Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Kovács Antal: A közművesítés eredményei és a közeljövő feladatai

Kovács A.: A közművesítés eredményei Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 197 — az összességében jó színvonalú, fegyelmezett üzemvitel — általánosabban az üzemeltetés — eszközei és módszerei szintén sok kívánnivalót hagynak maguk után. Közülük csak eggyel kívánok néhány gondolat erejéig részletesebben is foglalkozni, és ez a kutatás-műszaki fejlesztés. Tartalmilag e területen a fő céljaink változatlanok: — az információs rendszer fejlesztése, — a vízgazdálkodási, különösen a vízminőségvédelmi technológiák tökéletesítése, — a vízépítés iparszerű módszereinek fejlesztése, — végül a fenntartási, karbantartási technológiák, fejlesztése azok a területek, ahova erőinket továbbra is koncentráljuk. A fő csoportokon belül is — szinte mindegyikben megtalálhatóan — különös figyelmet kell fordítanunk olyan témákra, mint a felszín alatti vizekkel kapcsolatos kutatási feladatok, a Balatonhoz, a Közép-Dunántúl és a Dél-Alföld térségéhez, valamint a dunai vízlépcsőrendszer hatásterületéhez fűződő tudományos vizsgálatok. A közművesítés szinte minden területén, a tervezéstől a kivitelezésig, a vízkezelésben és a szennyvíztisztításban éppúgy, mint víz- vagy csatornahálózatok üzemeltetésében, élvonalbeli feladat a kutatás, a műszaki fejlesztés, az automatizálás, a korszerű folyamatszabályozás és a számítógépes technika elterjesztése. Mindenki előtt nyilvánvaló ennek a jelentősége a hatékony üzemeltetésben, a korszerű technológiák alkalmazásában. Egy dologról azonban, úgy gondolom, a kelleténél kevesebb szó esik, éspedig arról, ami alól ma már senki sem vonhatja ki magát, hogy a műszaki kultúrát mindinkább a mikroelektronika eredményeinek, lehetőségeinek alkalmazása határozza meg alapvetően. Hasonlóképpen kevés szó esik a társadalomtudományi, szűkebben a közgazdasági kutatásokról, a műszaki-gazdasági elemző módszerek továbbfejlesztéséről, természetesen e téren is felhasználva a számítástechnikát. Nagy szükség lenne például mind üzemgazdasági, mind ágazati szinten olyan módszerekre, amelyek a kapacitásbővítő és a hatékonyságnövelő beruházások közötti helyes arányok megállapítását objektívebbé teszi. Ebben segíthetne a többcélú értékelési módszerek használata és továbbfejlesztése, csökkentve a ma még jórészt intuitív gazdasági döntésekben levő kockázatot. Kutatásirányítási rendszerünk összességében lehetővé teszi a kutatatási-fejlesztés súlypontozott megoldását. A keret tehát változatlan, de a napi munkában az eddigieknél fokozottabb követelmény, hogy a kutatás és fejlesztés még inkább centruma legyen a teljes értelemben vett innovációs folyamatnak. Ezt szolgálják azok a korábbi elhatározásaink, amelyeket a kutatások decentralizálására hoztunk, hogy a központi keretekkel való gazdálkodásba bevontuk a hasznosítókat is. Ez a legfontosabb indítéka központi kutató intézetünk gazdálkodási rendje átalakításának, hogy a kutatások eredményességében való érdekeltség, a tudományos munka hatékonyságának fokozása iránti igény közvetlenebbül fejeződjék ki. A központi intézkedések mindehhez megteremtik a lehetőséget, valódi tartalommal telítődnek a gyakorlatban, ha megvan hozzá az új iránti fogékonyság és az anyagi vállalkozási készség. A víziközművesítésben érdekelt szerveink — a víz- csatornamű vállalatok, regionális vállalatok — munkája, a FORRÁS koordináló tevékenysége, sok biztató elemet tartalmaz e tekintetben. A továbblépés szükséges iránya az, hogy az ötlettől az alkalmazásig még inkább rövidüljön az út, a kutatási eredmények zárt rendszerben, ha úgytetszik kényszerpályán mozogjanak — lehetőleg minél gyorsabban és tőketakarékosan — a műszaki fejlesztés, illetve a gyakorlati alkalmazás felé. A víziközművesítés fejlesztése beágyazva a felső szintű döntésekbe, rendkívül sokirányú tevékenység. Mindenki megtalálhatja benne — és meg is kell találni — a maga dolgát. Ezért javasoljuk a Magyar Hidrológiai Társaságnak, hogy munkájának eddigi eredményeire, tapasztalataira építve kezdeményezéseivel támogassa azt. A szakmai társadalmi tevékenység sajátos eszközeivel segítse elő az „akcióprogram" minél szélesebb körű megismertetését, a valóra váltás szervezését. Meggyőződésünk, ha olyan hittel, elhivatottsággal és hozzáértéssel teszik ezt, mint ahogy eddig is dolgoztak a vízgazdálkodás ügyéért, akkor közös munkánk sikeres lesz.