Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Dr. Kaliczka László: Kisvízfolyások rendezésének időszerű kérdései

378 Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. Dr. Kaliczka L.: Kisvízfolyások rendezése A különbözőkezelők,illetve költségviselők miatt, az esetek egy részében nem lehet összehangolni az érdekeltek, a költségviselők gazdasági lehetőségeit. A település alatti, a településen belüli vagy feletti mederszakasz rendezésének költségviselése, jogszabályilag, rendezett ugyan, de pl. a tanács által tervezett vízrendezés költségeibe, gyakorlatilag nem lehet bevonni a parti birtokosokat (Termelőszövetkezet, Állami Gazdaság stb.). A vízjogi engedély kötelezése ugyanis nem jelenti a költségek arányos részének behajthatóságát. A vízfolyások rendezésének igen fontos feladata a mezőgazdasági rendeltetésű földek megfele'ő vízgazdálkodásának biztosítása, illetve a feltételeinek megteremtése. E tevékenység szorosan összefügg a termőföld védelmével. Ugyanakkor a földvédelmi feladatot szabályozó törvény merev, betűszerinti értelmezése miatt az esetek egy részében olyan megváltási költségek kifizetését igénylik, amelyek sokszorosan meghaladják a vízfolyásrendezés teljes költségét. A rendkívül magas, ún. művelésből való kivonás költsége, sok esetben eleve lehetetlenné teszi a vízrendezést, holott a vízrendezés a mezőgazdasági termelés alapfeltételét jelenti. Hasonló a helyzet a víztározók területének igénybevételénél. A jogszabályok értelmezési hiányában a vízrendezések megoldhatatlannak tűnő zsákutcába jutnak. A közlekedési műtárgyak átépítési költségei a vízrendezőt terhelik akkor is, ha a meglévő műtárgyak, a közlekedési igényeknek a vízrendezés előtt sem feleltek meg. (Pl. régi boltozott, kisteherbírású hidak, vagy nagyon rossz állapotú dűlőutak, provizórium jellegű átjárói helyett a kisvízfolyás rendezési munkáját végző szerv köteles „A", ,,B" vagy ,,C" teherbírású kategóriának megfelelő vasbeton hidat építeni. Így a kezelő szerv költséghozzájárulás nélkül jut esetleg nagyértékű műtárgyhoz.) A vízfolyásokat keresztező gáz, olaj, posta stb. vezetékek esetén, bár a vízfolyás kezelő volt előbb a birtokon belül, a később épített vezeték kezelője, minden költségvállalás nélkül, oly kikötéseket, tiltásokat tesz a medret keresztező vezetéke térségében. amely kikötések sokszor megoldhatatlan helyzet elé állítják a meder kezelőjét. A kisvízfolyások parti birtokosainak nincs közvetlen érdekeltsége abban, hogy a vízfolyás állapota, karbantartottsága, minél hosszabb ideig jó legyen. (Még társulati kezelésű vízfolyások esetében is csak nagyon közvetett érdekeltség áll fenn.) Ezért a-parti birtokosok részéről sok a mederrongálás, különösen legelők mellett a meder betaposási kárai jelentősek. Szabálysértési eljárást elvben ugyan lehet indítani, de sok feltétel mellett, tanúra is szükség van. Meg kellene találni a közvetlen érdekeltség lehetőségét, de érdemes lenne elgondolkodni a víziművek elleni szabálysértési elbírálás módján is. Azokon a területeken, ahol nincs vízitársulat nem megoldott a helyi jelentőségű vízfolyások külterületi kezelésének kérdése. IX. Oktatás, szakirodalom problémái A magyar vízügyi szakember képzés szintje a múltban, de a jelenben is magasszintűnek minősíthető. Az egyetemi oktatásunk e területen elmélyült ismereteket ad. Egy-egy résztudomány, a jelenlegi fejlődés legmagasabb szintjén adja át ismereteit a hallgatóságnak. A kisvízfolyások rendezésének részelemeit ön magukban jól ismerik a hallgatók. Ez mellett részben az elmúlt évek során a diplomaterve« szigorló mérnökök diplomatervezési feladatainál, de fiatal, kezdő mérnökök esetében is tapasztal ható, hogy az elméleti ismeretek oly szintetizálá sánál, mint amit a kisvízfolyások rendezése kíván több esetben voltak nehézségek. Nem volt könnyű összhangba hozni a hidrológiai, hidraulikai, talajmechanikai ismereteket. Külön is meg kell említeni, hogv nem ismerték megfelelően a kivitelezési technológiákat, a gépi berendezéseket. Oly igényekről mint a karbantartás, az ismeretek meglehetősen hiányosak. Külön kell arról szólni, hogy a fiatal szakembe reknél hiányoztak az alapvető jogszabályi ismeretek. (Nem részletes, vagy egyes, gyakran változó előírások ismeretére gondolok, de úgy vélem, hogy a vízügyi, vagy környezetvédelmi törvény ismerete, sőt az államigazgatásról szóló törvény ismerete nem volna felesleges.) Az ismeretek hiánya a gyakorlati munka során okoz nehézségeket. A kisvízfolyások rendezésének magyar szakirodalmát, tudomásom szerint, az egyetemi tankönyvek, jegyzetek, kisszámú szakcikk képezi. Ismereteim szerint az elmúlt 25 év alatt magyar írótól hegy- és dombvidéki vízrendezési szakkönyv nem jelent meg. Külföldi szerzőtől magyar nyelven csak a K. Juva: „vízrendezési" című tankönyve jelent meg. Mindez a felmerülő igényeket nem elégíti ki. Sajnálatosan kevés szakcikk jelenik meg, pedig nyilvánvaló, hogy e területen sok elméleti és gyakorlati gond adódik, ugyanakkor igen sok gyakorlati tapasztalat, publikáció hiányában elsikkad. A kisvízfolyásrendezési problémákkal foglalkozó tudományos értekezések száma rendkívül alacsony. E témakörből kandidátusi, illetve doktori értekezés nem született. Összességében van tennivalónk az oktatásban, de a szakirodalom művelése terén is. Az élőző kilenc fejezetben a kisvízfolyások rendezésének legfontosabb problémáit kíséreltem meg összefoglalni, hangsúlyozva a gondokat. Természetesen csak az általam legfontosabbnak vélt kérdésekről szóltam, korántsem a teljesség igényével. Célszerű lett volna talán utalni az e területen működő szervezetek, intézmények eredményeire, mert vannak eredmények a vízfolyásrendezések problémáinak korszerű megoldása területén. Ezek közül néhány példát kiragadva: eredmények mutathatók fel a komplex vízrendezés végrehajtásában, a biológiai elemek alkalmazásában, a gépesített karbantartás megoldásában stb. Elismerés-