Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Dr. Kaliczka László: Kisvízfolyások rendezésének időszerű kérdései

376 Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. Dr. Kaliczka L.: Kisvízfolyások rendezése — mederméretek meghatározási — műtárgyak méreteinek csökkentési, — vízminőségi (hígítóvíz), — másodlagos hasznosítási (halászat), — szociális (üdülés, sport), —- energiai termelési okok. A vízkészletgazdálkodás témakörében nagy jelentőségű a tiszta vizű vagy viszonylag tisztavízű víztározókban felfogott vizekkel a helyi vízbázisok bővítése, ill. bővítési lehetőségének megteremtése hazai vizekkel, viszonylag kisebb beruházásokkal. A felsorolásban szereplő lehetőségek természetesek, vagy természetesnek tűnnek. Hazánkban több vízfolyáson létesültek tározók, jelentős vízmenynyiség tarozására. (Pl. Zámolyi, Pátkai, Lázbérci, Köszörűvölgyi tározók, a Tarna-völgyi árvízcsökkentő tározók stb.). A megépített tározók azonban speciális célokra, vízellátás, vízpótlás biztosítás stb. megoldására létesültek. Az elsősorban vízrendezéssel összefüggő célok megoldására ismereteink szerint a Tarna-völgyi árvízcsúcs-csökkentő tározók létesültek. A céltározóknál szükséges lenne az alaprendeltetésen túl feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek további hasznosítást tesznek lehetővé. A tározók létesítésében akadályozó tényező részben az anyagi lehetőségek behatároltsága, részben a víztározók területének művelési ágból való kivonási problémái, és nem utolsósorban a víztározók megépítése utáni „azonnali" hasznosításnak igénye. (Az árvízi vizek visszatartása, a kisebb mederméretek kialakítása, a jeleidegi gyakorlat szerint nem jelent hasznosítást.) Célszerű volna minden lehetséges esetben összehasonlítani a tározók létesítése nélküli és a tározók létesítésével számoló mederrendezés költségeit. A tározók létesítését, a jövő érdekében még nagyobb mértékben kellene folytatni. A tározó építésére alkalmas területeken, beépítési tilalom elrendelése célszerű, a későbbi építési lehetőség biztosítására. Feltétlenül foglalkozni szükséges a tározók művelési ágból való kivonás problémájával. E tározókat ugyanis, mezőgazdasági művelésre nem, vagy csak részben alkalmas területen lehet kialakítani. A földvédelmi törvény általános értelmezése, igen nehéz helyzetet teremtett e területen, már annál inkább is, mert tározók esetében a művelésből való kivonás nem is helytálló kifejezés. A másodlagos halászati hasznosítás, de az öntözéses hasznosítás is mezőgazdasági tevékenység. Ví. Mederbiztosítások, burkolatok A kisvízfolyások rendezésénél a mederbiztosítási, burkolási munkák megoldása, mind technológiai, mind a költségkihatás, mind pedig a fenntartási feladatok miatt alapos megfontolást igényel. A földmedrek biztosításának ma is kiváló módszere a rőzsekolbász, vagy rőzsehenger alkalmazása. A mai körülmények között azonban a rőzsemű használatát egyrészt megkérdőjelezik a gépi karbantartás, ezenbelül is a gépi kaszálás akadályozásának gondjai, másrészt az, hogy ma nem biztosítható megfelelő rőzseanyag. A hagyományos, jól bevált fűzrőzse beszerzése szinte megoldhatatlan. A fűzrőzse helyett kapható egyéb (pl. nyárfa) rőzseanyagok minősége nem megfelelő, élettartamuk rövid. A kaszálási munkák végzésénél a rézsükörömbe épített két vagy három soros rőzsekolbászból készült mederbiztosítás anyaga, a rögzítő karóktilag lehetetlenné teszi a meder gaztalanítását. Hasonlóak a problémák a kőszórás vagy kőrakat alkalmazása esetében is. Anyagellátás során gond az, hogy a kőbányák zöme nem biztosítja vízépítési terméskövet. A beszerezhető kőanyag vegyes szerkezetű, amelyben a törmeléktől a nagyméretű, több mázsa súlyú kőtömbökig minden megtalál ható. Ugyanakkor a kőből készült mederbiztosítóművek a későbbi mederfelújítások során akadályozzák a kotrási munkát, gondot okoz a kotrás által a depóniába került kő is, mely a depónia rendezését, hasznosítását nehezíti, sőt lehetetlenné teszi. A megoldást új, más anyagok igénybevételével keressük. Számos kísérleti szakaszon alkalmaztak műanyagokat, hálók zsákok stb. formájában. A kísérletek eredményei biztatóak, bár vannak gondok is. A műanyagok felhasználását akadályozzák részben az anyagok beszerzési gondjai, megemelkedett árai, részben az építési munkákra vonatkozó közgazdasági szabályzók. A viszonylag alacsonyabb termelési értékű megoldásokat a gazdasági szabályzók miatt nem szívesen alkalmazzuk. Az új megoldásokkal szemben gyakran merült fel az újtól való idegenkedés. A kisvízfolyások mederburkolatait általában a belterületi vízrendezések során, részben a mederbővítés lehetőségeinek korlátozottsága, részben a kulturált belterületi vízfolyásszakasz kialakítása érdekében készítjük. A mederburkolás feladata igen nehéz munka és egyben igen költséges is. Különösen akkor emelkednek meg a költségek, ha indokolatlanul nagy felületen burkoljuk a mederszelvényt. (Pl. a 2,0—2,5 in mély meder esetében terepszintig burkolunk). Ez esztétikailag is erősen kifogásolható. A burkolatok kialakításánál sok vitára adnak alkalmat a különböző mederburkolási módszerek, megoldások, különösen ha a burkolt meder fenntartási oldaláról kqzelítjük a kérdést. A 15—20 éves gyakorlati tapasztalatok szerint a különböző lapburkolatok esetében, a hézagok között megtelepedett növényzet évről évre fejlődő gyökérzete, a burkolat elemei alá jutva, azokat megemeli. A behatoló csapadékvíz, fagy hatása, nehezen helyreállítható károkat okoz. De talán még ennél is nagyobb problémát jelent a hézagokban megtelepedett növényzet letakarítása. E feladat szinte megoldhatatlan, mivel az 1 : 1,5, de az 1 : 2 rézsűhajlásokkal burkolt rézsűkön, általában nem végezhető gépi kaszálás. A növényzet eltávolítása csak kézi erővel volna végezhető, e munkára azonban nincs megfelelő személyzet. A burkolt, de gazos meder vízvezetőképessége pedig távolról sem felel meg a számítottnak, esztétikailag sem kedvező látvány.