Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Dr. Kaliczka László: Kisvízfolyások rendezésének időszerű kérdései

Dr. Kaliczka L.: Kisvízfolyások rendezése Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. 375 bizonyos állapotára lehetnek igazak, még akkor is ha a meder földművének paraméterei a rendezés után hosszú időn át megmaradnak. A földmeder érdességi viszonyai ugyanis egy év folyamán, a meder növényzetének változása miatt, állandóan változnak. Ez nemcsak a földmedrekre, de a lapburkolattal (hézagos burkolattal) ellátott medrekre is részben érvényes, hiszen a burkolat hézagaiban megtelepedő növényzet alapvetően befolyásolhatja az érdességi tényezőt. Mindezt sokszor figyelmenkívül hagyják. Ugyanakkor az érdességi tényező helytelen megállapítása kétségessé teszi a meder vízvezető képességének tervezetthez viszonyított arányát. Az érdességi tényező helyes meghatározása az összetett szelvényű medrek esetében további problémákat okoz, mert az árvízi szelvény növényzete, karbantartót tsága alapvetően eltérhet középvízi meder növényzetétől, karbantartottságától. Ugyanakkor az összetett keresztszelvény alkalmazása a gépi karbantartás elterjedésével fokozatosan utat tör, mivel a jelenlegi lehetőségek szerint ez jelentheti a legkedvezőbb megoldást. Az összetett mederszelvénnyel kialakított vízfolyásokban kedvező körülmények között vonulnak le a különböző gyakoriságú vízhozamok, biztosítható a közepes kisvízhozamok esetén a 30—40 cm-es vízmélység, viszonylag jól oldhatók meg a fenntartási feladatok, kevesebb a mederrongálódások száma, mérete. A keresztszelvények kialakítása során külön feladat az ún. mederalakító vízhozam figyelembevétele. A korábbi felfogástól eltérően ma általában elismerjük, hogy a mederalakító vízhozam nem az árvízi vízhozam, hanem valahol a legnagyobb gyakorisággal rendelkező vízhozam környékén van. A mai kisvízfolyás-rendezési feladatoknál e vízhozam ritkán kerül figyelembevételre. A keresztszelvények kialakításánál célszerű kritika tárgyává tenni a „minimális földmunka" vagy a „leggazdaságosabb szelvény" alkalmazásának gondolatát. A laposabb rézsűk, az összetett szelvények alkalmazása, a medrek gépi kialakítása (kotrása) a kérdés mélyreható felülvizsgálatát indokolja. A keresztszelvények kialakításánál szükségesnek látszik a közel százéve alkalmazott trapéz-szelvény egyeduralmának felülvizsgálata is. A trapéz-szelvény a kubikus munka, a hajdan rendelkezésre álló technológia alapján alakult ki. Az utóbbi időben létrejött gépi technológia lehetőséget ad, a természet által megkívánt csészeszelvény kialakítására. (Törekedni kell a természet által megkívánt középvízi mederszelvény kialakítására is.) Nyilvánvalónak látszik, hogy íiz a jó, gazdaságos keresztszelvény, mely leghosszabb ideig tudja biztosítani a megkívánt célt (árvízi vizek elvezetését, talajvízszintek szabályozását). Egyszerű módszerekkel oldható meg a medererózió elleni védelem és viszonylag kis költséggel biztosítható a meder fenntartása. Tehát a gazdaságos keresztszelvény tervezésénél nemcsak a kialakítás költségeire, hanem a fenntartás költségeire, a fenntartás lehetőségeinek biztosítására is tekintettel kell lenni. A keresztszelvények tervezése során törekedni kell a hosszszelvény és a keresztszelvények megfelelő összhangjának biztosítására. A mai gyakorlatban, sablonos keresztszelvény méretek alkalmazásával ezt az elvet sajnos gyakran megsértjük. A keresztszelvények tervezése során nem érvényesül megfelelően vízgyűjtőrendszer egészében való gondolkodás. Ennek hiányában gyakran nem vesszük figyelembe a betorkoló mellékvízfolyásokat, ill. az általuk szállított vízmennyiséget. Szükségesnek tartjuk oly kérdések vizsgálatát is, hogy hol és milyen mértékben vesznek ki jelentősebb vízmennyiséget a mederből (közepes kisvízhozamokból), illetve hol vezetnek vissza vizeket. A vízkivételek, ill. visszavezetések befolyásolják a mederben folyó víz hordaléksűrűségét, mely hatással van a vízkivétel vagy visszavezetés alatti mederszakasz állapotára. (Pl. vízkivétel alatt a szállított hordalék egy része lerakódik.) Erős hordalék lerakódás található helytelenül elhelyezett fenék lépcsők, műtárgyak utáni meder szakaszokon. Ily szempontok alapján figyelembe kell venni a hordalékosabb mellékvízfolyásokat is. A vízfolyás rendezési munkák során jelentősek a vízfolyás meglévő műtárgyainak illetve a terve zeit műtárgyak méreteiből, elhelyezéséből származó feladatok és azok megoldásai. A meglévő műtárgyak (zömében közlekedési műtárgyak) mérete, alaprajzi elhelyezése sok esetben okoz hidraulikai problémát. E műtárgyak befolyásolják a műtárgy feletti mederszakasz, de a műtárgy alatti szakasz vízvezetési viszonyait, a meder kialakítandó méreteit, de befolyásolhatják a gépi mederkarbantartás végrehajtásának lehetőségeit is, azzal, hogy a folyamatos karbantartási útvonalat megszakítják. (E helyeken rámpák és egyéb megoldá sok kialakítása szükséges.) Uj műtárgyak elhelyezése, építése során minden esetben figyelembe kell venni a vízfolyás, de a műtárgy biztonsága szempontjából is kedvező megoldásokat. Szükségesnek látszik az, hogy a hegy- és dombvidéki kisvízfolyásainknál meglévő potenciális vízenergia figyelembevételét és felhasználási lehetőségeit is számbavegyük. Ez, nyilván függvénye a közepes kásvízhozamoknak és az esésviszonyoknak. (A hajdani vízimalmok serege igazolta, mennyi természetes energia rejlik vízfolyásainkban.) Igaz, a kisvízfolyások által termelhető energia helyi jellegű felhasználása lehetséges csak, de a mai energiaviszonyok mellett nem szabad ezeket sem figyelmenkívül hagyni. V. Vízrendezés és víztározás A kisvízfolyások rendezése során, a mai kor igényeit szemelőtt tartva, a mederrendezés és a víztározás problémái egymástól nem választhatók el. A víztározást több körülmény indokolja. Ezek: vízkészletgazdálkodási, — árvízcsúcs-visszatartási,