Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

3. szám - Dr. Vágás István: Folyók vízhozamának és vízállásának kapcsolatai

Dr. Vágás I.: Folyók vízhozamának Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. 147 nem kell exponenciális, vagy más közelítést igénybe vennünk. A közelítés hatása csak az y

n és y

0 vízállások közötti szakaszon kell, hogy érvényesüljön, és csak az ezen a görbeszakaszon esetleg meglévő túlzott eltérések ronthatják a (17) szerinti számításeredményét. Az m értékéhez természetesen már szükséges a szomszédos vízmércéknek közös 0-vonalra való átszámítása, mert ez y

a

n-nél is szükséges, de az egyéb y értékeknél is. Itt sem kell azonban merev egységességgel a teljes y tartomány átszámítását azonosnak venni, mert a szakaszolás lehetősége megengedett. Éppen ezért, lehetséges, hogy az integrálás nyomán megoldott differenciálegyenlet az exponenciális közelítés előfeltétele ellenére is hasonlóan alkalmas számításmóddá válik, mint a (6) egyenlet szerinti rekurzív eljárás. Kiterjedt kutatási és mérési munka volna szükséges a számításmódok pontosságának ellenőrzésére és szükség szerinti fokozására. De, annyi elméleti és gyakorlati, feltételnél kevesebb, mint f. mennyi e tanulmány összefüggéseinek felírásához szükséges volt, már az alapfeladat megoldásához sem lehet elegendő. 4. Összefoglalás Folyók vízhozamának és vízállásának egyértelmű összefüggése csak a permanens, állandó sebességű vízmozgás esetén értelmezhető, de még ebben az esetben is célszerű olyan ideális alapesetre vonatkoztatni egyenleteinket, amelynél a különböző vízhozamokhoz azonos esésű vízszintvonalak rendelhetők. A folyók vízhozamának és vízállásának kapcsolataiban tapasztalt többértelműség oka az, hogy a vízszin duzzasztott vagy süllyesztett állapotban van, emiatt esése nem azonos az alapesetre meghatározottal. Az árhullámok okozta nem permanens hatások rendszerint kisebb mértékűek ahhoz, hogy folyóknál a vízhozam és a vízállás kapcsolatának egyértelműségét a duzzasztások és süllyesztések hatásánál erősebben befolyásolhassák. Ha a duzzasztás vagy süllyesztés, tehát a permanens, hely szerint változó sebességű vízmozgás az oka a vízhozam és vízállás kapcsolatában látható többértelműségeknek, úgy a meghatározott, általában a permanens, állandó sebességű vízmozgás feltételeinek megfelelő alapesetre úgy számíthatjuk vissza a tapasztalati adatokat, hogy a folyóvízfelszín két szelvényben meghatározott két pontjára duzzasztási (süllyesztési) vízszinvonalat függesztünk, számítás útján megállapítjuk az ehhez tartozó vízhozamot, majd ennek ismeretében a vízhozammal egyértelműen összefüggő vízállást is, amelyet a valóságos vízállás redukált értékének is nevezhetünk. A tanulmány módszert dolgoz ki a két pontjával, valamint a vízhozam-vízállás alapösszefüggésének megadásával meghatározott duzzasztási vízfelszinvonal invertálására: rekurzív eljárással megoldható, számítógépen kiszámítható differenciaegyenlet útján, továbbá függvényközelítéssel értelmezett differenciálegyenlet integrálása útján. Az invertáló számítás a vízállások idősorának ismeretében elvileg pontosabb vízhozam-idősor megállapítást tesz lehetővé, mint a vízhozamgörbe összefüggésének mechanikus használata. Kívánatos volna a vízhozam és vízállás közötti kapcsolatoknak. — az esetleg ellentétes gyakorlattal szemben — a tanulmányban kifejtettek szerinti értelmezése és meghatározása. Irodalom [1] Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok tájékán. Vízügyi Közlemények, 1932. júl—

dee. [2] Benedek Pál: A Hármas-Körös közép vizeinek természete. Vízügyi Közlemények, 1935. 3. [3] Kertai Ede: A Tisza-csatornázás hidrológiai előmunkálatai. Vízügyi Közlemények, 1949. 1—2. [4] Németh Endre: Hidromechanika. Tankönyvkiadó, Bp., 1963. [5] Vágás István: A vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének meghatározó szerepe a Tisza és alföldi mellékfolyóinak vízjárásában. Hidrológiai Közlöny, 1981. 9. * CBA3H pacxoAa m ropw30HTa Boflbi pen d-p Baeaui H. doKmop mexHüHecKux nayK Pacxoß h r0pn30HT boán peK jihuji, Torjia CByi3WBaeTCfl 0AH03H3HH0H (})yHKUHeH, eCJIll ABH>KeHHe yCTaHOBHBuieecfl h no MecTy h BpeMemi íiMeer OAHHaKOBOii CKOpOCTH. JUjIÍI OTGMeCTBCHHblX pei< MOKfly paCXOAOM H ropH30HTOM BOAbI 06bl1H0 HCT OAH03Ha

iIHOÍÍ 3aBHCHMOCTH. tlpHHHHOH 3T0r0 JIBJlfleTCfl TO, 1TO 3TH p(?KH HaxoAATCfl jßjin

>Ke K ycTaHOBHBine MYCJI pewHMy npn CKOpOCTH TenenHH, H3MeH5iK)meiicfl no MecTy, noCKOJlbKO HX BOflbl BCJieACTBHe eCTCCTBeHHblX npHMHH nOfl BJlHflHHeM HX npHCMHHKa HJ1H HX BCTOK — HMCÍOT nOAnOpHbllí HJIH nOHHJKeHHMH P0pH30HT. B CTaTbe flaeTCji MeTOA A-íiji onpeflejienHfl pacxo.ua BOAbI peK C nOAHOpHblM HJIH nOHH>KCHHblM T0pH30HT0M H AJIFL ONPEAEJIEHHJI ROP^30HTA BOAH STHX peK B ycjioBHflx ycTaHOBHBuierocH TeneHHji c nocTOfiHHOií cKopocTbK) TeMeHHÍI. OAHH H3 METOAOB PACMETA 0CH0BI>IBaeTC5I Ha peiueHHH AH(J)(J)epeHLiHajibHoio ypaßneHHfl (J)opMbi peKypciiBa na BbmHCJiHTejibHOfi MauiHHe, a apyroií METOA ocHOBbiBaeTca Ha iiHTerpnpoBaHHH AH(}>(])epeHHuajibHoro ypaBHCHHji noAnopa H npufijinweHHbiM npiIMeHeHHCM (|)OpMbl (fyilKHHH. B CTaTbe BMecTO HenocpeacTBeHHoro npHMeHeHH« KpHBbix pacxoAa npeA-JiaraeTcn npnMeH6HHC BbiBeaeHHblX 3aBHCHM0CTeíí. Beziehungen zwischen Abflußmenge und Wasserstand der Flüsse Vágás, I. Doktor der Technischen Wissenschaften Abfluß und Wassrst.and von Fließgewässern sind nur dann durch eindeutige Funktion verbunden, wenn die Strömung permanent, die Geschwindigkeit zeitlich und räumlich konstant ist. In den ungarischen Flüssen sind in der Kegel keine eindeutigen Beziehungen zwischen Abflußmenge und Wasserstand vorhanden. Die Ursache hierfür ist, daß diese Flüsse einem permanenten Zustand mit örtlich veränderlicher Geschwindigkeit näher stehen, weil ihre Fluten aus natürlichen Gründen — auf Einfluß ihrer Vorflut oder ihrer Nebenflüsse —- gestaut oder abgesogen sind. Gegeben wird eine Methode zur Bestimmung der Abflußmenge in gestauten oder abgesogenen Flüssen und der Wasserstände, bezogen auf den Grundzustand permanenter Strömung mit konstanter Geschwindigkeit. Die eine Art der Berechnung ist auf rechnergestützte Lösung von rekonrsiven Differenzengleichungen aufgebaut, die andere Art auf die Integration der Differentialgleichung des Einstaues über annähernde Funktionsformen. Empfohlen wird anstelle des Unmittelbaren Gebrauch von Äbflußkurven die Verwendung der abgeleiteten Beziehungen.