Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

3. szám - Varga Gábor: A talajcsövezés tapasztalatai Kemenesalján

144 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Varga G.: A talajcsövezés tapasztalatai — használják ki a szűrőzés adta lehetőségeket, ha a szűrőzésre szükség van, — biztosítsák a mezőgazdaság igényében megfogalmazott átlagos talajvízszintet. Ezen összetett feladatok megoldásában elengedhetetlen szerepe van a talajvíz mértékadó helyzetének pontos ismeretére: — a talajvíz áramlás irányára, — a hidraulikus gradiensre és — a magas talajvízű területek elhelyezkedésére. Ezeknek az információknak az ismeretében képes csak a tervező helyesen dönteni: — a szívók célszerű elhelyezésére és irányára, — az esésirányú tehermentesítő, vagy keresztirányú megszakító drének alkalmazósára, — a gyűjtők helyére, hosszára, valamint — a drénezendő területek körülhatárolására. Az ilyen részletességű ismeretanyag megszerzésére viszont meg kell fúrni — a talajvíz eléréséig — a drénezésre körülhatárolt területet, lehetőleg a felmérési háló sarokpontjain a terep tagoltságának, hullámosságának, egyenletlenségének függvényében', négyzetes hálóban. Arra ritkán van lehetőség, hogy a furatokban a talajvizet 1 éven át havonta figyeljük, és ebből válasszuk ki a mértékadótalajvízszintet. Azonban a csapadékosabb tavaszi, vagy őszi állapot figyelembe vételére feltétlenül szükség van. A tervezési alaptérképen az azonos magasságú talaj vízpontokat — interpolálással — összekötjük és meghúzzuk a talajvízszint vonalakat a terep szint vonalai mellé. A talavízszint mélységét ábrázoló izovonalak a fentiekből meghatározhatók és berajzolhatok, mely alaptérképből egyértelműen adódik a káros talajvíz mértékadó helyzete. A kivitelezés során nem minden esetben találkozunk ilyen mélységig előkészített kiviteli tervvel, ezért maradnak ki esetenként vízfoltok, és kerülnek talajvizet még soha nem látott talajrétegekbe talajcsövek. A kivitelező felelőssége és kötelessége, hogy az ilyen eseteket elkerülje. A fenti előkészületeket el nem végző tervezés során a talaj csövezésre kijelölt terület lehatárolásakor a tervező könnyen tévedhet 10—15%-ot. Ez pedig egy 200 ha-os ütemű területnél 20—30 ha növekedést jelenthet, — a túlzottabb biztonságra hajlamosak vagyunk — melynek a felesleges kiviteli értéke meghaladja a 450—650 eFt-ot. A megfelelő hálóban történő terület megfúrása, talajvíz beszintezése, csak tört része lehet ennek a költségnek. Ahol lehetséges, ott viszonylag rövid gyűjtő és hosszú szívó kialakítására törekszünk. Ennek jelentősége van: — az összegyülekezési idő növelésében, — a ha-onkénti talajcsövezési költség csökkentésében, — a kisebb számú gyűjtő és szívó csatlakozás építésében, és — a később esetleg feliszapolódó szívók tisztításában, karbantartásában. Keserű tapasztalatokat okozhat az a talajcsövezés, mely a pillanatnyi körülményekre épül — valamilyen kényszer folytán — és nem a kötődő környezetét állítják az optimális talajcsőrendszer kialakításának szolgálatába. Ilyen megújuló gondok lehetnek pl.: — a befogadó sekély volta miatt, ha a minimálic esés és sebesség nem biztosítható, valamint a szükséges mélyítés nem lehetséges, célszerű ilyenkor az átemelő építése, — gondot okozhat a megszüntetett, meg nem ülepedett árok és gyűjtő kereszteződés kiváltásának az úgynevezett drénhídnak hiánya, valamint — a talaj csövezést megelőző, a drének takarását biztosító tereprendezés elmaradása is. Ezek a hibák a talajcsövek tönkretételéhez, hibák javítgatásához, vagy az egész rendszer újra építéséhez vezetnek. Kemenesalján a talajcső rendszereket mindenütt zárt rendszerben építettük, amikor is a szívók mindenütt zárt gyűjtőbe és nem pedig nyílt csatornába torkollnak. Ezek a talajcső rendszereksokkal figyelmesebb és alaposabb tervezést kivitelezést kívánnak. Az előnyük viszont nemcsak elvárások kielégítésében, hanem számszerű gazdasági előnyökben is jelentkezik. Elvárásuk — a mezőgazdaság alapvető igénye a. lehetőség szerinti nagytáblák kialakítása a modern, nagy talajművelő gépek gazdaságos üzemeltetéséhez. A nyílt gyűjtős rendszer ezen táblanagyságoknak határt szab. — a földvédelmi törvényünk és rendeleteink termőterület lehetőség szerinti növelését vagy megtartását célozzák nem pedig a nagyszelvényű,, nyílt árkokkal való csökkentését a szívók befogadására. — a zárt gyűjtős rendszerben a talajvíz visszatartás, emelés vagy szabályozás, a megfigyelő és tisztító aknákon keresztül megfelelő elzáró szerkezetekkel sokkal egyszerűbben oldható meg, mint a nyílt csatornában. Gazdasági előnyök — a zárt gyűjtő fm-nek építési költsége átlagosan 1/6-ba kerül, mint a nyílt ároké a szívók befogadására. Természetesen a felszínen mozgó vizek összegyűjtését és elvezetését nyílt árokrendszerrel kell megoldani, melynek azt a szerepet is be kell tölteni, hogy a zárt! gyűjtőket befodagja. Ha az állami vagy közcélú befogadó helyzete nem teszi lehetővé a gravitációs bevezetést, akkor csak a zárt rendszerek vizét emeljük a felszíni vizek nélkül a befogadóba. — a helyesen megtervezett és megépített talajcső rendszer élettartamát mintegy 50 évre becsülik, és addig lényeges karbantartást sem igényel, az ellenőrző aknák ülepítőjének tisztításán kívül. A mellékelt fényképen látható a Jánosháza község határában feltárt talajcsövek feliszapolódottsága, melyek a bemérések szerint ^ 4,5%

0-es esésben voltak fektetve szűrőzés nélkül, mintegy 60 évvel