Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében

206 Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás hálózatépítési és hálózatjavítási technológiák bevezetéséről. A feladatot az érintett tárcák felelősségével, a tanácsoknak és a közüzemi vállalatoknak együttműködve kell ellátnia. A feladatcsoportokat a kutatás, műszaki fejlesztési és település- és gazdaságfejlesztési feladatkörök területén jelentkező munkák teszik teljessé. Közülük meg kell említeni a bányavízzel való hatékony gazdálkodás, a vízminőségellenőrzés, a vízkezelési és szennyvíztisztítási technológiák egységesítése, a szennyvíztisztító kisberendezések gyártása és az iszaphasznosítást elősegítő gépek gyártása területén teendő feladatokat. A felsorolt feladatcsoportok, feladatok végrehajtásának időigénye is megállapításra került, s így azokat a rövid, közép-és hosszútávú tervekben kell előirányozni, teljesíteni, ellenőrizni. DR. ALFÖLDI LÁSZLÓ (Országos Vízügyi Hiva, tal) A víztisztaság fokozott védelme érdekében folyamatban lévő és tervezett vízgazdálkodási intézkedések / A víz minősége, kémiai összetétele a természetes vizek elválaszthatatlan tulajdonsága. Következésképpen a mennyiségtől nem választható el. Némileg leegyszerűsítve a kérdést azt mondhatjuk, hogy a hajózás, az energiatermelés számára a víz minősége másodlagos jelentőségű. Az árvizek vizének minősége is csak akkor fontos, ha nem használják tározók töltésére. Minden egyéb vízhasználatnál a minőség elsőrendű használhatósági kritérium. A vízhasználat azonban ritkán jelent elhasználást, ezért ugyanaz a víz többször is felhasználható, elhasznált víz aránya és szennyezettsége arányában. A vízkezelési eljárások kiterjedt alkalmazása során alkalmasint illetve gyakorta a természetes víznél jobb minőségű víz elszennyezésére kerül sor, ami közgazdaságilag hangsúlyozza a kérdés fontosságát. Kategorikusan megállapítható, hogy nem lehet a vízkészletekkel takarékosan gazdálkodni intenzív és hatékony vízminőség-védelem nélkül. A megoldáshoz két széles út vezet, az egyik a természetes vízkészletek is situ állapotban való védelme, a másik a használt vizek megfelelő tisztítása. A két út alkalmasint együtt halad. A további összegezés a természetes vízkészletek védelmére korlátozódik. Az in situ állapotba való készletvédelem a felszíni vizek esetén a területi lemosás és a rendkívüli szennyeződések megakadályozását és a használt víz visszavezetések szabályozását, ellenőrzését, illetve nem megfelelő minőség esetén a visszavezetés megakadályozását vagy végső esetben szabályozott leeresztését jelenti. A rendkívüli szennyezések elleni védekezés leghatékonyabb módja a megelőzés. A megelőzés alapvető feltétele a potenciális szennyező forrásként számításba vehető üzemeknél, tevékenységeknél, kötelező vízvédelmi biztonságtechnikai előírások kidolgozása és érvényesítése, az üzemi önkontroll (belső ellenőrzés) megszervezése, a bejelentési és üzemen belüli védekezési kötelezettség előírása és teljesítése. A VGI, a VITUK1 és a VIZITEWV közreműködésével készülnek, ill. elkészültek a legfontosabb; általános vízvédelmi követelményeket tartalmazó szabályozások, KGST szabványok és hazai vízvédelmi előírások. 1983ban 4 db műszaki előírás került kiadásra a kőolaj és termékeinek termelésével, közúti, vasúti és csővezetéki szállításával és felhasználásával kapcsolatban. A munka tovább folyik. 1983. évben elkészült az egységes elveken alapuló, önkontroll (üzemi belső ellenőrzés) szabálya, amely a vízügyi hatósági és felügyeleti munka során a továbbiakban figyelembe vehető. A 3/1984. OVH sz. rendelkezés a szennyvízbírság kiszabásának alapjául is elfogadja az önkontroll keretében mért vízminőségi eredményeket. Az üzemi vízminőségi kárelhárítási tervek a legnagyobb szenynyezőkre elkészültek, de az üzemek több mint kétharmada még nem rendelkezik elfogadott kárelhárítási tervvel. Sok esetben gondot jelentett egyes speciális szennyezőforrások mérése, beazonosítása (pl. növényvédő szerek, klórozott szénhidrogének stb.). Egyes esetekben rendkívüli szennyezések kártétel nélküli levonulásához szükséges vizsgálatok elvégzéséhez nem bizonyult alkalmasnak a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok laboratóriumainak műszerparkja, ezért a központi (VITUKI) vizsgálatok megszervezéséig más szervek (pl. KÖJÄL) által produkált eredmények voltak mértékadók. Ezek az esetek is bizonyítják, hogy vízgazdálkodási ágazati irányító és ellenőrző feladataink ellátásához magasabb fokú labortechnika kell területi szinten is. A 2019 és 1038/1983. MT határozat értelmében létesülő csúcslabor felszerelését úgy kell biztosítani, hogy a vízminőségi követelményrendszer legspeciálisabb szintjén felmerülő kérdésekben meghatározó vizsgálatot tudjon végezni. A vízügyi törvény végrehajtásáról szóló 32/1964. (XII. 13.) korm. sz. rendelet módosítása és kiegészítése a 10/1984. (II. 7.) sz. MT rendelettel megtörtént, kiadásra került a 3/1984. (II. 7.) OVH sz. rendelkezés — az új szennyvízbírság rendelet, amely a rendkívüli vízszennyezéssel kapcsolatos bírságolási feltételeket jelentősen szigorította. A 10/1984. sz. MT rendelet felhatalmazza a vízügyi hatóságot arra, hogy a jelentősen káros szenynyező üzem tevékenységét megszüntethesse. A szennyvízbírságos rendelet 1984. évi korszerűsítésénél alapvető feladat volt a 78-as módosítással hatékonynak bizonyult elemek erősítését, nevezetesen : — A területi tényezők növelésével fokozható ezeknek a vízvédelmi beruházásokra irányuló differenciáló hatása. A gazdasági problémák miatt csökkenő pénzügyi lehetőségeknek elsősorban a kiemelt vízvédelmi területeken kell realizálódnia. — A vízvédelmi területi kategóriákat a felszín alatti vízkészletekre is kiterjesztve, fokozott védelmet biztosít a sérülékeny, de a vízellátás szempontjából igen fontos karsztvizeknek, s a partiszűrésű kutak telepítésére alkalmas területeknek.