Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében

204 Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás d) A vízgazdálkodás területén sok olyan kihasználatlan tartalékkal, sok olyan erőforrással rendelkezünk, amelyek mozgósítása révén — ha közvetetten is — szintén a takarékos gazdálkodást segítjük elő, így vázlatosan ezekre is ki kell térni. Ilyenek: — az öntözőfőmű vek kapacitásának jobb kihasználása; — a meglévő víziútjaink figyelembevétele, a víziszállításban rejlő lehetőségek; — az intenzívebb hévízgazdálkodás; — a hőszivattyúk alkalmazása. 8. Várható eredmények Az ágazat prognózisa szerint a népgazdaság 1990. évi vízigénye a 8—9 milliárd m

3-t, 2000-ben pedig a 13—14 milliárd m

3-t fogja elérni. A víztakarékossági intézkedésekkel — eltekintve a villamosenergiaipar technológiai okokból kevéssé csökkenthető vízszükségletétől — mintegy 4—4,5 milliárd m

3-re becsülhető a befolyásolható vízhasználat mértéke. Az ipari vízhasználatok területén kb. 5%os mérséklés érhető el. Ez 1990-ben évi 100—150 millió m

3-t jelent. 2000-re a nagyarányú technológiai és iparszerkezeti változás miatt nehéz megbecsülni a csökkenés mértékét. A mezőgazdaság vonatkozásában még nehezebb a vízhasználatok csökkenésének számszerűsítése. Ezen a területen elsősorban a vízminőségi célkitűzéseinkhez járulhat hozzá hatékonyan a program végrehajtása. A lakossági vízhasználatoknál tapasztalható indokolatlan vízfogyasztás és veszteség helyenként a termelt vízmennyiség 30%-át is eléri. Ennek csökkentése többféle beavatkozással történhet. A valószínűleg legnagyobb eredményt kiváltó mérősítés — mely a lakásonkénti vízmérők felszerelését jelentené — sem technikailag, sem anyagilag nem oldható meg. Az épületekben lévő vezetékek és szerelvények karbantartásával, a víztakarékos szerelvények fokozatos elterjedésével, a vízhasználati szokások fegyelmezettebbé tételével, a vízellátás biztonságának általános növekedésével — a fogyasztás csökkentése terén — kb. 12—13% érhető el. A közüzemi ivóvízszolgáltatási rendszerekben — a sokrétű beavatkozások révén — becslésünk szerint 6—8%-ra csökkenthető az ún. szolgáltatási veszteség. Összességében 1990-ig, népgazdasági szinten — és a villamosenergiaipar nélkül — 6—8 %-os mérséklődés érhető el a frissvízhasználatokban. A frissvízhasználatok csökkenése ugyanakkor a kibocsátott szennyvíz mennyiségének csökkenését is jelenti. A frissvízhasználat mérséklése az energiafelhasználásban is csökkenést eredményez, annak ellenére, hogy a vízvisszaforgatás, a korszerűbb technológiák, a hosszabb szállítási távolságok energianövekedéssel járnak. így számolva a becsülhető energiafelhasználás mintegy 30 — 60 millió kWó-val fog mérséklődni. A vizek tisztaságának védelmére irányuló program végrehajtásával elérhető eredmények nem számszerűsíthetők, mert a vizek szennyeződésével okozott károk mértékének meghatározására nincsenek elfogadott módszerek. Egy-egy haváriaesemény kapcsán azonban — a helyreállítás, illetve a termeléskiesés költségéből — következtetni lehet arra az értéknövekedésre, amit a vizek minőségének javulása eredményezhet. A felszín alatti vizek esetében a szennyeződési folyamat csökkentése, illetve megállítása általában egy, esetleg két technológiai lépcső elmaradását eredményezheti, s jelentheti a költségesebb regionális vízellátórendszer megvalósítási időpontjának későbbi időszakra halasztását is. Ha az Akcióprogram, egészét tekintjük nyilvánvaló, hogy a leglátványosabb eredmények az ipar területén lesznek felmutathatok. Itt a víztakarékosság — a technológiák korszerűsítése révén — együttesen fog jelentkezni a kibocsátott szenynyezőanyag mennyiségének csökkenésével. Továbblépésként a hulladékmentes technológiák elterjedése és a hulladékok hasznosítása is megoldásként kínálkozik. Mivel egy-egy térség, vagy befogadó vízminőségének javítása érdekében a leghatékonyabb beavatkozásokat kell preferálni, ebből egyértelműen következik, hogy a szükséges tennivalókat nemcsak egy-egy szennyvízkibocsátóra, hanem a tágabb térség egészére — és az összefüggések feltárásával — kell megállapítani. Összefoglalóan megfogalmazhatjuk, hogy az Akcióprogram integrálja a vízkészletgazdálkodás eddigi pozitív törekvéseit, és néhány területen új feladatokat fogalmaz meg. Az egész programot áthatja a vízkészletekkel történő takarékos gazdálkodás igénye. Ezt a szemléletet kell a jövőben általánossá tenni, mind a vízfelhasználók, mind a vízgazdálkodók körében. HOZZÁSZÓLÁSOK ÁLL LAJOS (Országos Vízügyi Hivatal) A víztakarékosság és a víztisztaságvédelem vízellátási-csatornázási feladatai Az akcióprogram és a végrehajtására kidolgozott intézkedési terv a vízgazdálkodás e két alapvető tevékenységének teljes körére kiterjedő figyelemmel fogalmazta meg a rövid-, közép- és hosszútávú feladatokat. A feladatok sorából a vízellátási és csatornázási szakágazat tevékenységével legszorosabb kapcsolatban állókat az intézkedési terv rendező elve szerint, az OVH felelősségi körében megállapított, valamint az OVH társfelelősi közreműködését igénylő feladatok sorrendjében célszerű összegezni. 1. Az ágazatpolitikai koncepciók és gazdaságfejlesztési tervek között első helyen áll a lakossági, ipari és mezőgazdasági célú vízellátó rendszerek gazdaságos együttműködését, az egységes ivóvízellátó rendszerek létrehozását és az ivóvíztermelő kapacitások közüzemi célú hasznosulását célzó munka ellátása. A feladat végrehajtását a meglévő vízművek kihasználtságának számbavétele, a lehetséges összekapcsolásra szóló javaslattétel, az ipari üzemek esetleges ipari közműről gazdaságosan ellátható vízellátására szóló javaslat jelenti. A feladat ellátásának szervezését a vízügyi ágazat látja el, az érintett ágazatok az IpM, MÉM, EüM.