Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Szemerédi József: A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer tervezésének egyes kérdései

14 Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. Szemerédi J.: A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer I. ábra. .4 Kis-Bálidon védőrendszer külön beruházási ütemekben épülő víziereinek elhelyezése Abb. I. Latje der in verschiedenen Baustil fen der Investition

, zu errichtenden Wasserräume des iSchutzreviers Kis-Balaton Tervezett létesítmények A feladat ismeretében meg kellett határozni a vonatkozó növény biológiai, hidrobiológiái alapvető kérdéseket, valamint a beruházással érintett műszaki létesítmények kapcsolódási vonatkozásait. Ebben a munkában számos tudományos és tervező szerv résztvett, köztük a Keszthelyi Agrártud. Egyetem, Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, Magvai' Tudományos Akadémia Tihany i liiológiai Intézete, Budapesti Műszaki Egyetem, VJTUKI, VÁTI, U VATER V, KEVITERV, OLAJTERV is. Fenti tanulmányok vizsgálták a tápanyagkivonáshoz legkedvezőbb növényzet összetételét, a növényzet víztisztító funkciójához szükséges vízi élettér kedvező jellemzőit, a víz optimális tartókodási idejét. A tanulmányok' szerint a víztisztítást mocsári növényzet fogja végezni, melyben a jellemző növény a nád. A nád fejlődéséhez legkedvezőbb a 80150 cm közötti vízborítás, átmenetileg 2,0 m-t is elvisel. A viz tartózkodási ideje a tápanyagkivonás szempontjából legalább 10 nap legyen, hoszszabb tartózkodási idő várhatóan előnyös. A mérési adatok szerint a tápanyagok elsősorban az árhullámok szállítják, ezért a vízvédelmi rendszernok vissza kell • tartania egy mértékadó árhullámot, valamint további min. 10 napi középvízhozamot. Ez az igény közel 70 millió m

3 tározóteret indokol. /. beruházási ütem A megvalósítási igényeket és lehetőségeket szem előtt tartva I. beruházási ütemként a Balatonmagyaród-Zalavár közút feletti térség elöntése és kiépítése látszott szükségesnek. Sokoldalú vizsgálatok eredményeképen a tervezett üzemvízszint 106,50 m Balti, mely a területnek viszonylag legnagyobb részén biztosítja a mocsári növényzethez az optimáis vízmélységet, valamint tározási szempontból a lehető legnagyobb vízmennyiséget. A Zala völgyét az említett közút felett 800 mrevölgyzárógátszerűen földgáttal elzárjuk. A gát a D-i oldalon magas partba, az E-i végén a Zala balparti töltésbe köt be. A völgyzárógáttal a Zala vizét 106,50-re felduzzasztjuk, ez által 18 km

2 nagyságú víztér jön létre, melyen az 1,50 m körüli vízmélység a jellemző. A víztisztításra a korábbiak szerint vagy áramoltatásos víztér, vagy kazettaszerű kialakítás szükséges. Az T. ütem víztere áramoltatásos rendszerű,azonban egy 3,5 km

2 felületű kazetta is kialakításra kerül. Ez a kialakítási mód lehetőséget nyújt arra, hogy egyes kiemelkedő szennyezésű árhullámot a különálló kazettába tereljünk, vagy ellenkezőleg, az áramlásos víztér zavara esetén itt közvetlenül átengedhető legyen a Zala vízhozama, továbbá lehetőséget nyújt az üzemelés során, hogy tapasztalatokat szerezhessünk az áramlásos és a kazettás víztisztítás eredményességéről. A folyamatos áramlás biztosítására, valamint a kazetta előállítására a tározótérben különböző földművek létesítése szükséges. Az érkező víz Zalából való kiléptetésére a Zala medrét a tórendszer felső végén lezárjuk, és az elzárás feletti jobb oldali töltést részlegesenelbontjuk. Az itt kiléptetett vizet a tározótérben terelőtöltésekkel úgy vezetjük, hogy az a teljes víztéren folyamatosan áramoljon végig, az áramlás egyenletes legyen, az áthaladó víz a tisztítási feladatot végző mocsári növényzettel minél egyenletesebben érintkezzen. Az áramlás egyenletessége a tisztítás hatásfokát döntően befolyásolja. Ennek elérésére több közelítésben részletes vizsgálatok készültek. A tervezés első lé]»csőjében az áramlást befolyásoló, tározótéri művek vonalvezetése a szokásos módon, egyedi tervezéssel került meghatározásra. Ezt követően, ennek finomítását a BME a terep és áramlási viszonyok számítógépes szimulációjával végezte, végül a tározótéri földművek pontos kialakítására a BME vízépítési laboratóriumában kisminta kísérlet-sorozat ké szült. A vízkibocsátás a rendszertől, valamint a duz zasztás szintjének szabályozása völgyzárógátba épített zsilippel történik. A zsilip 50 tri

3/s vízszállításra épül, mely a tá rozóba érkező 01 m

3/s-ot kitevő, 1 %-os előfordulási valószínűségű árvíz csillapult vízhozamának felel meg. A zsilip kisebb vízijárművek átzsilipeiésére is alkalmas. Az átfolyó víz- a kialakuló növényzet sűrűségétől függően 20-50 cm eséssel halad át a víztéren. Árvizek esetén a vízszint 40-90 ein-rel megemelkedik, ekkor a víztérfogat és felület is átmenetileg nő. A létrejövő víztér feladata, hogy optimális körül-