Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében

210 Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás A veszteség adott víztermelési, tisztítási, szállítási és elosztási technológiánál, adott berendezéseknél részben jól elemezhető és értékelhető, részben nehezen feltárható. A veszteség a következő főbb részekre bontható: a) víztermelő és kezelő létesítmények technológiai és saját felhasználási veszteségei, b) az elosztó létesítmények technológiai és egyéb veszteségei. a) A víztermelő és kezelő létesítmények technológiai veszteségeinek nagyságrendjét az adott nyersvíz minősége és alkalmazott víztermelés technológiája határozza meg. A veszteség adott vízminőség és adott technológia mellett optimalizálható. Ezen optimum már a tervezés során számítható és a próbaüzem alatt meghatározható, így normatív előírásként is kezelhető. A saját felhasználás víztermelő telepenként a szociális és egyéb vízszükséglet függvénye, így tehát jól meghatározható. b) Az elosztó létesítmények technológiai és egyéb veszteségeinek optimalizálása már nehezebb feladat és sokkal több összetevőtől függ. Ez a veszteség általában a szolgáltatási veszteség. A víz minősége a technológiai felhasználásnál itt is meghatározó, hisz ennek függvényében történik a tározók, vezetékek mosatásának, tisztításának gyakorisága. E vízmennyiségek műszakilag becsülhetők. Nehezen becsülhetők a mérési pontatlanságból, vagy az általánydíjas értékesítés esetén az általány mennyiségénél magasabb fogyasztásból adódó veszteségek, esetleg nyereségek. Összességét tekintve e két veszteségforrás az elosztó létesítményeknél általában jóval kisebb, mint a vezetékrendszer tömítetlenségéből, vagy töréséből adódó veszteség, amit általában hálózati veszteségnek hívunk. E hálózati veszteség a KSH „Településsoros beszámoló jelentése alapján" 7—22% között volt 1983-ban a különböző vállalatoknál a termelt és átvett vízmennyiség %-ban, így mind a nagyságrendje, mind pedig a szóródása miatt szükséges e veszteséget részletesebben megvizsgálni. A hálózati ••veszteség egyrészt abból adódik, hogy a csővezeték valahol eltörik és így nagy menynyiségű víz folyik el a rendszerből. E nagyohb meghibásodások gyors észlelése, feltárása, kizárása ma már műszakilag megoldható. A műszaki megoldások egységesítése, tipizálása azonban szükségszerű, mert az egyre sürgetőbbé váló hálózati rekonstrukciókkal együtt az elfogadott műszaki megoldás feltételei kialakíthatók. Nagyobb gondot jelent a tömítetlenségből származó elfolyások feltárása. Egy közepes város vízellátását kb. 150— 160 km csőhálózat biztosítja. E 160 km-es csővezetéken AC cső esetén legalább 40 000 kötés van, ami meghibásodási lehetőség. E kötések mellett legalább 5 ezer bekötés két kötéssel, azaz újabb 10 ezer meghibásodási hely. Összesen tehát egy közepes város csőhálózatán legalább 50 ezer kötés, vagyis meghibásodási hely van. E vezetékrendszeren 25 000 m

3/d vízszállításnál 10%-os veszteség mellett a napi elvesző vízmennyiség 2,5 ezer m

3. Ha a gondatlan kivitelezés következtében, vagy rossz műszaki megoldás miatt minden kötési helyen kisebb meghibásodás van, akkor egy meghibásodásra kb. 50 1/d elfolyó vízmennyiség jut, ami kb. mp-ként 3—4 vízcseppnek felel meg. Ily kismennyiségű elfolyás észlelése a jelenlegi műszaki felkészültségünk mellett szinte lehetetlen. így a kötések minősége, tartóssága bizonyos értelemben már eleve meghatározója lehet a hálózati veszteségnek. Ez egyúttal konstrukciós kérdés, másrészt azonban kivitelezési kérdés is. Ezért mondják sokszor, hogy a hálózati veszteség már a kivitelezéskor eldől. A csőtörés és a kis tömítetlenség között még számos nagyságú elfolyás található, amik közül a nagyobb elfolyások műszeres vizsgálattal feltárhatók és a feltárás után javíthatók. A javítás költsége és az elfolyó víz költségének összevetése részben meghatározza a javítás gazdaságossági optimumát. Ilyen összefüggésben látható, hogy a csővezetékek javítási költségeinek csökkentése milyen szerepet játszik a hálózati veszteség csökkentésében. Ez is indokolja, hogy az elkövetkező időben kiemelten kell foglalkoznunk a kitakarás nélküli csővezeték javításával és ahol lehetséges a közműalagutak építésének szorgalmazásával. A szolgáltatási veszteség csökkentése Összetett feladat. Célszerű lenne mérését, vizsgálati módszerét egységesen műszaki előírásban szabályozni, majd ennek alapján mértékét a különböző hálózatokra optimalizálni. A gazdasági szabályozási feladatok között olyan is van, amelyben közvetve érdekelt a vállalat. Az ipari üzemekben a lekötött és felhasznált vízkészletet műszaki megoldással csökkenteni lehet. Az így felszabaduló vízkészletről az ipari üzem lemondhat megfelelő térítés ellenében és az lakossági, intézményi, vagy más üzem részére biztosítható, azaz máshol felhasználható. A takarékosság ily formáját a program szerint mielőbb részletesen szabályozni kellene. A szabályozásban meg kellene állapítani az 1 m

3/d lekötött vízkészlet felszabadításáért fizetendő összeget, valamint differenciáltan az egyes területek vízbeszerzési lehetőségeiről függően az iparban szükséges műszaki megoldást kedvező hitelfeltétellel elő kellene segíteni. Ma több esetben akadálya üzemen belüli a gazdaságos vízfelhasználás kialakításának a fejlesztési alap hiánya. A közüzemi vállalatok a VIZIG-ekkel és a tanácsokkal együtt segíthetnének feltárni a víztakarékosság lehetőségeit, képviselhetnék a hitelfeltételeknél a helyi vízügyi érdekeket és esetleg a szükséges műszaki megoldást részben finanszírozhatnák. Az említett két feladat mellett számos probléma kiemelhető lenne, beleértve a vízdíjak szabályozásától az oktatással és a propaganda munkával kapcsolatos vállalati feladatokat is. Részletesen lehetne foglalkozni az olyan feladatokkal, mint a műszerezés, automatizálás, a hálózatok optimális nyomáson történő üzemeltetése, a lakossági szerelvényjavító szolgálat bevezetése stb., ami mind a vízzel való takarékos gazdálkodás egy-egy részletkérdése. Ezek egyikeként kiemelhető, hogy a vállalatoknál a program pontjait elősegítő újítási feladattervek készüljenek és a feladatok különböző