Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében

Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 207 — A felszín alatti vízkészletek minőségének megóvását fokozza, a „veszélyeztetés" fogalmának a vízoldható komponenseket is tartalmazó szilárd szennyezésekre való kiterjesztése. (Elvileg a szükségesnél nagyobb mennyiségben kiszórt műtrágyák is bírságolhatok!) Teljesen új elemet jelent a bírságolásnál a káros szennyezések mellett a „különösen káros" szenynyezés fogalmának bevezetése; a szennyező anyagoknál a határértéket ötszörösen, a mérgező anyagoknál kétszeresen meghaladó koncentrációjuk tekinthetők ilyennek. Az itt alkalmazott kétszeres szorzó a jelentős szennyezők vízminőségvédelmi tevékenységét ösztönzi. Ebbe a kategóriába tartozik a rendkívüli szennyezések ötszörös szorzója, s az ismétlődések számától függően bevezetett progresszív szorzó is. A mérgező anyagok koncentráció határai — a nehézfémeknél — drasztikusan csökkentek. Évtizedeken keresztül a hazai vízkészletek minőségét a szerves és ezen belül az olaj-zsírszerű szennyezések határozták meg. Ezek kibocsátása az elmúlt években jelentősen csökkent, így felkészülhetünk a környezetben felhalmozódó mérgező szennyezések erőteljesebb csökkentésére. Az ezen a területen jelentkező viszonylag jelentős bírságok a módosítás hatékonyságát jelzik. Az iparon belül a bírságokban jelentős módosulás történt. A nagy szerves anyag tartalmú, de nem mérgező szennyvizeket kibocsátó élelmiszeripari üzemekről a hangsúly áttevődik a vegyiparra! A csatornabírságos rendelet módosítása a szennyvíz és a csatornabírságok összehangolását eredményezte, a hatások azonosak. Itt kiemelkedő, hogy a nehézfémekre vonatkozó határértéket azért kellet még drasztikusabban csökkenteni, hogy megteremtsük a lehetőséget a kommunális szennyvíztisztító telepek iszapjának a hasznosítására. (A nehézfémek az iszapban feldúsulva esetleg azt a veszélyes hulladék kategóriába is átsorolhatják!) Megkezdődött a 9/1978. sz. OVH Elnöki Utasítással kiadott Vízminőségi Kárelhárítási Műszaki Szabályzat korszerűségi felülvizsgálata. Folyamatosan halad az 1976—79. évek között készített vízminőségi kárelhárítási területi tervek korszerűsítése. A korszerűsítés során nagy hangsúlyt kap a vízgyűjtő területek egészére kiterjedő regionális jellegű védekezési feladatok kidolgozása, az érintett igazgatóságok, egyéb szervek munkájának összehangolása. Ennek jegyében készült el 1983-ban az országhatártól Kisköréig terjedő Tisza vízgyűjtő vízminőségi kárelhárítási terve. Egyik oldalról tehát minden erővel és drasztikus eszközökkel harcolunk a tisztítatlan vagy nem kellően tisztított szennyvizek kibocsátása ellen, másik oldalról felkészülünk a már bekövetkezett szennyeződések minél gyorsabb és hatékonyabb elhárítására a károkozás minimálisra való csökkentésére. Különös figyelmet kell fordítani a működő és legalább az ezredfordulóig megépülő vízművek készleteinek a védelmére. A felszíni 'vízkivételi műveknél elengedhetetlen az időszakos szennyeződés elvonulásának az idejére tartalék készletek bekapcsolása. A felszín alatti vizeket termelő egységeknél az egészségügyi védőterületek kijelölése ma már nem biztosítja a védelmet, ezért megkezdődött a védőterületekkel kapcsolatos rendelet kidolgozása. Az ezredfordulóig a szennyeződés határozott visszaszorítása várható, de nem reális a teljes megszüntetésére számítani. Ezért a védekezéssel párhuzamosan finanszírozzuk és támogatjuk a vízkezelési eljárások fejlesztésére irányuló kutatásokat (denitrifikálás, vastalanítás, gáztalanítás, arzéntalanítás, ill. komplex vízkezelési eljárások kidolgozására.). Végül az ipari vízgazdálkodás fejlesztése vízszegény és hulladékszegény technológiák kidolgozása, a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése, legalább olyan hatékony mint a szennyvíztisztítás. Mindezekhez az ellenőrző és laboratóriumi hálózat fejlesztése, csúcslabor építése szükséges, mert az előjelek alapján számítani lehet arra, hogy a klasszikus olaj, szerves stb. szennyeződések az ezredfordulóra lényegesen lecsökkennek és egyre nagyobb szerephez jutnak a csak speciális finom elemzési eljárásokkal kimutatható mikroszennyezők. DR. CSEVÄR ANTAL (Országos Vízügyi Hivatal) A vízzel való takarékos gazdálkodás és a vízminőség védelem jogi helyzete és a szabályozás újabb lehetőségei A vízgazdálkodás nem jogi, de jogilag szabályozott tevékenység, jogi normák ós szervezeti keretek között lebonyolódó gazdasági folyamat. A jog a vízgazdálkodást a sajátos eszközrendszerével: egyrészt a szabályozó funkciójával, a normák és magatartási szabályok meghatározásával, másrészt a szervező funkciójával, a szervezeti keretek, feltételek megteremtésével, működtetésével segíti. A vízgazdálkodási tevékenység tartalmát szabályozó anyagi jog, a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet a vizek mennyiségi és minőségi védelmét külön fejezetben (III. fejezet) szabályozzák. Ezek a deklarált elvek ma is időszerűek. A vízzel való takarékos gazdálkodást és a vízminőségvédehnet — a törvény elvi megfogalmazása mellett — több részlet-szabályozással is biztosítani kellett. Az 1038/1983. (IX. 22.) számú minisztertanácsi határozatot életre hívó társadalmi méretű pazarló vízhasználat és vízszennyezés arra mutat, hogy a vízügyi törvény rendelkezéseinek végrehajtását célzó — többségében a hetvenes években alkotott jogszabályok társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatása elmarad a törvényi célkitűzésektől. Ezek között kell még megemlíteni a 27/1975. (X. 30.) MT számú rendelettel közzétett közműves vízellátási szabályzatot, a nagyfogyasztó vízfogyasztási keretének megállapítását szabályozó 3/1970. (XIT. 13.) OVH-ÁH számú rendelkezést, az ipari vízgazdálkodás rendjéről szóló 2/1979. (V. 26.) OVH számú rendelkezést, a védőterület megállapításáról szóló 11/1961. (V. É. 8.) EüM-OVF számú utasítást és a közüzemi szolgáltatáshoz kapcsolódó vízdíjakat rendező jogszabályokat.