Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében
Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 211 megoldásai széles körű nyilvánosságot kapjanak. Különösen fontos, hogy a szennyvíztisztítás területén olcsó, jó hatásfokú, egyszerű tisztítási megoldások jöjjenek létre és a szolgáltatási veszteség csökkentésére korszerű, gazdaságos megoldásokat találjunk. A minisztertanácsi határozat és az akcióprogram megvalósításában a vállalatok érdekei és érdekeltsége az általuk közösen létrehozott egyesülésen a FORRÁS Vízgazdálkodási Egyesülésen keresztül koordinálódik. Az egyesülés a tagvállalatok összefogásával, koordinációjával eddig is sokat tett az ágazat műszaki, gazdasági munkájának javításáért. Az eddig végzett munka alapján megállapítható, hogy a minisztertanácsi határozatból és az akcióprogramból a vállalatokra eső feladatok összefogását felelősségtelejesen fógja irányítani és a maga módszereivel a feladatok megvalósítását elő fogja segíteni. DR. SCHNEIDER PÉTER (Fővárosi Tanács Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság) A tanácsok szerepe és feladatai a vízzel való takarékosság és a vízminőségvédelem érdekében hozott MT határozat végrehajtásában Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka 1980. november 10-én határozatban szólította fel tagországait, hogy az 1980-as évtizedet a világ ivóvizei látási és közegészségügyi gondjai enyhítésének szenteljék. A világ számos országában az egészséges ivóvíz biztosítása napi küzdelmet jelent, országrészek gazdasága függ a víztől, amelynek értéke, ára meghaladja a fekete aranyét, az olajét is. A vízzel vak) takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozottabb védelme túlmutat a vízgazdálkodási ágazat területén, kölcsönhatásban van iparunk és mezőgazdaságunk fejlettségével, és fejlődésével, befolyásolja környezeti kultúránkat, mindennapi életünket, végső soron stratégiai és politikai tényezővé is válik. A Minisztertanácsi Határozatban, valamint annak végrehajtására készített Akcióprogramban, és Intézkedési Tervben foglaltak megvalósítása a tanácsoknál alapvetően — a településfejlesztési, — a hatósági, — és a vállalatfelügyeleti, irányítási tevékenységeknél jelentkezik. A településfejlesztési, a területi tervezés során prioritást kell biztosítani a vízbázisok (élővízfolyások, felszín alatti vízkészletek) védelmének. Meg kell teremteni az összhangot az ipar-telepítési és fejlesztési, valamint a vízgazdálkodási, környezetvédelmi érdekek között. A hosszútávú tervekben rögzíteni kell a vízigények várható mértékét és kielégítésük módját, a középtávú tervekben pedig konkrétan biztosítani kell az ütemezett víztermeléshez és elosztáshoz, a szennyvízelvezetéshez és tisztításhoz, a fürdők rekonstrukciójához szükséges pénzeszközöket. Ezen intézkedések nem csupán a vízgazdálkodás mennyiségi és minőségi követelményeinek kielégítését jelentik, hiszen a rendelkezésre álló pénzeszközök hatékony felhasználása és a tágabb értelemben vett takarékos vízhasználatok között szoros kapcsolat van. Az intézkedések másik lehetséges nagy területe a hatósági tevékenység. A keretmegállapítási rendszerbe bevont fogyasztók vízigényének évenkénti felülvizsgálata, a lekötött és ténylegesen felhasznált havi vízmennyiségek közötti különbségek csökkentése, a túlfogyasztások szankcionálása, a vízműfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban kialakult szemlélet (minél több fejlesztési alap átvétele) megváltozása, megváltoztatása; mindez a takarékos, ésszerű vízhasználatra ösztönözhet. A vízminőség védelmét szolgálja a körültekintőbb hatósági munka a csatornázatlan területeken jelentkező szennyvizek elhelyezésének engedélyezésénél, és az engedélyben foglaltak ellenőrzésénél. (A településfejlesztéssel összefügő hatósági tevékenység a szikkasztásra alkalmatlan területeken a tilalom elrendelése, a potenciális vízbázisok védelme érdekében.) Az intézményesen, a településtisztasági szolgáltatás keretében összegyűjtött lakossági szennyvizek, és az ipari előtisztítókból kikerülő — sajnos nem egyszer toxikus — iszapok ártalommentes, környezetkímélő elhelyezésének biztosítása, szükség esetén pedig az engedélyezettől eltérő tevékenység szankcionálása összehangoltabb hatósági tevékenységet igényel. Jól szolgálja a vízminőség védelmét az ipari üzemek szennyvízkibocsátásával összefüggő tanácsi hatósági tevékenység (csatornabírság, előtisztítóművek építésére vonatkozó kötelezések), amelynek eredményessége azonban nagy mértékben függ a magasabb szintű hatósági döntések szigorától és következetességétől is. A tanácsok felügyeleti és irányítási tevékenysége biztosítja a vállalati fejlesztési elképzelések és a területfejlesztés összehangolását. Középtávú tervidőszakonként jóváhagyásra kerülő vállalati tervek arányainak meghatározása, ezen belül a rekonstrukció, a szinttartás elsődlegességének biztosítása, a szolgáltatási veszteség csökkentésének normatív meghatározása — mind olyan intézkedés, amely elősegíti a víztakarékossági célkitűzések megvalósítását. Budapest lakossága, ipara és intézményei ivóvízminőségű vízigényeit a Duna több ezer év alatt kialakított természetes kavicsrétegeiből ma még gyakorlatilag közvetlenül, különösebb kezelés nélkül lehet kielégíteni. Ez az adottság természetesen nem jelenti azt, hogy a vízbeszerzési lehetőségek ne lennének végesek, és a víztermelés, szállítás és elosztás folyamatában — ha csak rövid időszakra is — ne jelentkeznének gondok. A főváros politikai és állami vezetése a VI. ötéves tervidőszak előkészítése során feladatként jelölte meg konkrét víztakarékossági terv kidolgozását. Az 1981 óta érvényben levő munkaprogram célkitűzése, hogy a rögzített intézkedések végrehajtásának eredményeként 50 ezer m 3/d vízmenynyiség legyen megtakarítható. A munkaprogram külön-külön fejezetben határozta meg a vállalati szintű, tanácsi szintű feladatokat, és az ágazati minisztériumoktól, országos hatáskörű szervektől igényelt, a végrehajtást segítő intézkedéseket.
