Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében

Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. 198 A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében* VARGA MIKLÓS az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában, a jövő harmonikus fejlesztésének meglalapozása érdekében szükségessé vált, hogy a vízgazdálkodás racionális elemeit mind mennyiségi, mind minőségi szempontból erősítsük. Lényegében ennek az alapvető igazságnak felismerése vezette a Kormányt, amikor jóváhagyta a vízzel történő takarékos gazdálkodásra ill. a víztisztaság fokozott védelmére irányuló Akcióprogram-ot. A Kormány is felismerte, hogy ha a vízzel extenzív módon gazdálkodunk, megbomlik a természet vízháztartásának és a társadalmi fejlődésnek kívánatos egyensúlya. A kellő összhang hiánya óhatatlanul irreverzibilis folyamatokhoz és így jelentős népgazdasági kárhoz, károk sorozatához vezethet. 1. Az Akcióprogram szerepe, jelentősége A várható nehézségek elkerülése, megelőzése érdekében új szemléletre, új módszerek bevezetésére van szükség. Ezeket az új gondolatokat fogja csokorba az Akcióprogram, mely alighanem az elkövetkezendő 10—15 év legfontosabb vízügyi feladatait körvonalazza. Ismeretes, hogy a társadalmi gazdasági fejlődés velejárójaként az elmúlt évtizedekben megnőtt a víz iránti mennyiségi ós minőségi igény, nőtt a társadalom érzékenysége a vízkárokkal szemben és mint környezeti tényező is fokozott figyelmet kapott. Mindezek a változások hatására a víz, mint természeti erőforrás felértékelődött, ezért a vízfelhasználás ésszerűsítése, minőségének fokozott védelme a gazdálkodás elemévé kell hogy váljék. Ezt mérlegelve határozott az Állami Tervbizottság, majd a Minisztertanács a víztakarékossági, a víztisztaságvédelmi program kidolgozása mellett, illetve foglalt állást az MSZMP Központi Bizottságának Gazdaságpolitikai Bizottsága a Vízgazdálkodás tervezésének, szabályozásának továbbfejlesztése érdekében. Az Országos Vízügyi Hivatal, az Országos Tervhivatal és az Országos Anyag- és Árhivatal által együttesen megszerkesztett Akcióprogram a következő súlyponti kérdéseket, illetve az azokkal összefüggő teendőket foglalja össze: — A víz takarékos felhasználását célzó műszaki, .gazdasági, szervezési eljárásokat, megoldásokat; ill. ezek összefüggéseit a termelési technológiákkal, hatásukat a vízminőségi folyamatokra. — A vízgazdálkodás tervezési rendszerének olyanirányú Továbbfejlesztését, hogy az biztosítsa a víz takarékos használatának ágazati koordinációját és pénzügyi feltételeit. * A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási Albizottságának a Vízminőségvédelmi Albizottsággal 1984. május 7-én együttesen tartott előadóülésének anyaga. — Vizsgálja az ágazati és azágazatközi szabályozás eszközeinek azon kérdéseit, amelyek elősegítik a vízzel történő takarékosabb gazdálkodást. Ilyenek pl. az ár- és díjrendszer, az ösztönzés ill. a szakcionálás gazdasági eszközei. A teendők rendkívül sokrétűek. Több — önmagában is nagymérvű — részprogramot kell megvalósítani mint: — a vízszolgáltató rendszerek gazdaságos együttműködésére irányuló program, — a települési szennyvízelvezetés- és tisztítás fejlesztése, — a fürdőellátás korszerűsítése, — a hulladékkezelés és -elhelyezés országos rendszerének módosítása. A program alapgondolata: a vízkészletek nem kimeríthetetlenek, ezért a vízgazdálkodás szükségessé teszi az ésszerű szétosztást, illetve a hatékony védelmet. A jelenlegi helyzet értékelése során ezért célszerű áttekinteni — röviden — vízkészleteink mennyiségi és minőségi viszonyait. 2. Vízkészleteink számbavétele, minősítése Megállapítható, hogy a felszíni és a felszín alatti vízkészletek mennyiségi szempontból belátható időn belül országosan és nagy régiókat tekintve nem jelentenek korlátot a hasznosítás szempontjából. Vízhiány eddig csak átmenetileg, aszályos időszakban, vízben különösen szegény területeken következett be. Az ország egészét tekintve a vízkészletek — megfelelő gazdálkodással — hosszú távon biztosítják a reális vízszükségletek kielégítési lehetőségét. A készlet időbeli és térbeli eltérő eloszlása miatt azonban a lehetőségek egyes területeken korlátozottak. A mennyiségi korlátok elsősorban a jó minőségű felszín alatti vízkészletek vonatkozásában érezhetők. Egyre inkább számolnunk kell azzal, hogy a felszín alatti vízkészlet véges, legalábbis az a hányada, amit még kedvező üzemi körülmények között és biztonságosan lehet kitermelni. A menynyiségi kérdéseknél ma élesebben vetődnek fel ä vízminőségi problémák. Felszíni vízkészleteink döntő többsége közepesen szennyezett. így a Duna teljes hosszában, a Tiszának a Szamos és a Sajó torkolata alatti szakasza, a Dráva alsó szakasza és a Maros. Erősen szennyezett a Sajó, a Séd-Nádor, a Dráva és a Zagyva felső szakasza, valamint több kisvízfolyás és csatorna. Tiszta víznek minősül a Tisza a Sajó torkolata fölött és az Eger torkolata alatt az országhatárig, a Kőrösök vízrendszerének nagy része, a Bódva, a Keleti-főcsatorna, a Balaton nyílt víztömege és a Rába. Az ország felszín alatti hasznosítható vízkészletének mintegy 60%-a eltérő típusú és mennyiségű lakossági, ipari vagy mezőgazdasági eredetű szenynyezésnek van kitéve. Jelenleg a kitermelt víz