Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Dr. Starosolszky Ödön: A Hévízi tó belső áramlásai

324 Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. Dr. Starosolszky ö.: A iHévízi tó Az úszók útját a fényképeken jól lehet követni. Összesen 5 felvétel készült, amelyeken 25 mécses, illetve 5—8 úszó fénye látható különböző időpillanatokban. Az úszók helyét a ferde síkú képekről a helyszínrajzra bemért irányfények alapján vetítették rá. Ugyancsak végeztünk úszós és botúszós mérést a kráter felől a középső épület alatt áramló vízben. Ezt fényképen rögzíteni a rálátás hiányában, nem lehetett, ezért vázlat készült az úszók útjáról és az átlagos átúszási idejüket stopperral mértük meg. 4. A tó vízállását a mérések ideje alatt a középső épület délkeleti (3 jelű) medencéjében felszerelt rajzoló vízmérce rögzítette. 3.2 1981. szeptemberi mérések 1981. szeptember 23—24-én a következő kiegészítő méréseket hajtottuk végre: 1. Ultrahangos mélységíróval mértük több szelvényben a meder alakulását. A regisztráló műszerrel mért mélységek megegyeztek az augusztusi mélységjelzős mérésnél mértekkel, csupán a kráter környezetén volt szükség kis javításra. A műszernek a 18 m-nél nagyobb mélységeknél volt jelentősége, amelyeket a korábbiakban csak kombináltan, az ultrahangos mérőfej meghatározott mélységbe eresztésével tudtunk a műszer 12 m-es méréshatára miatt megmérni. 2. Világító úszók útjának fényképezésével az új fürdőépület I. és 2. medencéjében (az északi oldalon) meghatároztuk az áramlást. A felvételeket a medencék korlátjára szerelt fényképezőgéppel vettük fel. Néhány kiegészítő úszós vizsgálatot is végeztünk az északi tórészben szárnyas úszóval (1,3- 1,5 m mélységben), amely a korábbiakban a felszíni áramláshoz hasonló áramlást mutatott ki. A fi m mélységbe eresztett úszó is nagyjából hasonló áramlást jelzett. 3. 23-ról 24-re- virradó éjjel a tó vízfelszínét először leszállították a zsilipek nyitásával, majd 24 órakor a teljes zárással a tavat elkezdtük feltölteni. A nyitást szeptember 24-én 4 óra 50 perckor kezdtük el. A vízállásokat a tó három pontján elhelyezett rajzoló vízmércékkel regisztráltuk. A feltöltődés a 4 óra 50 perces időtartam alatt átlagosan I 24 mm volt. 3.3 Az 19X2. januári és februári mérések A téli időszakban esedékes mérésekre 1982. január 12— 14-én került sor, az 1981/82. tél leghidegebb időszakában ( — 10, —14 °0 minimális hőfok mellett). 1.Az 1981. augusztusi mérés időszakában kitűzött szelvényekben a 4 m-nél sekélyebb mélységekben a felszín közelében, a fenéken és a mélység felében termisztoros hőmérővel mértük a tó hőfokát. A mérések homogenitását enyhén zavarja, hogy a 13. és 14-i mérés között az erős éjszakai hideg hatására a tó hőfoka mintegy 0,5—1 °C-al lehűlt és ezért a keleti medencerész hőfokai sokkal kisebbek voltak, amit korekcióval kellett figyelembe venni. 2. Január 12-én éjjel világító úszós méréseket hajtottunk végre egyidejűleg 4—8 úszóval az új központi épület 4 medencéjében. Ez a mérés szolgál elsősorban alapul az alsó átfolyás értékeléséhez. A felvételeket a medencék korlátjára szerelt fényképezőgéppel készítettük átlagosan (JO s expozíciós idővel. 3. Január 14-én délelőtt 7,30 és 13 óra között a tó vizét a két leeresztő zsilip erőteljes nyitásával lecsökkentettük, ez alatt a két levezető csatornában sebességmérő szárnnyal mértük a kifolyó vízhozamot. 13 órakor a zsilipek teljes zárásával a tavat 18,30-ig feltöltöttük. Hz alatt a vízállásokat a fürdőépület 1. és 2. medencéjében 1 — 1 rajzoló vízmércével figyeltük. A feltöltődés mértékéből az átlagos forráshozamra lehet következtetni. Kiegészítésül 1982. február 2-án és 3-án búvárok segítségével sebésségmérőszárnyas mérésekre került sor a forrás kivezetésénél és a kráter falánál. 4. A mérési eredmények 4.1 A tómeder felmérése A mederben jól rögzíthető keresztszelvényeket tűztünk ki, amelyekben a vízfelszín felett csörlő segítségével szelvénykötelet feszi tettüyk ki. A végpontok helyét teodolittal rögzítettük, a szelvények hosszát távmérővel is ellenőriztük. Ez egyúttal ellenőrzésül szolgált a mederfelvételek alapját képező kataszteri helyszínrajzon feltüntetett tóvízszél adatokhoz. Az augusztusi mérésnél a szelvénykötél jelölt helyein — általában 5 m-ként — a csónakkal megállva ultrahangos mélységmérővel meghatároztuk a mélységet és jegyzőkönyvben rögzítettük. A szeptemberi mérés idején a szelvénykötél mellett egyenletes sebességgel haladtunk és folyamatosan rajzoltattuk a mederalakot ultrahangos mélységíróval. Mindkét esetben a mérési határok változása környékén észlelhető némi bizonytalanság (az első méréshatár az ultrahangos Hecta-mérőnél 6 m, az ultrahangos Atlas echográfnál 18 m, ahol a műszeren a méréshatárt állítani kell). A felvételi vízszint mindkét alkalommal 1—2 em-en belül állandó volt, azaz ennek hatása a vízmélységekre elhanyagolható, figyelembe véve az ultrahangos mélységmérő iszapos fenékszint érzékelési bizonytalanságát amely ennél nagyobb. A tó helyszínrajzát a kataszteri térképről szereztük be, néhány helyen távméréssel ellenőriztük és egyezőnek találtuk. Erre a helyszínrajzra jelöltük rá a keresztszelvényeket, illetve ezen szerkesztettük meg a mélységvonalakat (1. ábra). A kráter meredek falánál a kétféle mérésnél enyhe bizonytalanság mutatkozik. Itt a pontatlanság viszonylag a legnagyobb, az összetartozó mélység-távolság adatokban több dm eltérés lehet. A felmérés a korábbi felvétellel teljesen hasonló képet mutat. A mérési eredmények alapján meghatároztuk a tómeder mélység szerinti megoszlását (2. ábra). A tó fő adatai a következők: A tó felszíne: 46 350 m

2 A tó térfogata: 127 950 m

3 A tó átlagos mélysége: 2,75 m A 10 m-nél mélyebb tőrész térfogata: 45 610 m

3 A 20 m-nél mélyebb tórész térfogata: 19 010 m

3 A 30 m-nél mélyebb tórész térfogata: ' 2 310 m

3 A tó kör-egyenértékű átmérője :De== 4 T

1 =243m 71 A tó felszíni területe az 1953. évi felméréshez (44 330 m

2) képest növekedett, feltehetően a partrendezés következtében, ugyanakkor nem érte el az 1907. évi felmérés eredményét (47 500 m

2). 4.2 A hőfokeloszlás A tó felszínén mért hőfokok eloszlását az 1982. januári mérés idején a 3.ábra mutatja. E szerint a tó felszínén csak néhány tized °C hőfok különbség található. A legnagyobb hőfokot a kráterből felemelkedő víz felszínre törése helyén lehet találni, amely hőfok a partok felé enyhén csökken. Leghidegebb a déli kifolyó környezetében, illetve a nyugati és keleti szélen a partok mentén. Jellegzetes szelvényt mutat a 4. ábra.