufaképződmények. Ebben a környezetben alakultak ki azok a káros talajvíz formák, melyek a talajművelést nehezítik. Egyik jellegzetes formája a medence típusú talajvíz, amikor a kis völgyek alján a szabad talajvíz telíti az üledéket a vízzáró tétegig, és lassan mozog az alig észlelhető lejtés irányában. Másik típus talajvízszint artézi réteg felett, amikor a talajvíz egy vízgyűjtő rétegben úgy helyezkedik el, hogy a nyomóvíz felszíne magasabb, mint a környező szabad talajvízszint. A leggyakoribb és legtöbb gondot okozó talajvíz forma azonban az oldal irányban jelentősen áramló talajvíz, amikor a gyökérzónán belüli, vagy affelé irányul a víz mozgása. Jellemzője a viszonylag magas hidraulikus gradiens és a vízvezető réteg, környező rétegeknél nagyobb vízvezetőképessége . A talajcsövezés — mely a fenti problémák megoldására leginkább alkalmas — a feltárások alapján régi hagyományokra tekint vissza Kemenesalján. Keinenesszentmártonban a falu szélén a vízmű nyomóvezetékének építése során lapos bazalt kőből épített üzemelő talajcsőre bukkantunk 1983. nyarán. Feltehetően a falu legöregebb háza alatti pincének — több mint 200 éves — a víztelenítésére szolgál, de a környező mezőgazdasági földek vizét is gyűjthette. Napjaink talajcsövezése során gyakran találunk a Sághegy környékén is a múlt század végén, vagy a század elején lerakott, hasonlóan épített mélyvonulatú zárt gyűjtőket. Ezen a vidéken az első világháború időszakában égetett alagcsőből a talajcső rendszerek egész sorát építették. A jelenkor talajcsövezése a „Marcal program" előestéjeként 1976-ban indult meg nagy lendülettel. Napjainkig mintegy 2000 ha talajcsövezése készült el. Jeleideg az Országban az egyik legkorszerűbb, Steenbergen GSS 250-es lézer vezérlésű, nagyteljesítményű, akár 3,0 m-nél mélyebbre is leásni tudó géppel építjük a még hátralévő sok száz hektár szántóföldi terület tajajcsövezését (3. kép). * Hegyhát—Kernenesaljai Vízrendezési Társulat, Celldömölk. 7. kép. Kernenesaljai sík terület Bild. 1. Flachlandpartis in Kemenesalja A talaj csőhálózatok építése során mindig arra törekedtünk, hogy a megépített drénrendszerek: — igazodjanak a terep adta lehetőségekhez és követelményekhez, — vegyék figyelembe a hidraulikus gradiens irányát és nagyságát, — a gyűjtők, illetve szívócsövek ne lépjék túl az esés határértékét számolva a minimális és maximális víz sebesség nagyságával, 2. kép. Kernenesaljai látkép a Ság-heggyel Bild. 2. Panoräme von Kemenesalja mit dem Sághegy Berg