Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
3. szám - Dr. Pálfai Imre: Kísérletek az alsótiszavidéki belvizek előrejelzésére
DT. Pálfai I.: Kísérletek belvizek előrejelzésére Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. 155 1. ábra. Sematikus vázlat a belvizet befolyásoló hidrometeorológiai tényezőkről Abb. 1. Schema über die polderivasserbeeinflulierieden hydrometeorologischen Faktoren ahoi VT — vízterhelési mutató, C30 — 30 napos csapadékösszeg mm-ben' •^30 — szabad vízfelület 30 napos párolgás összege mm-ben, hi W — maximális hóvastagság cm-ben, ti — tömörödési idő nap-ban, hó kri t — kritikus hóvastagság cm-ben, olv u — olvadás üteme, C 0 — olvasztó csapadék mm-ben. Láthatjuk, hogy a tömörödési időt és az olvadás ütemét átlagos értékükhöz viszonyítottuk, s e hányadost mintegy korrekciós tényezőként alkalmaztuk, mégpedig — hatásuk tompítása érdekében — 1/2 hatványon. A tömörödési idő átlagértéke egyébként 12,6 nap, az olvadás ütemének átlaga pedig 1,74. A vízbefogadóképességi mutatót szintén három tagból alakítottuk ki. A talaj vízbefogadóképességét a talajvíztükör terep alatti mélysége és az ún. előkészítő csapadék, ill. ennek a párolgási veszteséggel csökkentett értéke befolyásolja jelentősen. A hosszú távú előrejelző módszer kidolgozásánál szerzett tapasztalatok alapján az előkészítő csapadéknál és a párolgásnál 60 napos összeg figyelembevétele látszott célszerűnek. Számításba vettük a talajfagy mélységét is (a kritikus időpont előtti 30 nap át'agmélységével), de ez nem sokat javított a kapcsolat szorosságán, aminek feltehetően az lehet a fő oka, hogy a belvízi elöntés maximumának kialakulása előtt — éppen a hőmérséklet emelkedése folytán — a talajfagy általában már jórészt felenged. A vízbefogadóképességi mutatót a felsorolt tényezőkből az alábbiak szerint számíthatjuk : VB=tv-lMC n o-0,5P a o) + tf (2) ahol VB — vízbefogadóképességi mutató, tv — talajvízállás a terep alatt cm-ben, ^80 — 60 napos előkészítő csapadékösszeg mm-ben. P< 0 — szabad vízfelület 60 napos párolgási összege mm-ben, tf — talajfagy mélysége cm-ben. Az (1) és a (2) összefüggésben szereplő tagok szorzótényezőit többváltozós regresszió-vizsgálattal határoztuk meg, független változónak a maximális elöntést tekintve. Visszatérve röviden a talajfagyra, meg kell jegyeznünk, hogy a vizsgált 22 belvízhullám közül a két legnagyobb, vagyis az 1966. és az 1970. évi, viszonylag gyenge talajfagy mellett alakult ki. Ez erősen befolyásolta (eltorzította) a regresszióvizsgálat eredményét, amely szerint — a közfelfogással ellentétben — a talajfagy mélysége fordított arányban van a belvíz nagyságával. Ez az ellentmondásos eredmény felhívja a figyelmet a talajfagy szerepének behatóbb tanulmányozására. A VT és a VB mutató fentiek szerinti kiszámítása után a maximális belvízi elöntésre (F nUÍ X-\\a.) az alábbi regressziós egyenletet határoztuk meg: ( VT I 2 F m„ =63,ll——I -143,4 VB+ 25 500±3 300 (3) A 3300 ha-os szórás azt jelenti, hogy a számított értéknek a mért értéktől való eltérése az esetek 68%-ban ezen az intervallumon belül marad. A kapcsolat szorosságát jellemző többszörös korrelációs együttható értéke 0,98. A totális korrelációs együttható VT esetében 0,79, VB esetében 0,76, a parciális pedig mindkét változónál 0,95. Ezek az eredmények meglehetősen szoros kapcsolatra utalnak. Az (1)—(3) összefüggéssel számított és a mért belvízi elöntések összehasonlításából elég jó egyezés tűnik ki (3. ábra). A maximális napi lefolyás számításához a fentiekhez hasonló összefüggéseket dolgoztunk ki. A kapcsolat szorosságát jellemző korrelációs együtthatók értéke itt valamelyest kisebb. A gyakorlati előrejelzésre a belvízi elöntés kezdetekor kerülhet sor. Ekkor az összefüggésekben szereplő befolyásoló tényezők közül kilencet már ismerünk, s csupán az olvadás ütemét és az olvasztó eső mennyiségét kell — meteorológiai előrejelzésekre alapozva — megbecsülni. A maximális belvízi elöntés előrejelzésének időelőnye kb. 4—7 nap (általában ennyi idő alatt alakul ki az elöntési csúcs, ill. az ezt megközelítő elöntés). A maximális napi lefolyás előrejelzésénél az időelőny 6—-10 nap. Az előrejelzés megbízhatóságára a (3) összefüggésben szereplő ± 3300 ha-os szórásból következtethetünk. A gyakorlatban ennél nagyobb 1956 58 1960 62 M 66 BS 1970 72 74 76 78 1380 82,,[év] 2. ábra. A mért és a számított belvízi elöntések 1956—1982 között .Abb. 2. Gemessene und berechnete Polderwasserüberschwemmungen zwischen 1956—1982
