Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
5. szám - Jeneyné dr. Jambrik Rozália: A pleisztocén víztartók vizének minősége a DK-Tiszántúlon
Jeneyné dr. Jambrik R.: A pleisztocén víztartók Hidrológiai Közlöny 1984. 5. sz. 313 cium — magnézium-hidrogénkarbonátos típus. Gyula — Gyulavári térségében 70, Békéscsabán 60, Orosházán 40, Füzesgyarmat-Szeghalom-Dévaványa térségében 40, Enrőd-Szarvas-Gyoma térségében 55, Ke vermesen 100, Tótkomlóson 120 m mélységben váltja fel. A (Na + + K + ) -tartalom eé % mélységfüggvényeit (pl. 5. ábra) az előzőekkel összevetve megállapítható, hogy az egyéb kationok mennyisége pleisztocén víztárolók vizében igen kevés, legfeljebb néhány eé %. A bemutatottak a minőségi és mennyiségi jellemzők összhangját bizonyítják: kis oldottanyag-tartalom a vízcsere nagyobb mélységével, intenzív csapadékeredetű utánpótlással jellemezhető peremeken, ill. a dunai szerkezeti árokban, nagy oldottanyag-tartalom a kis vízcsere mélységű területeken alakul ki. A vízcsere mélysége RÓNAI A. [11,12] egyéb alföldi területeken végzett vizsgálataival összhangban legfeljebb 50—150 m. A mélységgel csökkentő intenzitású vízcsere tényét igazolják a MÉLYÉPTERV kutatásai során végzett abszolút kormeghatározás eredményei is [16]: a tótkomlósi III. fúrócsoport kútjaiból 38 m-ből vett vízminta korát 7200, a 73 m-ből származóét 12500, a 144 méteresét 15800, a 224 méteresét 28 100 évesnek határozták meg, ennél nagyobb mélységben 40000 évnél idősebb vizeket írnak le. A klorid-tartalom területi alakulását mutatja a 6. ábra. Kis (10—15mg/l) klorid-tartalom a hordalékkúpok, 10 mg/l-nél kisebb klorid-koncentráció a dunai szerkezeti árok területére jellemző. Kimagaslóan magas, sárszerűen elhelyezkedő klorid-koncentráció mutatkozik Mezőhegyes-Orosháza vonalában, amely a magas oldottanyag-tartalommal összhangban alulról — szerkezeti vonal mentén történő utánpótlódás vízminőségi bizonyítéka lehet. No^+K*-tartalom [eé %] 0 20 W 60 80 100 0 500 30005. ábra. A Na+és K + -ion tartalom változása a mélység függvényében Békés—Békéscsaba térségében Abb. 5. Veränderlichkeit des Na+ und des K+ Ions in Funktion von der Tiefe im Baume Békés-Békéscsaba Abb. 6. Durchschnittlicher Chloridgehall der pleislozänen W assertäger A terület pleisztocén víztartóit lágy (2,1-5 NK°os) és kissé kemény (5,1-15 NK°-os) vizek jellemzik, ez utóbbiak főleg a hordalékkúpok kalcium-magnéziuinhidrogénkarbonátos típusú, viszonylag fiatal vizeit (7. ábra). A vas- és mangántartalom 0 és néhány mg/1 között rendkívül szélsőségesen változik. Értékük a területen és a mélységen kívül a vizsgálat módjának és idejének is függvénye, így a teljes pleisztocén összlet megbízható jellemzésre nem alkalmasak. A pleisztocén víztartók vizének az elmúlt években két sajátos minőségi problémája jelentkezett: a gázosság és a mikroelem-tartalom. A felszín alatti vizek gázossága nem új jelenség. A felszínre kerülő víz pezsegése, lüktetésszerű kifolyása, a régi ártézikutak felszállócsöveinek „pipálása" korábbról is ismert. Problémát az ivóvizek gáztartahna mindaddig nem okozott, amíg pozitív kutak gravitációs módon üzemeltek. Ekkor ugyanis a vízzel együtt felszínre került gáz szabadon eltávozott, zárt térbe a robbanási kon7. ábra. A pleisztocén víztartók összes keménysége Abb. 7. Oes amthärte der pleislozänen Wasserträger
