Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Dr. Kaliczka László: Kisvízfolyások rendezésének időszerű kérdései

374 Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. Dr. Kaliczka L.: Kisvízfolyások rendezése lévő kis- ill. középvízi sebességek figyelembevételére, talajmechanikai ismeretek beszerzésére nem minden esetben kerül sor. Nem kellő talajmechanikai feltárás hiányában a meder összeomlik. Több tervnél megállapítható, hogy a hossz- és keresztszelvények kialakításával a tervezést elintézettnek tekintik. Az érvényes tervezési díjak alacsony értéke sem ösztönöz az elmélyült vízrendezési tervek készítésére. Több jel utal arra is, hogy a vízfolyásrendezést tervező tekintélye sem kielégítő. A tervezéseknél általában fel sem merül az üzemeltetés, a karbantartás lehetőségeinek biztosítása. Nem szabad figyelmenkívül hagyni azonban azt sem, hogy sok esetben, terű letigény bevétellel együttjáró nehézségek és költségek is behatárolják a tervező lehetőségeit. Az irányító Országos Vízügyi Hivatal szorgal mazza az egységes szemlélet megvalósítását, de a múlt hatása, a kézikönyvek, a meglévő segédletek, az oktatásban meglévő hagyományok nem mindig segítik a korszerű vízrendezési elvek megvalósítását. Feltétlenül szükséges tehát az egységes vízgazdálkodás szemléletre támaszkodva a vízrendezés tervezés és kivitelezés korszerű alapelveinek kidolgozása és érvényre juttatása. 111. Hidrológiai problémák. A kisvízfolyások rendezésének egyik legfontosabb feladata, kiinduló pontja, a rendezendő vízfolyás hidrológiai alapadatainak beszerzése és a tervezés szempontjából mértékadó értékek meghatározása. A hidrológiai alapadatok, nagy általánosságban' a tapasztalati képletek felhasználásával állítjuk elő. A tapasztalati képletek alapján számított árvízi vízhozamok helyes vagy helytelen voltát nein vizsgáljuk, legfeljebb akkor, ha a számított értékek túl nagynak vagy túl alacsonynak tűnnek. A tapasztalati képletek alkalmazásakor általában nagy hibát nem lehet elkövetni a tervezés szempontjából mértékadónak minősített vízhozam meghatározásánál, de ha a gazdaságosság vagy pl. a földvédelem szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, nem mindegy, hogy pl. 25 m

3/sec vagy 30 m

3/see vízelvezetésére alkalmas medret tervezünk és építünk. A tapasztalati képletek alapján történő számítási módszerek mellett megjelentek a korszerű számítási eljárások is, melynek segítségével a vízfolyások mértékadó vízhozamait jobb eredményekkel tudjuk a valós értékekhez közelíteni. Érdemes volna megvizsgálni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemi táblák kialakításával és a mezőgazdasági technológiák változásával, hogyan módosulhattak a lefolyási viszonyok. (Nyilvánvalónak látszik, hogy emelkedett a lefolyó vízmennyiség, csökkent az összegyülekező idő). Külön problémát jelent a kb. 100 km

2 vízgyűjtőnél kisebb területek árvízi vízhozamainak számítása. E gondokból származik az az igény, hogy a mai számítástechnikai lehetőségekkel, a kisvízfolyásokra meglévő észlelési anyag felhasználásával korrigálják a rendelkezésre álló számítási segédleteket. Szükségesnek látszik azonban az is, hogy bővítsük a kisvízfolyások meglévő észlelőhálózatát, amely a távlatban nyújtana jobb alapot a mértékadó vízhozam meghatározásához. A vízfolyásrendezési tervezéseknél a hidrológiai alapadatok meghatározásánál úgy tűnik, sok esetben hiányzik a munkába vett vízfolyásnak, vagy a vízfolyás egy szakaszának a vízgyűjtőbe való megfelelő beillesztése. A rendszerszemlélet nélkül e feladatok nem oldhatók meg megfelelően. A mederméretezések során figyelembeveendő árvízi vízhozam kérdésében is célszerű volna a jelenleginél határozottabb álláspontot kialakítani. Belterületek vonatkozásában általában a kérdés egyértelmű, a Q 1 %-os,

ill. a Q 2%-os vízhozamokat tekintjük mértékadónak. Nem ilyen egyértelmű a külterületi mederszakaszokra alkalmazott elv, amely a Q 20%-tól a Q 3%-ig széles skálát ad, a mértékadónak minősíthető vízmennyiség meghatározásában. Célszerű a mezőgazdasági jellegű területeken, a terület használata, művelési ága, gazdasági és egyéb tényezők figyelembevétele alapján meghatározni, milyen gyakoriságú vízhozamot minő sitiink mértékadónak. További problémának tartom sok esetben a tapasztalati képletek sablonos, vízgyűjtő kellő ismerete nélküli alkalmazását is. A vízrendezések tervezésének mai gyakorlatában általában nem foglalkozunk az ún. mederalakító vízhozamok kérdésével. E kérdésben elfogadottnak tekinthető az a megállapítás, mely szerint mederalakító vízhozamnak az évi közepes kisvíz hozamot tekintjük. A közepes kisvízhozam mellett szükségesnek látszik a vízhozam sebességének meghatározása is. IV. Hidraulikai kérdések A vízfolyásrendezési tervezéseknél a kialakítandó medrek méretezésének alapvető -összefüggése a Chezy féle képlet. (v = c]/.RJ). E kifejezésben sze replő értéket általában a Menning—

Strickler képlet s-zerint számítjuk 1 — (C Ji'>). A számításoknak az m< doéides-n ségi tényező értékét táblázatokhói vesí-zük, meghatározott alapesetek szerint. (Pl. tömött löfzl e és tömött apró kavicsba épített csatornáknál n— = 0,018, vagy földcsatornák közepesnél jobban karbantartva ?i=0,0225 stb.) Egyes táblázatok a mederérdességi tényező reciprokát a k—-- siman sági tényezőt tartalmazzák. A mederérdességi tényező a legbizonytalanabb részét képezi számításainknak. A táblázatban megadott feltételek és értékek a medernek csak O