Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

3. szám - Vörös Lajos: A fitoplankton mennyiségi jellemzőinek értékelése vízminősítési szempontból balatoni mérések alapján

Vörös L.: A fitoplankton mennyiségi jellemzői Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. 161 5. táblázat A fitoplankton biomasszája és százalékos klorofill tartalma közötti összefüggések a Balatonban Tabelle 5. Korrelationen zwischen Biomasse und prozentuellen Chlorophyllgehalt des Phytoplantons im Balaton Hely idő Egyenes egyenlete Korrelációs együttható (r) Esetek száma (n) Tihany 1977. In F = ar = a-bX —blnX —0,27 —0,26 24 24 Zánka 1976—77 In Y = ay=a-bX —blnX —0,19 —0,26 23 23 Keszthely 1978—79 In 7=aY = a-bX —blnX —0,57 —0,57 22 22 \ Balaton 1976—79 In Y=aY = a-bX —blnX —0,112 —0,11 69 69 F=a fitoplankton klorofilltartalma %-ban X=

a fitoplankton biomasszája (mg/1) pillanatnyi állományát az a-klorofill mérésével csak nagy hibával lehet becsülni, a becslés hibája pedig úgy tűnik, a biomassza nagyságával együtt nő. A pillanatnyi állomány szerkezetének jellemzésénél kitüntetett fontosságú az állomány felületének meghatározása, mert az egyedszám alapján történő becslés túlzott előnyt ad a kistermetű fajoknak, míg a biomasszára alapozott szerkezeti modellekben túlzott előnyhöz jutnak a nagytermetű fajok (CALJON 1078). Az a-klorofill menynyiségével való összevetésben (3. táblázat) a felületmeghatározás nem ad jobb eredményt a biomasszánál (2. táblázat), ezért ahol nem cél a fitoplankton szerkezetének meghatározása és a szerkezet közelítése a funkcióhoz, ott ezt az igen munka- és időigényes eljárást nem szükséges alkalmazni. Az algák összegyedszáma alapján történő állománybecslés a legpontatlanabb (4. táblázat), túlzás nélkül mondhatjuk, hogy használhatatlan az algásodottság mértékének megállapítására. A fentebb elmondottakból arra következtetünk, hogy egy vízminősítő szisztémában az algásodottság mértékének alapját a fitoplankton biomaszszája kell, hogy képezze, az elsődleges termelés során keletkezett formált növényi szervesanyag mennyiségének (algabiomasszának) a becslésére az a-klorofill mennyisége tájékozódó jellegű adatként szolgálhat. Az algák egyedszámát egy ilyen rendszerben nem lehet figyelembe venni. összefoglalás 1. Irodalmi adatok szerint tavakban és tározókban a fitoplankton nedves súlyának (biomasszájának) 0,02—2,5%-a az a-klorofill. Az esetek többségében ez az érték 0,1—0,9% között van, az átlagértékek pedig 0,16—0,42% közé esnek. 2. A Balatonban Tihany térségében 0,13—0,58% Balatonszemes térségében 0,12—0,56% és a Keszthelyi-medencében 0,09—0,68% között változik a biomassza klorofilltartalma, az átlagértékek a fenti sorrendben: 0,30%, 0,36% és 0,42%. 3. A Balatonban legszorosabb korreláció a biomassza és a víz a-klorofilltartalma között van. Az algák összfelszíne és az a-klorofill közötti kapcsolat megközelíti a biomassza és az a-klorofill közötti korrelációt. Az összegyedszám és az a-klorofill között csak a balatonszemesi térségben figyeltünk meg szignifikáns kapcsolatot. 4. A tihanyi és a balatonszemesi térségben a biomassza %-os klorofilltartalmában periodikus változásokat figyeltünk meg, a Keszthelyi-meden1 cében határozott szezonalitása van a biomassza klorofi I ltartalmának. 5. Minden balatoni tóterületen a biomassza %-os klorofilltartalma negatívan korrelál a biomassza nagyságával, de ez az összefüggés nem szignifikáns. . 6. Javasoljuk, hogy a hazai biológiai vízminősítő rendszerben az algásodás mértékének az alapja a fitoplankton biomasszája legyen, ezt helyettesítheti az a-klorofill mérése. Az egyedszám alkalmazását a biológiai víz minősítésben kerülni kell. Irodalom [1] AHLGREN, G. (1970): Limnological studies of Lake Norviken, an eutrophieated Swedish lake. II. Phytoplankton and its production. Schweiz. 7J. Hydrol. 32: 353—396. [2] ANTiA, n. j.—MCAllister, c. d.—parSONS, T. R.—STEPHENS, K.—STRICKLAND, J. H. D. (1963): Further measurements of primary production using large-volume plastic sphere. Limnol. Oceanogr. 8: 166

—

183. [3] HERMAN, T.—

POLLINGER, U. (1974): Annual and seasonal variations of phytoplankton, chlorophyll and photosynthesis in Lake Kinneret. Limnol. Oceanogr. 19: 31—54. [4] CARLSON, R. E. (1977): A trophic state index for lakes. Limnol. Oceanogr. 22: 361—369. [5] C

ALJON, A. (1978): Determination of seasonal phytoplankton communities, based on quantitative data, using mathematical analysis. Verh. Internat. Verein. Limnol. 20: 1289—1292. [6] ELSTER, H. J-. (1958): Das limnologische Seetypensystem, Rückblick und Ausblick. Verh. Int. Ver.' Limnol. 13: 101—120. [7] FELFÖLDY, L. (1974): A biológiai vízminősítés. VHB. 3. VIZDOK, Budapest, 1—242. [8] FELFÖLDY, L. (1980) : A biológiai vízminősítés. VHB. 9. VIZDOK, Budapest, 1—263. [9] FJODOROV, V. D. (1975): Biologieseszkij monitoring: oboszovanyie, opit orgauizacii. Gibrob. Zsurnal. 11/5: 5—11. [10] GELIN, C. (1975): Nutrients, biomass and primary productivity of nannoplankton in eutrophic Lake Vombsjön, Sweden. Ol KOS 26: 121—139. [11] GUILLARD, R. L.

—KI LH AM, P. (1977): The ecology of marine planetonic diatoms, in: WERNER,' I), (ed): The biology of diatoms. Univ.of California Press, Berkeley and Los Angeles, 372—469. [12] HALLEGRAEFF, G. M.—R1NGELBERG, J (1978): Characterization of species diversity of phytoplankton assemblages by dominance-diversity curves. Verh. Internat. Verein. Limnol. 20: 939—949. [13] HERODEK, S. (1977): Az elsődleges termelés és a trofitás viszonyáról, in: FELFÖLDY, L. (szerk.): Hidrológiai továbbképző tanfolyam, Tihany. 25— —29. [14] J

AVORN1CKY, P. (1974): The relationship between productivity and biomass of phytoplankton in some oligotrophic water-bodies in the German Demotratic Republic Limnologica (Berlin) 9: 181—195.