Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Szemerédi József: A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer tervezésének egyes kérdései

Szetnerédi J.: A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. 13 szerű) hatásoktól már amúgy is megnövekedett a tápanyag terhelés. A vízfolyások által szállított tápanyagok jelentős része, viszonylag koncentráltan a Keszthelyi öbölben jelenik meg. Ez a koncentrált tápanyag dúsulás a Keszthelyi öbölben már könnyen a szervesanyag-termelés robbanásszerű növekedéséhez vezethet. A vízminőségronilás fékezése A napjainkban már rohamossá vált. vízminőség romlást első lépésként fékezni, lassítani kell, majd a beavatkozás további eredményeként a romlási folyamatot meg kell állítani, végül a távlati fejlesztési feladatok végrehajtásával a víz minőségét javítani kell. A tóba már bejutott tápanyag kivonására nem ismeretes megfelelő eljárás, ezért elsősorban a tóba bekerült tápanyagok mennyiségét kell csökkenteni: — a Balaton-környéki regionális szennyvíztisztító rendszerek tisztított vizének, esetleg Zalaegerszeg szennyvizének más vízgyűjtőre való továbbításával jelentős tápanyag termeléstől lehet mentesíteni a tavat, — a működő szennyvíztisztító telepeken és az új telepeken foszfortalanító berendezéseket kell létesíteni, — a szippantott szennyvíz szennyvíztisztítótelepeken való elhelyezését meg lehet oldani, — a szenyvíziszap és szemét úgy helyezhető el, hogy az ne mosódhasson a Balatonba, -—az állattartó telepek hígtrágya-szennyeződésétől mentesíthető a Balaton megfelelő intézkedésekkel, — az ipari szennyvízkibocsátások megszüntethetők a szükséges tisztítóművek beépítésével, — a vízgyűjtőterületről lemosódó anyagok menynvisége a teljes vízgyűjtőn elvégzendő talajvédelmi munkákkal csökkenthető, a mezőgazdasági területekről lemosódó műtrágya mennyiségét a műtrágyakezelés szabályozásával, a műtrágya szükséges mennyiségének pontos meghatározásával, a műtrágya azonnali bedolgozásával, valamint a megfelelő műtrágyafajta alkalmazásával lehet csökkenteni. Mindezen intézkedések végrehajtása azonban mintegy 30 évet igényelne a Balatoni Vízgazdái kodás Fejlesztési Program szerint. Az eutrofizáló dás ütemére vonatkozó vizsgálatok szerint ennyi idő alatt már várhatóan mocsárvízre jellemző álla potok következnének be, tehát ennél lényegesen hamarabb szükségesek olyan beavatkozások, me lyek a Balatonba jutó tápanyagmennyiséget csökkenthetik. A tápanyagok jelentős része a vízfolyások köz vetítésével jut a Balatonba. Mivel a vízminőség romlás a Keszthelyi öbölből indul ki, így a Zala vize az, amit gyors segítségként meg kell tisztítani a tápanyagoktól. A Zala korábban torkolati nádason keresztül csatlakozott a Balatonhoz. Ez a torkolati nádas — bár jórészt szárazra kerülve — ma is létezik egy nem hasznosítható, vizenyős területként. Kézenfekvő megoldás tehát, hogy ezt a területet, magasabb vízborítás előállításával a folyó vizének tisztítására alkalmassá tegyük. A Balaton Vízgazdálkodás Fejlesztési Program ennek a Zala torkolati nádasnak Kis-Balaton néven történő helyreállítását első víz minőség-védelmi beruházásként elfogadta és előírta. A program jóváhagyása után, a vízvédelmi rendszer tervezése a VIZÍTERV-nél 1980-ban érdemben megkezdődött, A Kis-Balaton védőrendszer elvi megoldása Az elvi megoldást a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság 1976 évben készült vízminőségvédel mi tanulmánya körvonalazta először, melynek kidolgozásában a VJTUK I is résztvett. A műszaki tervezés ezen elvi megoldás alapján kezdődött.-Első lépésként a VIZDOK műszaki irodalom feltárása alapján összegyűjtöttük az ilyen tárgykörű eddig felmerült megoldási változatokat, illetve a VITL KI és VÁTI közreműködésével a Kis-Balaton témájú eddig végzett tervezési munkákat, Ezeknek az anyagoknak ismeretében megállapítható volt, hogy az 1976. évi VÍZIG tanulmányterv alkalmazott elvi megoldástól jelentősen eltérő megoldás nem jöhet szóba. A műszaki tervezéssel összhangban a VITT'KI kidolgozta a Kis-Balaton rendszer víztisztítási technológiáját. Az elfogadott megoldás szerint a Zala torkolati nádas területeit kell mesterséges beavatkozással korszerű formában visszaállítani. A területen elő kell segíteni a mocsári és vízi növényzet elterjedését, majd a Zala vizét ezen a növényzeten kis sebességgel, minél hosszabb tartózkodási idővel kell átvezetni, A mocsári és vízi növényzet a tápanyagok jelentős részét leköti, szervezetébe beépíti, így a rendszerből tápanyagban szegény víz folyik tovább a Balatonba. A vízátvezetésre két megoldás adódik: — a vizet folyamatosan áramoltatni a teljes terii leten, az áramlási viszonyokat terelőtöltések kel minél egyenletesebbé tenni, a vizet több, párhuzamosan kapcsolt kazettába vezetni, melyek feltöltése és Balatonba való leürítése külön-külön történhet. A beavatkozáshoz szükséges területet természeti adottságok kínálják: a Zala,torkolatánál levő mély tőzeges terület, mely mezőgazdaságilag alig, vagy egyáltalán nem hasznosított és nagyjából megegyezik a korábbi Kis-Balaton területével. E terület nagysága mintegy 75 kin

2, melyből 54 km

2 terület a Balatonhídvég alatti, 21 km

2 Balatonhídvég feletti Zala-szakasz mentén helyezkedik el. Mivel a további vízminőségi-omlás mielőbbi megállításához igen fontos gazdasági és társadalmi ér dekek fűződnek, ezért a gyors üzembeállítás érdekében a megvalósítás és üzembehelyezés szakaszosan, két ütemben történik A terület felső részén, Balatonhídvég felett, a szükséges víztér viszonylag gyorsan, kevés kapcsolódó beruházással létrehozható, ezért először ez a terület épül ki vízvédelmi rendszerré, a beruházás 1. ütemeként. Ennek üzemelése alatt zavartalanul, sőt védetten végezhető a vízvédelmi rendszer Balatonhídvég alatti további részének építése a beruházás II. ütemeként. A külön beruházási ütemekben létesítendő vízterek elhelyezését az 1. ábra mutatja.