Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Dr. Kaliczka L.: Kisvízfolyások rendezése Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. 379 .sei kell szólni azokról is akik jelentős energiát fordítanak a korszerű vízrendezési feladatok megvalósításában. A jelenlegi tanulmány terjedelmének behatároltsága azonban nem tette lehetővé ezek részletes ismertetését. A kisvízfolyások rendezési kérdései című anyag összeállításához a segítséget és tanácsokat adó kollégáknak Dr. Kozák- Miklón, Dr. Szigyártó Zoltán, Karászi Kálmán (VÍZIG. Szfvár,) Horváth Vilmos (VIZITERV), Körtvélyi Kálmán (VÍZIG. Miskolc),Szappanos Ferenc (VÍZÍG. í'écs). Péntek Tibor (VÍZIG. Szombathely), Sülé Gyula (VÍZIG. Szfvár), ezúton is köszönet,eme.t fejezem ki. Az általuk adott, írásbeli anyagok nagy segítséget adtak a jelen munka elkészítésében. IRODALOM [1 ] Bogárdi János — Kozák Miklós: Hidraulika, Tankönyvkiadó, Budapest 1976. [2\ Hankó Zoltán: A hidraulikailag kedvező trapézszelvény, Vízügyi Közlemények, 1967. 4. [151 Hurkai M. — Lötz Gy.: A nyugatdunántúli vízfolyások rendezése, Vízügyi Közlemények 1978. I. [4] Haszpra Ottó: Hordalékos vízfolyás vízhozam nyilvántartási szelvényének kisminta vizsgálata, Vízügyi Közlemények, 1963.3. [5] Kozák Miklós: Hidraulika példatár, Tankönyvkiadó Budapest, 1977. [61 Kozák Miidós — Sahuthiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása, Tankönyvkiadó Budapest 1977. [7] Lászlóf.fy Woldeméir: Alkalmazott hidrológia Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. [8| Szigyártó Zoltán : liidrológai események valószínűsége, Vízügyi Közlemények, 1966. 4. [9j Szigyétrtó Zoltán: Vizsgálatok öntözőfürtben I ízügyi Közlemények, 1965. 2. |l(l| Vízgazdálkodási keretterv, I960, év. [ I I j Péntek Tibor: Krozióvédelem én földműfenntartás, Magyar Hidrológiai Társaság 1976. (kézirat). Budapest. [12| Péntek Tibor: Epítéskivitelezés és Műszaki Fejlesztése. Magyar Hidrológiai Társaság 1978. (Kézirat). Budapest. [13] Kaliczka László: Dombvidéki kisvízfolyások rendezésének alapelvei különös tekintettel a Bakony kisvízfolyásain, Egyetemi doktori disszertáció kézirat, Budapest. 1982. Ilanus Kttl: Chlorophyta I. I'hytonioiiailina. Siisswasserflora von Mitteleuropa Band 9. VEB Gustav Fischer Verlag Jena, 1983. 807 oldalon, 1120 ábrával. Ara műbőrkötésben 180,—M. Közép-Európa belvizeiben található növények 24 kötetre tervezett határozóköny veinek kilencedik köteteként látott napvilágot a kiváló brüni kutató nemrég megjelent munkája. Nagyon nehéz feladatra vállalkozott, midőn a régebbi Volvocales névvel ismert szervezetek ismertetésére, a határozókönyv megszerkesztésére adta a fejét. Az ostoros állapotú zöldalgák rendszerbe foglalása, a határozókulcsok megírása egyike a legnehezebb, igen széles látókört, mély szakirodalmi ismeretet, nagyon finom kritikai érzéket kívánó munkának. A Szerző mindezek birtokában oldotta meg a kitűzött, célt ós olyan hal ározóköuvvet bocsátott a felsőoktatásban résztvevő hallgatók, oktatók, kutatók, hidrobiok'igusok, a vízgazdálkodók, a kutatóintézetek, botanikusok rendelkezésére, amely nagyban niegkönynyíti ezeknek a rendkívüli változatos szervezeteknek a pontos meghatározását,. A biztos fajismeret nem csupán a kutatók számára alapvető, hanem — mivel közöttük sok az indikátor szervezet a gyakorlatban dolgozók részére is elengedhetetlen. A meghatározásokat nagyban megkönnyíti az 1120 szöveg közötti ábra. Kzek száma valójában ennek a többszöröse, mivel egy szám alatt még 20-nál több rajz is található. Kiemelendő, hogy a leírások, az ábrák korszerű kutatásokra épültek, számos elektron mikroszkópi felvétel, illetve azok rajza is megtalálható a határozókönyvben. A kiadó előszava (II. Kttl, -/. Oerloff, II. Heynig, D. Mollenluiuer), a Szerző hővezetése után a tartalommutató ad tájékoztatást a. követeti rendszerről. Az általános részben a Chlorophyta törzs osztályainak az elhatárolását, jellemzőit veszi sorra. Szól a morfológiájukról, az ostoros (monadoid) szerveződési lépcsőről, majd a kapszális, kokkális, trichalis (fonalas) és a szifonális fokozatokról. Hosszabban foglalkozik a szaporodási módokkal, a kitartó (átvészelő) sejtekkel. Az életciklus tárgyalása után a zöldalgák elterjedése, előfordulása, rokonsági viszonyaik, osztályozásuk következik. A Chlorophyta törzsön belül 7 osztályt különböztet meg: Prasinophyceae, Chlamydophyceae, Chlorophyceae, Codiolophyceae, Oo< logon if >phyeeae, Bryopsidophyceae és Zygnemaphyceae. A törzsön belül a rendek száma 29. A most ismertetett kötetben a l'rasinophyceae osztályból a Polyblepharidalos, Halosphaerales, Tetraselmidalcs rendek; a Chlamydophyceae osztályból a Chlamydomonadales ós Volvocales rendek; a Chlorophyceae osztályból pedig a Dunaliellales rend kapott helyet. A I'hytomonadina — Chlorophyta I, vagyis a tágabb értelemben használt régebbi Volvocales szervezetek általános jellemzőiről 62 oldalon kapunk tájékoztatást. Megindokolja elhatárolásukat, szól a Phytomonadina sejt fölépítéséről (sejt burok, ostorok, sejtmag, chloroplasztisz, egyéb organelluinok), morfológiájukról (egysejtűek, koloniák, cönóbiumok, Szaporodási módok, átvészelő állapotok), életciklusokról, elterjedésükről, ökológiájukról. Szerencsés gondolat volt a tenyésztési eljárások, a vizsgálati módok, a meghatározási menetek beiktatása. Az általános Phytomonadina részt a rokonsági viszonyok taglalása és az osztályozásuk zárja. A 95. oldaltól kezdődik a részletes rész a világosan, logikusan megfogalmazott határozókulcsokkal. Minden elismerést megérdemel a Szerző, ha néhány példával megvilágítjuk azt a hatalmas, idegfeszítő munkát, amelyet a határozókulcsok összeállításába befektetett,. Így a Pyramimonas 29, a Chlamydomonas 421 (259 oldalon!), Chloromonas 139, Sphaerellopsis 24, Carteria 00,Polytoma Hl stb. fajt foglal magában! Kiemelendő, hogy a Szerző saját kutatásait, amelyeket, még nem publikált, beépítette munkájába. Külön említi az egyes nemzetségek tárgyalása után a bizonytalan leírású, helyzetű, vagy éppen törlendő nemzetségeket, fajokat és a fajok alatti rendszertani egységeket. Ezek értékelése sem volt könnyű feladat! A felhasznált irodalomjegyzék bőséges: 478 címet tartalmaz. Az természetes, hogy nein lehet teljes, de a lényeges cikkek közül alig maradhatott, néhány ki. Hazai kutatók közül Francé 3, Hortobágyi 3, Kot 2, Palik I, Scherfell l, l'herkovich—

Schmidt—Vörös l cikkel szerepel. Ami az egyes taxonok újabb besorolását, áthelyezését illeti, arról is lehetne eszmét cserélni, de minden szerzőnek joga álláspontját tükröztetni ós kritikailag értékelni a szakirodalom vonatkozó anyagát. Szép ós jó munkát végzett II. Kttl, a kiadó hasonlóan példát mutatott. Meggyőződésem, a munkát, minden elméleti és gyakorlati szakember nagy haszonnal fogja forgatni. Nélkülözhetetlen könyv! Dr. Hortobágyi Tibor