Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Szemerédi József: A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer tervezésének egyes kérdései

12 Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer tervezésének egyes kérdései SZEMERÉDI JÖ Z S E F» A Balaton vízminőségének romlása és annak okai A Balaton vízminősége az utóbbi évtizedben észrevehetően romlott. Míg 20 évvel ezelőtt a Balaton teljes vízmennyisége jó minőségű volt, addig ma a Keszthelyi öböl vízminősége alig éri el a fürdési igények kielégítéséhez szükséges minimális szintet. A vízminőségromlás jelei: a hínárosodás fokozó-, dott a Balaton teljes területén, a meglévő hínáros területek nagysága megnőtt, a hínár olyan területeken is megjelent, ahol korábban nem volt észlelhető. A Keszthelyi öbölben az algák mennyiségének növekedésével a víz elveszti korábbi átlátszóságát," zöldes színt vesz fel és a parton algalepedékek jelennek meg. Az ok közismert: a megindult erőteljes eútrofizálódás (tápanyagfeldúsulás). tíz a folyamat, amennyiben a tavat érő hatások változatlanok maradnak, egyre gyorsuló ütemben fejlődhet tovább. Várható, elsősorban a keszthelyi öbölben, hogy az algásodási folyamat előrehaladtával a víz íze és szaga kedvezőtlenné válik. A gyökeres és lebegő növények és az algaltfpedékek nagyobb mennyiségben verődnek ki a partra. Kellemetlen tapintásuk, bomlásuk kellemetlen bűze iniatt a víz fürdésre való alkalmassága csökken. Végül az algák egyes fajai által termelt mérgező anyagok a fürdést egyes helyeken egészségre ártalmassá tehetik, tíz a folyamat a Keszthelyi öbölből kiindulóan a tóban továbbterjedhet. A magyar tudományos szervek véleménye szerint fenti vízminőségromlás Ki éven belül bekövetkezhet és akkor a Keszthelyi öböl vize fürdésre alkalmatlanná válik. A Balaton vizét érő szennyezések származhatnak közvetlenül a Balaton felületét érő légköri hatásokból, eredhetnek pontszerű szennyező forrásokból, valamint nem pontszerű (diffúz) eredetű szennyezésekből. — A légkörben szálló porból, a vizsgálatok szerint jelentős mennyiségű tápanyag jut a Balatonba évente. A por mennyisége nagyrészben a parti területek növényborításától függ, a tápanyagtartalom főleg a parti területek műtrágyakezelésével kapcsolatos. — A pontszerű szennyező forrásokból a tápanyagok közvetlenül vagy vízfolyások közvetítésével juthatnak a Balatonba, tí tápanyagok kommunális szennyezésekből, szennyvíztisztító telepek III. tisztítási fokozatainak hiányából vagy nem megfelelő voltából, szippantott szennyvíz, fekália szennyvíziszap nem megfelelő elhelyezéséből, ipari szennyvízkibocsátásokból, állattartó telepek hígtrágyájából stb. erednek. Ezek a szennyező források gya* Vízügyi Terve'//) Vállalat., Budapest. korlatilag az utóbbi évszázadban jelentek meg, számuk és az általuk kibocsátott tápanyag menynyisége az ipari-gazdasági fejlődéssel, a lakosság ivó vízellátásának fejlesztésével növekszik. — A nem pontszerű (diffúz) szennyezések a vízgyűjtő területről erednek és a vízfolyások közvetítésével jutnak a Balatonba, részben a hordalékhoz kötődve, részben oldott állapotban. A lemosódó termőrétegben a tápanyagok mennyisége a műtrágyázás elterjedésével nő. Az utóbbi 2-3 évtizedet megelőzően a nem pontszerű szennyezések voltak a jelentősek. A tápanyagokat akkor elsősorban a vízfolyások szállították a Balatonba. Míg a Zala a Balaton vízgyűjtőjének feléről a lefolyó vizeket a csaknem zárt keszthelyi öbölbe vezeti, mely a teljes Balaton-felületnek alig 7%-át teszi ki, addig a nagyszámú kisvízfolyás ugyanakkora vízmennyiséget (és tápanyagot) a Balaton többi, 93%-nyi felületére egyenletesen teríti. E miatt a nem pontszerű szennyezésekből származó hatások a Keszthelyi-öböl vizének többszörösét teszik ki a Balaton többi részét érő szenynyező hatásokhoz kéjtest. A Keszthelyi öböl vizét és vízminőségét évszázadokon át védte a Zala torkolati nádasa. Ez a nádas azonban 1863-ban gyakorlatilag szárazra került, mikor a Sió zsilippel a Balaton vízszintjét 2 mel lesüllyesztették. A természetes védelem lecsökkent, a nádas nem tudta többé kivonni a vízgyűjtőről eredő tápanyagokat a Zala vizéből. Néhány évtized múlva már észlelték is Keszthely térségében a tó eutrofizálódására utaló első jeleket. Az utóbbi évtizedekben mindhárom szennyező forrás egyre növekvő hangsúlyt kapott. A légkörben szállított!por és tápanyagok mennyisége lényegesen megnőtt a parti területek művelési-ág változásai, és e területek fokozott műtrágyázása miatt. A pontszerű szennyező források is megjelentek a szenny víztisztítótelepek részlegesen tisztított szennyvízbevezetéseivel, az állattartási és az ipari jellegű szennyvizekkel. Ezek a szennyező hatások megnövelték az elsődleges szervesanyag termelést a tóban, a hínár és alga elszaporodása észlelhetővé vált. Ugyanakkor a vízfolyások által összegyűjtött, nem pontszerű szervesanyag szennyezések mennyisége is erőteljes növekedésnek indult, a vízgyűjtő növényzettel való fedettségének csökkenését és műtrágya-kezelés általános gyakorlattá válását követően. A Zala vízminőségét 1975-től kezdve a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság a Zala-torkolat előtt épített mérőszelvényben naponta észleli. A mérések szerint csak a Zalából évente átlag 100-150 t foszfor és 1000-1500 t nitrogén kerül a Balatonba. Ez a koncentrált tájianyagmennyiség olyan tóvízbe érkezik, melyben az egyéb (légköri, pont-