Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár†

Hidrológiai Közlörvy 1984. 2. sz. 78 I)K. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR 1903—1984 Meghalt Lászlóffy Woldemár, aranydiplomás mérnök, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Hidrológiai Közlöny 55 éven át megbecsült munkatársa. Elvesztettük a hidrológiai tudomány egyik legfáradhatatlan

abb munkálóját. Lászlóffy Woldemár működése összeforrott a vízrajzi szolgálatnak a száz évvel ezelőtti alapításakor meghatározott tevékenységi körével. Nagy elődök példái lelkesíthették. Pech József a szervezeti formák kialakításának, a tudományos eredmények széleskörű közreadásának, a történelmi emlékek összegyűjtésének és megőrzésének volt a példamutatója. Hajós Sámuel működése a pontos mérések feltételeinek megteremtésében adott ösztönzéseket. Bogdánfy Ödön a Vízügyi Közlemények szerkesztőjeként volt az az előd, aki a ha^ai mérnöktársadalom műszaki műveltségének emeléséért tett sokat, mind a hazai, mind a külföldi létesítmények értékelő bemutatásával és a francia szellemiség terjesztésével. Lászlóffy Woldemár első fontos teendői közé tartozott a 30-as évek Vízrajzi Intézetében a vízrajzi évkönyvek tartalmának és formájának megújítása, majd Sajó Elemérnek, a vízügyi szolgálat akkori vezetőjének személyes megbízásából a vízügyi könyvtár újjászervezése. Eredményes munkája és szakirodalmi érdeklődése nyomán bizták meg a Vízügyi Közlemények szerkesztői teendőivel, amelyet 1944 és 1958 között olyan időszakban látott el, amelyet minden vonatkozásban az újjáépítéssel kellett kezdenie. Új szakírógárdát nevelt, nemzetközi kapcsolatokat teremtett. Egyúttal a mérnökképzésben is részt vállalt : pályája kezdetén műegyetemi tanársegédként, később, műszaki doktorátusának megszerzése után magántanárként, majd meghívott előadóként tevékenykedett a Műszaki Egyetem több tagozatán, főiskolai karán, szakmérnöki karán, sőt, időszakonként a tudományegyetemen is. Az 50-es és a 60-as évek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet osztályvezetői, majd főosztályvezetői posztján találják. Ebben az időszakban fontos cél volt vízkészletgazdálkodásunk általános irányelveinek kidolgozása, vízkészleteink számbavétele. Lászlóffy Woldemár volt, aki ebben az alapvető munkában irányító szerepet vállalt és munkatársaival együtt kidolgozta a nagy feladat megoldásának elméleti és módszertani lépéseit. Irányítása nyomán jelentek meg a hidrológiai atlaszok hazánk területéről. Az általa értékelt adatok nyújtottak jó megalapozást a vízgazdálkodás keretterveinek. Az 50-es és a 60-as években írta meg Lászlóffy Woldemár a legelmélyedtebb folyóirati tanulmányait is. Ekkor jelentek meg — olykor társszerzőkkel, a leggyakrabban Szesztay Károllyal és Szilágyi Józseffel együtt írott — tanulmányai a szabad felszínű vízáramlások sebességének meghatározásáról, a bukókkal való vízhozammérésről, a fajlagos lefolyásról, a folyók jégviszonyairól és az árvizekről. Ezek a tanulmányok óriási hazai és külföldi szakirodalmi anyagot dolgoznak fel, foglalnak elvi egységbe és értékelnek kritikai észrevételekkel. A 60-as évek végétől, a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet munkatársaként a vízügyi történelem kérdései is figyelme homlokterébe kerülnek. A szegedi árvíz 90. évfordulójára kiadott történeti füzetbe tanulmányt ír. Megismétli tanulmányösszeállítását tíz év múlva, a szegedi árvíz századik évfordulóján, 1979-ben. A vízrajzi szolgálat történetének összeállítása is foglalkoztatta: rövidebb, 1954. évi munkáját éppen most kívánta kibővíteni, de ebben a gyors halál szakította félbe. A nagyobb munkák között rövidebb, bár sokszor igen fontos művek megírására is jutott ideje. A népszerűsítő irodalom részére gyakran dolgozott. A külföld számára is sok kivonatos cikket írt, leginkább francia nyelven, hogy hazánk vízügyi kérdéseiről a nemzetközi szakmai közvéleményt is tájékoztassa. Érdekes könyvecskéje a több kiadásban is megjelent útmutatója a fiatal szakemberek részére a tudományos munkásság, az előadás és szakirodalmi közlés gyakorlati tudnivalóiról. A Hidrológiai Közlönyt pedig kitartó folyamatossággal látta el időszerű műszaki hírekkel, érdekességek leírásával és számos ismertetéssel. Sokat tett szaknyelvünk fejlődéséért. Legnagyobb szabású művét, a Tiszáról szóló könyvét élete utolsó éveiben alkotta. A Tisza vízi munkáit és vízgazdálkodását összefoglaló munka egyesíti a hidrológiai jellemzést, a műszaki-törté-