Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében

Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 203 szaki szabályozás keretében kidolgozás alatt alatt van a védőidomok meghatározására vonatkozó irányelv. Emellett folynak olyan vizsgálatok is, amelyek azt kívánják meghatározni, hogy a védőterületeken milyen mezőgazdasági hasznosítás folytatható kedvezőtlen hatások előidézése nélkül. d) A víztisztítás fokozott védelmében döntő jelentőségű a csatornázás-szennyvíztisztítás fejlesztése, minél szélesebb körűvé tétele. Közismert, hogy az ország anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy e téren a szükséges fejlesztés megvalósuljon. A jövő lehetőségei is korlátozottak. E kérdésben át kell értékelni jelenlegi szemléletünket. Tudomásul kell venni, hogy nem valósítható meg minden esetben a teljes települést ellátó közüzemi csatorna. Lesznek községek ahol a telken belüli szennyvízelhelyezés lesz hosszútávon is a megoldás, lesznek olyanok, ahol egyes településrészek kapnak beépítési jellegüknek megfelelően közüzemi csatornát. Feladatunk ezeknek a megoldásoknak elfogadtatása a műszaki közvéleménnyel, s annak elősegítése, hogy ezek a létesítmények is színvonalasak legyenek, járuljanak hozzá a keletkező szennyvizek ártalommentes elhelyezéséhez. A kutatás-fejlesztés legfontosabb feladata, hogy keresse ennek az új szemléletnek megfelelő korszerű megoldásokat, valamint a csatornázás megvalósítási költségeinek csökkentési lehetőségeit; illetve dolgozzon ki hatékonyabb, vagy kisebb beruházási költségekkel megvalósítható szennyvíztisztítási módszereket. Itt utalni kell a már említett mezőgazdasági szennyvízelhelyezés jelentőségére: a szenny vízöntözésben, a tavas módszerekben rejlő további lehetőségekre. A csatornázási költségek csökkentésében a gravitációs rendszereknél némi eredményt hozott a belső átemelők alkalmazása. A továbblépés egyik lehetőségét a nyomás alatti és vákuumos szennyvízelvezetés adhatja. A nyomás alatti szennyvízelvezetésre — elsősorban az ÉVM irányításával — kísérleti rendszerek épültek, a vákuumos csatornarendszerre pedig most van folyamatban az első rendszer építése. A technológiák intenzívebbé, illetve gazdaságosabbá tétele érdekében kutatóink — többek között — foglalkoznak az üzemirányítás automatizálásával, a légbevitel hatásfokának javításával, a foszfor- és nitrogén-eltávolítás módszerének kidolgozásával, az anaerob iszapkezelés újraértékelésével, a zeolitok, a baktériumtenyészet alkalmazási lehetőségeinek feltárásával is. Ezek a kutató, műszaki-fejlesztési munkák jellegükből is adódóan elsősorban a közép- és hosszútávú feladatok végrehajtását alapozzák meg, de nem kevés azoknak a száma sem, melyek mielőbb kész megoldásokat sürgetnek. 7. Szabályozási, tervezési, ismeretterjesztési feladatok a) Igen jelentősek és sokrétűek a szabályozási teendők. Ezen a téren mind rövid-, mind középés hosszútávú feladataink vannak. Ezek döntően a legnagyobb mértékű vízhasználó és leginkább szennyező ipari ágazat ösztönzésével függnek össze. Ki kell emelni: — a víztakarékos technológiák — pályázatok révén történő — szorgalmazását; — az indokolt szükségleteket meghaladó — de lekötött — vízkészletek felszabadítását. Általánosságban elmondható, hogy korszerűsíteni kell az ipari vízhasználatokra vonatkozó műszaki szabályozást; a szabályozók érvényesülését pedig ellenőrizni kell. A komplex szabályozórendszer is továbbfejlesztésre vár. Ettől elsősorban a gazdasági erőforrások mainál hatékonyabb, s a rendszerbe foglalt feladatokat szem előtt tartó felhasználása várható el. b) Az előzőhöz hasonlóan, mind a rövid-, mind a közép- és hosszútávú programban megtalálhatók a gazdasági és műszaki tervezési feladatok. Ezekkel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy minden a vízhasználatokkal összefüggő fejlesztést — mind az ipari, mind a mezőgazdasági ágazatban — komplexen, a vízgyűjtő fejlettségének megfelelően, a vízgazdálkodási célkitűzésekkel összhangban kell megoldani; tehát az ágazati érdekeket, célokat érvényesíteni kell. Például: a meglévő kapacitások hatékony kihasználását elősegítheti a lakossági, ipari, mezőgazdasági szolgáltató rendszerek célszerű együttműködtetése. Gazdasági és műszaki tervezési feladatként lehet megfogalmazni azt a célkitűzést is, hogy a jó minőségű vízbázisok lakossági célra hasznosuljanak, illetve a termelő szférában mindig a technológiai folyamatoknak megfelelő minőségi készletek kerüljenek felhasználásra. Szintén tervezési feladatot jelent a települési szennyvízelvezetés és -tisztítás már említett racionális fejlesztése. Az anyagi keretek bővülésére, a klasszikus eljárások széleskörű alkalmazására a közeljövőben sem lehet számítani. így maradnak az egyszerűbb és olcsóbb technológiák. Csak ezzel az ésszerű kompromisszummal nyílhat lehetőség arra, hogy a kiemelt vízminőségvédelmi területeken a költségesebb beavatkozások terheit a népgazdaság elviselje. c) Az Akcióprogram megvalósításának negyedik eszköze az ismeretterjesztés és a propaganda. Ennek szerepét, jelentőségét jól jellemzi az a tény, hogy ez az egyik — sőt, talán az egyetlen — eszköze a teljes lakosság bevonásának célkitűzéseink megvalósításába. Minden állampolgár naponta többször kerül a vízzel — közvetve, vagy közvetlenül — kapcsolatba. Iszik, főz, mos, fürdik, mosogat, locsol, WC-t öblít stb. A takarékosságnak és a víztisztaság védelmének szinte minden ilyen cselekedetnél meg van a lehetősége. Felmérések igazolják, hogy az említett tevékenységek során kb. 25—30%-kal használunk több vizet az indokoltnál. Rajtunk — sokrétű, színvonalas és helyénvaló, tájékoztatásunkon — is múlik, hogy ezeket a tartalékokat ki lehessen használni.