Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
2. szám - Dr. Fodor Tamásné–dr. Scheuer Gyula: A Tihanyi forrásüledékek paleohidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója
Dr. Fodorné— dr. Sche it er: A tihanyi forrásüledékek rekonstrukciója Hidrológiai Közlörty 1984. ?.. sz. 89 Megfigyelhető, hogy a forrásüledékek magassági helyzetéhen lényeges különbségek mutathatók ki. A félsziget legmagasabb előfordulását a Csúcshegyen találjuk meg, a legalacsonyabbak a Külső és Belső tó közötti területen — 125—135 tengerszint feletti magásságban fekszenek. Ebből feltételezhető volt [34], hogy szakaszos, korban egymástól jól elválasztható forrásműködés történt. Az újabb megfigyelések ezt nem támasztották alá, mert magassági eltéréseket az utólagos szerkezeti mozgások okozták. Ez a megállapítás természetesen nem zárja ki, hogy ezen a forrásműködési cikluson belül nem voltak változások a forráshozamokban és a vízminőségben. Jámbor Á. [1(5| a Dunántúli-középhegység pannóniai képződményeinek vizsgálatai alapján Tihany vulkáni kőzeteit a felsőpannóniai formáción belül a Tapolcai tagozatba helyezi. A fedőjében jelentkező forrásüledékeket pedig a nagyvázsonyi mészkőtagozathoz sorolja és kronosztratigráfiai szempontból pleisztocének vagy pliocének is lehetnek, jellegeik alapján mindenképpen a felsőpannóniai formációhoz tartozónak tartja. Vizsgálataink szerint miután szoros kapcsolat mutatható ki a forrásműködés kezdeti szakasza és a bazaltos kőzetek között — bazaltos kovás rétegek egyértelműen mutatják ezt — a korábbi véleményekkel ellentétben [23, 24, 34] a pleisztocénbe történő korbesorolásukat a jelenlegi ismereteink nem támasztják alá. Miután a nagyvázsonyi tagozattal való párhuzamosítás a település helyzete alapján jogos, a felsőpannóniai keletkezés látszik indokoltnak. Ezt a nagyvázsonyi mészkőtagozathoz tartozó Budapest szabadsághegyi édesvízi mészkőösszletben a közelmúltban talált és Kretzoi M. által leírt felsőpannóniai gerinces fauna is alátámasztja. Genetikailag és kifejlődés szempontjából azonban eltér a nagyvázsonyi tagozattól, ezért indokoltnak látszik, külön tagozatként elkülöníteni a felsőpannóniai formáción belül. Legteljesebb kifejlődésben az akasztó-hegyi feltárásban mutatható ki, ezért akasztó-hegyi Tagozatként történő megkülönböztetés javasolható. IRODALOM [1] Balázs D. (1981): Ausztrália, Új Zéland, Óceánia. Útikönyvek. Panoráma kiadása. Bu/lapest. 12] E. A. Baszkov—Sz. N. Szurikov (1975): Gidrotermű Tyihookeanszkogo szegmenta zjemli. Moszkva, p. 1 — 171. |3]/J. Bauer (1973): Wunder der Erde. Esslingen. p. 63—83. 14] Bányai J. (1949): A székelyföldi langyos fonások. Hidrológiai Közlöny, 29. p.'301—303. [5] Bolemán ./. (1896): Magyar fürdők és ásványos vizek. Budapest, p. 1—158. 16] //. M. Chittenden. (1933): Yellowstone National Park Stanford. University Press. California. [7] Cholnoky ./. (1914): Földrajzi képek. Budapest, p. 137—149. 18] Cholnoky J. (1935): A tihanyi gejzírkúpok. A Földgömb. 6. p. 41—49. Budapest. [9] Csajághy O. (1943): Az 1941—42. évi erdélyi ásvánvvízkutatások eredményei. MÁFI Évi Jel. p. 1—39. |T0] Csiby A. (1937): Borszék monográfiája. Brassó. p. 1—145. [11] Czfiráky J.— Schiffner K. (1961): A balaton környéki szénsavas források. Hidrológiai Közlöny. 41. p. 387—397. I 12] Emszt K. (1924—25).: A kékkúti Teodora forrás kémiai elemzésének eredményei. Hidrológiai Közlöny, 4—5. p. 9—11. [13] O. Franko—S. Gazda—M. Mihalicsek. (1975): Tvorba a klasifikácia mineralnych vod zápodnych Kárpát. Bratislava, p. 104—188. [14 ] Hoff er A. (1943): A tihanyi-félsziget vulkáni képződményei. Földtani Közlöny, 73. p. 373—429. [15] Jakucs L. (1950): Újabb hozzászólás a Budaihegység hidrotermáinak eredetéhez. Hidrológiai Közlöny, 30. p. 233—235. [16] Jámbor A. (1980): A Dunántúli Középhegység pannóniai képződményei. MÁFI Évkönyve, LXII. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. \\l]Jugovics L. (1947): A torjai Büdöshegy hidrogeológiai viszonyai és ásvánvvizei. Hidrológiai Közlöny, 27. p. 88—94. [18] Jugovics L. (1953): A Déli Bakony és a Balaton, felvidék bazaltterületei. MÁFI Évi Jel. p. 65—88. | 19] Juhász J. (1960): A Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségei. Hidrológiai Közlöny, 40. p. 405—416. [20] Kisgyörgy Z.—Kristó A. (1978): Románia ásványvizei. Tudományos és Enciklopédiái Könyvkiadó, Bukarest. [21] H. Klaus (1966): A hévíz és gőzforrások hasznosítása Izlandon. Hidrológiai Tájékoztató, 6. p. 128—135. [22] J. Kovanda. (1071 (: Kvártérni vápenee Ceslovenska. Antropozoikum. Prága. [23] Láng G. és munkatársai (1970): Tihany I : 10 000 ma-u építésföldtani térképsorozata és magyarázója. MÁFI kiadvány. Budapest. [24] Id. Lóczy /y.(1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton Tud. Tanulmányozásának Eredményei I. k. Budapest, p. 1—617. [25] id. Lóczy IJ. (1930)A tihanyi hidrogeológiai kutatások és azok geológiai tanulságai. Hidrológiai Közlöny, 10. p. 123—125. [26] ifj. Lóczy L. (1937): A Balatonfiired-Aszófó között elterülő vidék hegyszerkezeti és hidrológiai viszonyai. MÁFI Évi Jel. 1929—1932. évekről p. 71—126. [27] V. Lozek (1961): Travertines. INQÚA. War szava. p. 1—19. [28] Pálfy J.—Horváth V. (1973): A balatonfüredi szénsavas savanyú vizek hidrológiai viszonyai. Földtani Kutatás, 16. p. 52—59. [29] Pálfy M. (1905): Borszékfürdő és Gyergyóbélbor geológiai és hidrológiai viszonyai. Földtani Közlöny, 35. p. 1—12. [30] Pálfy M. (1907): A Marosvölgy jobboldalának geológiai alkotása Algvógv környékén. Földtani Közlöny, 37. p. 468—48í. | 31 ] Pálfy M. (1925): A zala megyei kékkúti savanyúvíz forrás hidrológiai viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 4—5. p. 3—8. |32] A. Pricaján. (1972): Apele minerale si termálé din Románia. Editura Technika. Bukarest. [33] Schafárzik F.( 1921): Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. Hidrológiai Közlöny, 1. p. 9—14. | 34] Scheuer Gy.— Schweitzer F. (1974): Adatok a Balaton-felvidéki forrásiiledékek vizsgálatához. Földrajzi Értesítő, 23. p. 347-—357. 135] Scheuer Gy.— Schweitzer F. (1978): Az édesvízi mészkövet lerakó források sajátosságai. Földrajzi Értesítő, 28. p. 475—486. [36] Schmidt E. Ii. és munkatársai (1962): Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához. MÁFI kiadvány, Budapest. [37] Schulhof ö. és munkatársai (1957): Magyarország ásvány és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó. Budapest. [38] Szalay M. L.—Sz. Juhász E. (1977): Grizíy medvék mammutfenyők, gejzírek világában. Natura kiadás. Budapest, p. 221—252.
