Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlörvy 1984. 2. sz. 79 nelmi előzmények összegezését és a jövő fejlődésének felvázolását. A gyakorlat szakemberei számára megtisztelő, hogy élete főműve elsősorban a vízügyi gyakorlat számára a legmúlhatatlanabb. Lászlóffy Woldemár jóformán 1925 óta, mérnöki oklevelének megszerzésétől kezdve lelkes munkása egyesületünknek, pontosabban: mai társaságunk elődjeinek. Hosszú évtizedek óta tagja az elnökségnek, illetve lapunk szerkesztő bizottságának. Szakosztály elnökként mozgalmas társasági életet teremtett 1955-ben a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályban. Döntő szerepe volt a Vízügyi Történeti Bizottság létrehozatalában, majd kezdeti működésében, a 70-es években. Nehéz volna felsorolni azokat az egyesületi bizottságokat, munkacsoportokat, amelyekben résztvett, amelyekben vezetőként, vagy egyszerű tagként működést fejtett ki. Eredményes munkássága elismeréseként 1962ben a Munka Érdemrenddel, 1973-ban pedig a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. Elnyerte a Magyar Mérnök- és Építész Egylet nagydíját 1939-ben, a Magyar Hidrológiai Társaság Schafarzik-érmét 1948-ban, a Vásárhelyi Pál díj arany fokozatát 1972-ben, tiszteleti taggá választották 1975-ben. Külföldön levelező tagjává választotta és Fermat-éremmel tüntette ki az Académie des Sciences, Inscriptions et Belles Lettres, Toulouse (1961), a Technische Hochschule, Wien Prechtl éremmel tüntette ki (1963), a Société Hydrotechnique de France, Paris intéző bizottságának levelező tagjává választotta (1963), a Polskié Towarzystwo Geofizyczne, Warszawa tiszteleti tagjává választotta (1968), a Société d'Encouragement au Progres, Paris (1969), majd a Société d'Encouragement pour la Recherche et l'Invention, Paris (1975) egyaránt „aranyozottezüst" érmet adományozott számára. Lászlóffy Woldemár személyét és munkásságát szívesen szokták egybekapcsolni a hidrológia hagyománytisztelő irányzatainak rangos képviseletével. De, az is igaz, hogy ő ennek az irányzatnak belső megújítója volt. Elméleti indíttatású szakembernek ismerték, mégis, a Tiszáról írott legfontosabb művel egyúttal gyakorlati is. Szerkesztőként olykor nem könnyen teljesíthető igényeket támasztott szerzőivel szemben, s fiatalabb munkatársait saját példaképeinek szellemében nagy eszmei következetességgel irányította; emellett is_ sokan próbálták követni, és számosan tanítványának vallják magukat. A magyar hidrológusok körében tudományos iskolája, nézeteinek összessége, nem utolsó sorban pedig sajátos egyénisége különlegesen nagy hatást gyakorolt, amely alól még azok sem vonhatták ki teljesen magukat, akik a közös tudományt más oldaláról, vagy más módszerekkel közelítették. Vitatkozó félként volt talán a legtiszteletreméltóbb és a legfelejthetetlenebb! Dr. Vágás István Magyarország Földrajzinév-tára. I. Fontosabb domborzati, táj- és víznevek. Szerkesztette Földi Ervin. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1982. 42. o.-{-térkép. Ára 95,— Ft. Mihelyt kilépünk szűk egyéni körünkből, meg kell neveznünk a dolgokat. A név egymagában nem elég. Ahhoz, hogy megérthessük egymást egységes elnevezésekre van szükségünk. Ezt a nélkülözhetetlen egységet szolgálja földrajzi vonatkozásban a Földrajzinév-tár. Nagy szükség volt reá. Mert földrajzi neveink többsége mesterséges alkotás, és a különböző névadók egymástól eltérő módon jártak el. Egy község lakóinak, saját körükben maradva, nincs szükségük külön nevekre. Számukra a patak, a csatorna, a domb egyet jelent. A csatornát építő mérnök azonban már kénytelen megnevezni a munkálatok helyét. A községet jelöli meg, ahol készül, vagy két csatornától veszi a nevet, amelyeket összeköt. Esetleg csak számot ad neki. Kis vízfolyások esetleg szakaszonként más-más nevet viselnek. A szabályozott, vízfolyás sok esetben a csatorna jelzőt veszi fel. Nem ritka, hogy egyazon vízfolyást hol a patak, hol meg az árok vagy ér névvel illetik. A nagy zűrzavarban a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala, közelebbről a Térképészeti Intézet Oeokartográf iai Osztálya tett rendet. A Földrajzinév-tár két fő részből áll. Az első az 1:500 000 méretarányú térképen feltüntetett, véglegesen elfogadott, domborzati táj- és vízneveket sorolja fel betűrendben. Ezeknek a használatát al0/1974. (III. 31.) MÉM számú rendelet a hivatalos kiadványokban kötelezővé teszi. Az .egyes neveket követi megfelelő kulcs szerint : a) a megnevezett földrajzi fogalom típusának ós a tájnak vagy megyének a megjelölése, ahol található. A határon túlról érkező vagy oda távozó vízfolyások esetében az országnév is; b) vízfolyások esetében a forrás vagy forráságak és a torkolat helyét megjelölő községnevek és a befogadó neve (hegyek és dombok nevét a helységnéven kívül magassági adat egészíti ki); c) ezekután következnek a különféle névváltozatok és vízfolyások esetében egymástól eltérő szakasz-megjelölések, és végül d) a térképmellékletre utaló kereső-betű, ill. számjegyA második rész a névváltozatoknak és a vízfolyások szakaszmegjelöléseinek a betűrendes mutatója, utalással a véglegesnek elfogadott megnevezésre. Külön kell megemlítenem a kiadványhoz csatolt remek térképet. Szintvonalas, 100 méteres magassági övezetenkint a zöldből a sárgán át a mind sötétebb barnába átmenő színezéssel, jól kiugró sötétkék vízrajzzal, fekete domborzati és tájrajzi felírásokkal. Halványszürke színben feltünteti a térkép a településeket, valamint az út- és vasúthálózatot is, vagyis teljes tájékoztatást nyújt. A kiadványt gondosan szerkesztett angol nyelvű magyarázó szöveg egészíti ki, amelyet a külföldi kartográfusok bizonyára örömmel fogadnak. A kitűnő kiadvány jelentőségét hadd világítsam meg néhány példával. (Folytatás a 90. oldalon.)