Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
1. szám - Prajczer Antal–dr. Winter János: A csapadék hatása a talajvízre Budapesten
Hidrológiai Közlöny 1984. 1. sz. 27 A csapadék hatása a talajvízre Budapesten P II A J 0 Z E II A X T A 1/ • DK. WINTERJÁNO S* A Fővárosi Tanács megbízásából 1981-—82-ben a FŐMTERV foglalkozott a főváros területén megemelkedett talajvíz problémájával. A kutatómunkában — más intézmények mellett — a BME is részt vett. A vizsgálatok során nagy súlyt fektettünk a természeti tényezőknek a talajvízre gyakorolt hatására. Ezekből jelen tanulmányunkban a csapadékra vonatkozó eredményeinket foglaljuk össze. Megállapításaink kvantitatív jellegűek. A bemutatott vizsgálatokat elsősorban az OMSZ Kitaibel Pál utcai állomásának adataira végeztük. Az állomáson 1842 óta folyamatosan észlelnek, így az adatsor hossza megközelíti a másfél évszázadot. 1. A fővárosi talajvíz tendenciái A fővárosban — az országos helyzethez hasonlóan — az 1930-as évek vége felé indult meg a talajvíz rendszeres észlelése. Az észlelési adatokból meghatároztuk a 17 (nyolc budai és kilenc pesti) legrégebbi kút relatív vízállásait. A relatív vízállások (H r) értelmezése: H r H „.ax H t -100, ahol H 50' - \A A t A\ r M v B I B IX B XI B XII B XIII B XXI B XXII B XXIII P XII P XV P XVI P XI P XIV P XXIV P IV P XIX P XXII Átlagos ( ingadozás 281cm Szórása 133 cm taltunk, 1949-ben kialakult a legalacsonyabb vízállás. Az 1950-es évek közepéig gyorsan emelkedik a vízállás, majd az 1960-as évek elejétől az emelkedés nem nagy mértékű,deaz ingadozások ellenére is folyamatosnak tekinthető. Közben 1965-ben, 1970ben és 1977-ben az 1940—41-es magas vízálláshoz közeli, vagy azt meg is haladó vízállás alakult ki. Szemléletesen mutatja a vízállások idősorának alakulását, ha azt invariáns léptékben ábrázoljuk. Az invariáns vízállás (II'): H H-H ahol H •— az évi közepes vízállás (kútperem alatt, cm), H müX t H min — az eddigi szélső érték. Az adatok megbízhatóságát csökkenti, hogy egyes időszakokban csak havi egy alkalommal végeztek mérést, ezt sem egy időben az összes kútnál. Az 1940-es évek közepén az észlelés még rendszertelenebb volt. A 17 kút _ vízjátékának (//„ m x -/7 mi n) átlaga 287 cm, az évi közepes vízállások szórásának átlaga 133 cm. A relatív vízállások átlagát 1938-tól 1981-ig az 1. ábrán szemléltetjük. Az 1940—41-es gen magas vízállás után gyors süllyedést tapaszfévek] mo 1950 'i960 1910 1980 &7, ' 1 1 1 100az évi közepes vízállások adatsorának középértéke, a —az évi közepes vízállások adatsorának szórása. A 2. és 3. ábrán egy budai (B. 1.) és egy pesti (P. XVI;) kút évi közepes vízálláséinak invariáns adatsorát ábrázoltuk. A pesti kút emelkedése igen nagy mértékű 1954 óta. A budai kúton csak az 1943—52-es alacsony érték mutatkozik határozottan, valamint az utóbbi néhány év viszonylag nagyobb értéke. A továbbiakban nézzük meg, a talajvíz ezen tendenciái mennyiben függenek össze a csapadékkal! 2. Különböző hosszúságú csapadékidősorok paraméterei A csapadékosság időbeli alakulását első lépésként jellemezzük a különböző hosszúságú csapadék idősorok statisztikai paramétereivel. Az OMSz csapadékmérő állomásainak adataiból 1982-től az utolsó 10, 20, . . ., 140 év évi csapadékösszegének középértékét (x), szórását (a) és relatív szórását (variációs tényezőjét, C v) számítottuk ki. A para1930 [évek] 1940 1950 i i 1960 1910 1980 _i i 1. ábra. Budapesti talajvízkutak relatív vízállásai Puc. 7. OmiiocumeAbiibie eopiuonnibi CKecutcun zpyHmoeux eod e. Bydaneiuma Abb. 7. Relative Wasserstände in den Grundwasserbrunnen von Budapest * Fővárosi Mélyépítési és Tervezési Vállalat, Budapest. ** Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. 2. ábra. A Puc. I. jelű kút (III. Óbudai temető) vízállásai invariáns léptékben 2. ropU30limbl CKBUMCUHbt B. 1. (KAadőuufe, Ili-ű paüoii, Oßyda) e uneapuaumHOM Macmmaöe Abb. 2. Die Wasserstände im Brunnen B. I. (Friedhof Óbuda ún III. Bezirk) in Invarmaßstab
