Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

2. szám - Dr. Pálfai Imre: A Maros hordalékkúpjának hidrológiai kérdései

í)0 Hidrológiái Közlöny 1983. 2. sz. . Dr. Pálfai I.: A Maros hordalékkúpja térségben a decemberi csapadékösszeg másfél-kétszerese, a januári csapadékösszeg több mint kétszerese volt az átlagos értéknek (5. ábra). A mintegy 20 cm vastag hótakaró a január közepén kezdődő felmelegedéskor hirtelen olvadt el, s mivel a talajfagy hamar felengedett, az olvadékvizek és a január végi kiadós csapadék túlnyomó része a jó vízáteresztőképességű talajokon keresztül le tudott jutni a már egyébként is felszínközeiben levő talajvízig, s tovább növelte annak szintjét, olyannyira, hogy az a mélyebb területeken a felszín fölé került. A felszíni elöntések képződését nagyban elősegítette az is, hogy a hóolvadás kezdetén, a még fagyott talajról az olvadékvizek a mélyebb területekre gyűltek össze. Az esőzések február első felében is folytatódtak, s így a talajvízszintek tovább emelkedtek. A 6. ábrából, melyen néhány — egymástól távolabb levő — talajvízészlelő kút, háromnaponkénti észlelési adatait dolgoztuk fel, megállapítható, hogy a talaj vízállások tetőzése — a mélyebb vízszintű kutak kivételével — közel azonos időpontban, február közepén következett be. Ez a helyi hidrometeorológiai tényezők döntő súlyára utal. A magas talajvízállás tartós fennmaradásában valószínűleg szerepet játszott a — mélyvonulatokra keresztirányú — horizontális talajvízmozgás is. Mélyebben elhelyezkedő talajvíznívó esetén a tetőzések februárban nem következtek be, a mérsékeltebb vízállásemelkedés márciusban is folytatódott, jelezve, hogy ezekben a mélyebb kutakban a légköri hatások időben kissé eltolódva és mérsékeltebben érvényesülnek. A felszínalatti vizek minőségét elsősorban felhasználásuk, hasznosításuk szempontjából szokták vizsgálni, de a vízminőségi adatok támpontot adhatnak a legkedvezőbb víznyerési helyek kiválasztásához, a felszín alatti vizek utánpótlódási viszonyainak jobb megismeréséhez, s e vízkészlet elszennyeződésének, ill. az elszennyeződés lehetőségeinek megállapításához is. 6. ábra. . I talajvízállás változása néhány észlelő kútban 1978. november—1979. március között Pac. ti. UuuuMuica ypnann epynmoebix eod e iieicomoptix naöAiodameAbiibix CKeaMcumix 3a nepuod XI. 1978- 111. 1970 • Fig. 6. \' ariations oj the groundwater leves in some observation wells from November, 1978 to March, 1979 A Maros hordalékkúpjának vízminőségi viszonyait az 1900-as évek elején az Öntözési Kutató Intézetben a csőkutas öntözésre való felhasználás szempontj ából vizsgáltuk. Közel 400 db, általában 10—30 m mélységű csőkútból vettünk vízmintát. A vizsgálatok eredményét kiegészítettük a nagyobb mélységű (általában 80—400 m közötti) kutak Magyarország mélyfúrású' kútjainak kéziratos kataszteréből származó adataival. Összesen kb. 1000 kút vízminőségi adatait dolgoztuk fel. A következőkben bemutatok néhány ábrát, amelyeken a hidrológiai szempontból legérdekesebb vízminőségi paraméterek területi eloszlása követhető nyomon. Az 7. ábra a 10—30 m mélységű kutakból kitermelt víz összes oldott sótartalmát, annak területi eloszlását szemlélteti. Látható, hogy a legalacsonyabb (500 mg/l alatti) értékek Lökösháza—Medgyesegyháza térségében, valamint — kisebb foltokban — e terület folytatásában és Újkígyós körül fordulnak elő. Az Alföld belseje felé haladva a sótartalom egyre nagyobb. A 8. ábra is nagyjából hasonló képet mutat. Ez a nátrium ionoknak az összes kationokhoz viszonyított százalékos arányát (Than-féle egyenértékszázalék) szemlélteti. Ezen még jobban látszik, hogy a legalacsonyabb értékek a Lökösháza-medgyesegyházi térségen 5. ábra. Az 1979. januári csapadékösszeg az átlag százalékában Puc. .5. CyMMa ocadKoa 3a sineapb 1970 e. « %-x om nopMu Fig. 5. Precipitation in .

January, 1979, as percentage of the normal value