Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében

Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 209 tornába bevezetett ipari (technológiai jellegű) szennyvizek veszélyt jelentenek a szennyvíztisztító telepről kivezetett tisztított szennyvizek befogadójára. Ez abból adódik, hogy a közmű vállalat szennyvíztisztító berendezéséjiek funkciója a települési- és előtisztított technológiai szennyvizek tisztítására terjed ki. Ha tehát egy üzem előtisztítás nélkül közcsatornába vezeti a technológiai vízhasználat során keletkezett szennyvizét, akkor a szennyvíztisztító telep normál funkciója ellenére is megvalósul a vizek káros szennyezése. Ebből következően a csatornabírságot — az elsődlegesen védett jogtárgyra is tekintettel — a vízvédelmi jogszabályok rendszerébe kellett helyezni és összhangba kellett hozni a vízvédelmet közvetlen szolgáló szennyvízbírság szabályaival. A szennyvíz- és csatornabírság korszerűsítése során fő feladatnak az eszközhatékonyság és a negatív joghatás fokozása, a pozitív ösztönzők körének bővítése tekinthető. A környezetet, a vizeket károsító hatással arányos bírság megállapítását szolgálják: — a szennyező komponensek határértékeinek és bírságtételeinek korrekciója; — az egyedi határérték megállapítási feltételeinek rugalmas szabályozása; — a jogszabályi határértéknél alacsonyabb egyedi határérték megállapításának a lehetősége; — a nem szennyvízzel bebocsátott károsító anyagokra vonatkozó eltérő szabályok; — a károsító súlyosabb formáihoz fűződő joghátrányok és — az egyedi sajátosságok differenciált értékelését biztosító módosító tényezők alkalmazása. A pozitív ösztönző elemek körének bővítését jelenti a károsító hatás megszüntetésére irányuló üzemi erőfeszítések fokozott elismerése. (Pl.: káros vízszennyezés megszüntetésére alkalmas beruházás vagy technológiai változtatás, üzemi önkontrollrendszer kialakítása, vízminőségvédelmi program készítése.) A befogadók káros szennyezése megszüntetésének gyorsítását szolgáló műszaki megoldások Vízügyi Alap támogatási céljai is szabályozásra kerültek. A továbbiakban kidolgozásra kerül a Vízügyi Alap támogatás pályázati és közigazgatási szerződés rendszere is. Az ivóvízellátási vagy gyógyászati célokra szolgáló vízkészletek mennyiségének és minőségének megóvása érdekében a külön jogszabályban [11/1961. (V. É. 8.) EüM-OVF sz. együttes utasítás] meghatározott vízilétesítmények védelmére a vízügyi hatóság védőterület kialakítását rendeli el. E jogintézmény gyakorlati érvényesülését számos akadály* (szemléleti, műszaki és pénzügyi) nehezíti. A védőterület kialakítása elszakad a beruházás, a tervezés és a kivitelezés folyamatától. A védőterületek kialakítása az üzemeltető közművállalat gondja marad, amely egyrészt műszaki okból (nem is alakítható ki a védőterület) másrészt pénzügyi terhei miatt nem tudja a védőterületet kialakítani. A védőterület tulajdoni korlátozásai az érintett ingatlan tulajdonosának (kezelőjének, használójának) az ingatlannal való rendelkezési jogát jelentős mértékben érintik, ezért a végrehajtás során széles körben gondoskodni kell a kártalanításról. Ezt a terhet a közművállalat, a jelenlegi gazdálkodási konstrukcióban vállalni nem tudja. A jogintézménynek még az is hiányossága — tekintettel a védőterület megállapításával járó jelentős tulajdoni korlátozások miatt — hogy csak a vízilétesítményeket védi és nem terjed ki azokra a vízbázisokra, amelyek a jövőbeli vízkitermelő létesítmények bázisai lehetnek. A jogi szabályozás kapcsán a védőterületek kialakítását (beleértve a jövőbeni vízbázisokra is) differenciáltan (mást a karsztvizekre, a partiszűrésű vízbázisokra és megint mást a rétegvizekre) kell a vízkutatás, beruházás, tervezés és a hatósági engedélyezés és az ellenőrzés folyamatában meghatározni. A szabályozás során rendezni szükséges a védőterületen tiltott és korlátozott tevékenységeket, a településfejlesztés irányait, az ipari és mezőgazdasági termelés, illetőleg a vizekre ártalmas tevékenységek korlátait. A védelem műszaki, gazdasági és jogi vetületeit kell rövid időn belül kidolgozni. E munkának a műszaki-tudományos feldolgozó, döntéselőkészítő része már évek óta folyamatban van. A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelmének feladatai igen sokrétűek, ezért a jogi szabályozás kapcsán a tervezetek előkészítésében, véleményezésében továbbra is támaszkodik a területi vízügyi és tanácsi szervek szakértelmére és segítő munkájára. BENDTCSEK JÓZSEF (Veszprém megyei Víz és Csatornamű Vállalat) A víz- és csatornaműveket üzemeltetok feladatai a víztakarékosság és a víztisztaság fokozott védelme érdekében A közüzemi víz- és csatornamű vállalatok alaptevékenységükkel kapcsolatos feladatokat tartalmazza a Minisztertanács 1038/1983. határozata és az akcióprogram. E vállalatok a mindennapi tevékenységük során érzékelik azon problémák zömét (mint pl. az ipari háttér hiánya, a vízbázisok védelmének szabályozása stb.) amelyek a kormányhatározat és az akcióprogram maradéktalan végrehajtásával megoldhatók. A közüzemi víz és csatornamű vállalatok ezért közvetlenül is érdekeltek a program végrehajtásában. E program minden pontját közvetve, vagy közvetlenül magukénak vallják és ebből fakad, hogy feladatuk elősegíteni a program mind teljesebb megvalósítását. A feladatok közül e helyen csak néhány emelhető ki, úgy válogatva azokat, hogy közvetlen, vagy közvetett kapcsolatban van-e a vállalat a feladattal. A közvetlen kapcsolatban lévők közül: — rövidtávú program gazdaságszervezési feladatai előírják, hogy megfelelő műszaki és gazdasági intézkedésekkel el kell érni a közüzemi vállalatok szolgáltatási veszteségének fokozatos csökkentését. A szolgáltatási veszteség mint fogalom meghatározásában, mind pedig nagyságrendje tekintetében nagyon sok vitára aditt okot az elmúlt időben. Oka, hogy a szolgáltatási veszteség optimuma műszakilag nehezen határozható meg.