Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

90 Hidrológiai Közlö

rvy 1984. 2. sz. Dr. Fodorné—dr. Scliever: A tihanyi forrásüledékek rekons trukciója [39] Sizontiígh T. (1908) : A Hont városmegyei Bur patak völgyének ásványos forrásai. Földtani Közlöny, 38. p. 329—337. [40] Szőnyi B. (1958): Borszék földrajza. Akadémiai Kiadó, Bukarest. [41] Vadász E. (1955): Elemző földtan. Akadémiai Kiadó. Budapest. [42] Vámossy M. és munkatársai (1914): Magyarországi fürdők ós források képes ismertetése. Budapest. [43] Varrok K. (1957): Jelentés az 1957. évben a Tihanyi félszigeten végzett munkákról. Kézirat. MÁFI Adattár, Budapest. [44] Vitális I. (1911): A Balatonvidéki bazaltok. A Balaton Tud. Tanulni. Eredm. I. k. Függelék II. rész. p. I —169. [45] Vitális Oy. (1962): Földtani és vízföldtani megfigyelések a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútján. Hidrológiai Tájékoztató, p. 68—74. [46] P. A. Zahl. (1956): Sprfngtime Comes to Yellowstone National fark. The National Geographic Magazin 60. p. 761—779. [47] J. G. Zötl (1974): Karsthidrogeologie. Springer Verlag, Wien-New York. Rekonstruktion der paläohliydrologischqn Verhältnisse in den Quellsedimenten der Halbinsel Tihany Frau Dr. Fodor, T.

—Dr. Scheuer, Gy. Die Halbinsel Tihany ist reich an Sedimenten der postvulkanischen Quellentätigkeit (Hydroquarzit). Ihr Entstehen erklärt sich aus vorübergehend zustandekommenden und in Ungarn alleinstehenden hydrogeologischen Verhältnissen, die ihre Entstehung ermöglichten. Die Untersuchungen lassen die Feststellung zu, daß die an den Basaltvulkanismus anschließende Quellelltätigkeit mit Quellen begann, die in einen Teich kleiner Tiefe heiße Kieselsäurelösungen förderten. Nach allmähligem Rückgang des Teiches entstanden Quellenkegel, von denen zahlreiche Typen zu unterscheiden sind. Diese Quellenkegel wurden durch Quellen abgelagert, deren Wasser in der ersten Zeit reich an Kieselsäure, arm an Kalzium war, ihre Temperatur später dermaßen zurückging, daß auf den Kegeln auch Pflanzen gedeihen konnten. Die bedeutende Quellentätigkeit weist darauf hin, daß bizti einer gewissen Zeit eine entsprechende Harmonie zwischen den aus der Tiefe kommenden Stoffen und den hydrogeologischen Verhältnissen bestand. Als aber diese Harmonie teils durch Schwächung der postvulkanischen Tätigkeit, teils infolge Änderung der hydrogeologischen Verhältniss auf Einfluß von erdgeschichtlichen Ereignissen gestört war, versiegten auch diese Quellen. Diese Quellensedimente sind also als Ergebnis einer nur kurze Zeit hindurch dauernden postvulkanischen Quellentätigkeit entstanden. Zwischen Basaltvulkanismus Und Quellen kann eine enge Reziehung nachgewiesen und somit das Zeitalter der kieselsauren Sedimentreihe in den Oberpannon eingetuft werden« (Folytatás a 79. oldalról.) A Dera névhez a következő adatok kapcsolódnak: vf (vízfolyása) Pilis (hegységben) P (Pest megyében) Csobánka (határában ered és befogadója a) SzentendreiDuna, (amelyet) Szentendrén (ér el). V (névváltozatai): Dera-patak, Pilis-patak, Pilisi-patak. Sz (szakaszmegjelölések): Kovácsi-patak, Kovács-patak, Pomázi-patak. (A térkép) E 8 (mezejében van). A Kis'-Hernád nem szerepel az első részben. A második részben ez áll: Kis-Hernád—Bársonyos—Bélus patak. A Bársonyosról aztán az első részben azt olvassuk, hogy csatorna, az Északi-Középhegység és az Alföld peremvidékén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén. A Hernádból ágazik ki Hernádszurdoknál és Bőesnél tér vissza. Hívják Bársonyos-csatornának is, ós egyes szakaszait Bársonyos-pataknak, Kis-Hernádnak, Kishernád—Bársonyos-malomcsatornának. A térkép C-r-B 13 jelű mezőiben található. A Bólus-patak neve alatt azt találjuk, hogy Kis-Hernád néven is szerepel. Rendet teremt a kiadvány a Sárvíz, Nádor-csatorna, Sárvíz-malomcsatorna, Gaja nevek között is, és örvendetes, hogy az ezentúl csak köelebbi megjelölésként használhat.ó a Kettős- ós Hármas-Körös: a folyó peve a Fehér- ós Fekete-Körös egyesülésétől egységesen Körös. Egyértelmű ezentúl a Ftáckevei (Soroksári)-Duna neve. A Csepeli Duna-ág, Soroksári-ág, Soroksári-Duna, Soroksári-Duna-ág változatok kerülendők. A földrajzinév-tár II. sorozatának 1978 és 1981 közt megjelent 19 füzete megyénkénti bontásban tartalmazza: a) a természeti földrajzi tárgyaknak (domborzati elemeknek, természetes álló- és folyóvizeknek, természeti és etnikai tájaknak), b) a külterületen lévő településeknek, c) a települések belterületi részének (a közterületek —- utak, utcák, terek — kivételével) és d) a közlekedés és a vízgazdálkodás körébe tartozó mesterséges létesítményeknek az elnevezését. Az összeállítás alapjául elsősorban az 1:10 000 és 1:25 000 méretarányú topográfiai térképek szolgáltak, de figyelembe vették az Országos Vízügyi Hivatal térképkiadványait, a t urista- és várostérképeket, a helységnévtárat és a vasúti menetrendeket is. A'z így összegyűjtött névanyagot a helyi használathoz való igazodás érdekében a helyi tanácsokkal egyeztették. Ha ennek során — a vizek vonat kozásában — az OVH adataitól eltérő elnevezés bukkant fel, az illetékes vízügyi igazgatósággal egyetértésben döntöttek. A füzetek egyrészt betűrendben, másrészt községenkinti csoportosításba!* tartalmazzák a neveket. A szöveghez mellékelt 1:150 000 méretarányú szürke nyomású alaptérképen (települések és úthálózat) piros színnel vannak feltüntetve a közigazgatási határok, kékkel a folyó- ós állóvizek a nevükkel, végül feketével a további földrajzi nevek. A térkép használhatóságát lényegesen fokozza, hogy a helységnevek, a településrészek és a nevezetességek neve, továbbá a domborzat és a területi nevek más-más betűtípussal vannak szedve. Köszönet ós elismerés illeti a Földmérési Intézet Geokartográfiai Osztályát, amelynek kutatási programjában a munka elkészült, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalát az anyag közrebocsátásáért, és nem utolsó sorban a szerkesztőt, Földi Ervint, aki egyben a MÉM Földraj zinév-Bizottságának elnökeként szolgálta a nemes ügyet. Kívánatos volna, 'hogy a rendet teremtő hasznos munkát kötelezően használja valamennyi vízügyi szerv, elnevezéseit vegye át a Vízrajzi Évkönyv, és figyelembe vételével készüljön el minél előbb a Hidrológiai Atlasz záró köteteként a magyarországi vízfolyások betűrendes mutatója (a vízfolyások hosszának, vízgyűjtő területük kiterjedésének és a vízinérceállomások nevének feltüntetésével). Lászlóffy Woldemár