Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
5. szám - Jeneyné dr. Jambrik Rozália: A pleisztocén víztartók vizének minősége a DK-Tiszántúlon
312 Hidrológiai Közlöny 1984. 5. sz. Jeneyné dr. Jambrik R.: A pleisztocén víztartók Az átlagos minőségi jellemzők meghatározása településenként, ill. — statisztikus értékeléshez kevés vizsgálati eredmény esetén — településcsoportonként történt. Az átlagot a területi súlypontok jellemzőiként elfogadva vízminőségi térképek készültek [6]. Az összes oldottanyag-tartalom területi alakulása (3. ábra) azt mutatja, hogy a legkevesebb oldottanyagot tartalmazó (St = 3—400 mg/l) vizek a Maros és a Sebes-Körös hordalékkúpja területén találhatók. TÓTH J. [15] elméleti megállapítását alátámasztva az izovonalak alakulásából meghatározott áramlási irányok jelölhetők ki a koncentráció-gradiens mentén. A legnagyobb oldottanyag-tartalmú vizek a — pelites frakció túlsúlyával jellemezhető — medencebelsőben, valamint a vizsgált terület DNY-i térségében fordulnak elő. A nagyobb koncentrációt az előző területen már a víztartó minősége magyarázza. Az utóbbi területen lényegesen nagyobb a porózus képződmények %-os aránya, így az anomália magyarázata a szivárgási viszonyokkal kapcsolatos. A terület pleisztocén víztárólóinak vize — RÓNAI A. megállapításával [11] összhangban — uralkodóan nátriumhidrogénkarbonátos, a felszinközeli összletben kalcium-, ill. magnéziumhidrogénkarbonátos. A kationok kicserélődési képességének KONOV [14] szerinti sorrendjét szem előtt tartva a Ca + + + Mg + + — tartalom mélysége szerinti alakulásából kijelölhető az a mélységszakasz, amelyben intenzív vízcserére, csapadékeredetű utánpótlásra lehet számítani. A Ca + + + Mg + + — tartalom és a mélység kapcsolata az összes keménység értékéhez hasonlóan / (Ca++ + Mg + + ) = A exp (-Bz) + C függvénykapcsolattal írható le (4. ábra) Tekintettel arra, hogy a keménységet a kalcium és magnézium sói okozzák, a kationok minőségi változása a keménység változására is választ ad. A feldolgozás szerint 20 eé %nál nagyobb Ca + + + Mg + +—tartalom Gyula—Gyulavári térségében 400, Békéscsaba térségében 300, Orosházán 70, Füzesgyarmat-Szeghalom-Dévaványa térségében 180, Endrőd-Szarvas-Gyoma térségében 170 m-nél kisebb mélységből várható, a vizsgált területet DNy-on határoló dunai szerkezeti árok területén a teljes pleisztocén összletben intenzív vízcsere, ill. vízmozgás tételezhető fel. A pleisztocén összletre jellemző nátriumhidrogénkarbonátos víztípust a csatpadékeredeű kalCa**+Mg + +-tartolom [eé %] 0 ,, . , „ s ^ . 0 10 20 30 [hm] SZ£GE0 ) , \\ ' 1 ' yP Összes oldott anyag [mg/l] 3. ábra. A pleisztocén víztartók összes oldottanyag tartalma A bb. 3. (íesamtgehalt an löslicher Substanz der pleistozänen Wasserträger 1000 1=0,9130 n = 56 3000 4. ábra. A Ca++ és Mg+ + -ion tartalom változása a mélység függvényében Békés—Békéscsaba térségében A bb. 4. Veränderlichkeit des Gehalts an Ca+ + und Mg+ + Tonen in Funktion von der Tiefe im Räume BékésBékéscsaba SIOLNOK t o, 1500 2000 f/Ca"+Mg + t)=W6e0'°™ z+l,S6 £ 150 200 f(M°) = 21,79 e~ 0,0108 z+3,6^ Összes keménység [ nK °] 5 10 15 20 n-SO 1-0,7595 2. ábra. A pleisztocén víztartók összes keménységének (X K°) változása a mélység függvényében Gyula térségében Abb. 2. Veränderlichkeit der Gesamthärte (dH°) in Funktion von der Tiefe im Räume Gyula
