Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Domokos Miklós: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi ábrái

Domokos M.: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. 565 A, Alapadatok a, Vízrajzi és vízgazdálkodási vázlat Szelvény, I [km] MBllékvizfolyó

s t| b, Hidr c, Mederben hagyandó vízhozam Ow d, Redukált természetes vízkészlet iiM-"("<) "v. 1—r iW-flw t, Tarozásból eredő többlet- vízhozam f. Vízhasználatok vízigényei és vízbevezetései Tervezeit vízkivétel f mederben hagyandó vízhozam [l/s] U, (11 redukál! természetes vízkészlet [t/s] tarozásból credo viz hozam [l/s] £ InMozis) g, Vízigények és vízbevezetések ósszegzövonala (vize!használás) '-V-/1,-Kivizigény [l/s] vízbevezetés [l/s] rí,-«,-*,) vlzclhaslnólós [l/s] B, Vizgazdolkodbsi hossz-szelvények l. típus II típus k r n/si a* f [t/sj A|

U,;, :.'o

m elfogadhatóbbá, okozna. viszont jelentős munkatöbbletet 2. ábra. A hagyományos vízgazdálkodási hossz-szelvény 1. és II. típusának felépítése [3] Közülük a y, vízkorlátozási mutató kimutatására alkalmas II. típus bevezetése javasolható ket. A gyakorlati végrehajtás szempontjából nagyon kívánatos 7 = konst. közelítést — különösen az öntözővízhasználatok I(t) függvényének jelentős sztochasztikus összetevője miatt —• a sűrűbb (pl. dekádokra való) bontás sem tenné A teljes évre, mint tárgyidőszakra vonatkozó vízkészlet-igénybevétel i ábrák készítésének nem látom értelmét. A teljes év ugyanis, a tapasztalatok szerint, túl hosszú időszak ahhoz, hogy kielégíthetné a fenti (a), (b) és (c) követelmény "bármelyikét, legkevésbé pedig e követelmények együttesét. 3.25 A vízkorlátozás értelmezése. 7 = konst. vízigény esetén a vízkorlátozás három ajánlott mutatója közül mindhárom meghatározható az I érték és az F(x) vízkészlet-eloszlásfüggvény ismeretében, a (8), a (!)) vagy a (10) képlettel. A meghatározás az — eddigi hazai gyakorlatban alkalmazott — y

1 mutató esetében a legegyszerűbb (az F(x) függvény egyetlen ordinátáját kell leolvasni), és a y

3 mutató esetében a legmunkaigényesebb. Ugyanakkor, mint már említettem, a vízhasználók többségét tekintve a y

3 mutató adná a legreálisabb, a y

1 a legkevésbé értékelhető információt. A III. Vízgazdálkodási Kerettervben, véleményem szerint, vagy a y

l vagy a y

2 mutatót lenne célszerű alkalmazni; e kérdés eldöntése azonban még behatóbb vizsgálatot kíván. Mindenesetre a kiválasztás egyik fontos gyakorlati szempontja, hogy y értékét egyszerűen, a (8), ill. a (9\képlet, ill. azokat helyettesítő segédletek alkalmazásával ne pedig csak szelvényenként, tárgyidőszakonként és fejlesztési szintenként ismétlődő szimulációval — lehessen meghatározni. Ebből kiindulva a y

2 mutató — amely, mint említettem, szoros kapcsolatban van a tanulmány címében szereplő „vízkészlet-igénybevétel" mértékével és mindenképpen jobb információt ad, mint y

1 - - csakis akkor lenne alkalmazható, ha 3.29 alatt más szempontból nagyonis problematikus rész időszakonkénti 7 = konst. közelítés elfogadása mellett döntenénk. Ez esetben is célszerű lenne azonban — a VGI korábbi munkáját [14] folytatva — y

2 egyszerű meghatározására az egész országban könnyen használható segédleteket (nomogramokat) szerkeszteni. y

2 alkalmazása előtt a különböző típusú vízhasználók — eddig még ismeretlen — y

2* tűrési határértékeit is meg kellene határozni. (Pl. az I. Kerettervben alkalmazott egyik döntés szerint tt mezőgazdasági vízhasználatokra y

1* = 15%.) Egyébként y

t alkalmazása esetén is szükség lenne a különböző vízhasználó-csoportok y

x* tűrési határértékének évközbeni (havi) változásait meghatározni. (A II. keretterv [11] az egész év folyamán állandónak tekintett yj* értékekkel számolt.) 3.26 A vízhasználók prioritása csoportjai. A vízhasználók tűrési (prioritási) csoportokba való sorolásának egyik feltétele az előző szakaszban említett r határértékek ismerete. Természetesen nyilvánvaló, hogy nem célszerű túlságosan sok csoportot kijelölni. Első közelítésben a következő 3 csoportot javasolnám (zárójelben a y

x* mutató II. Kerettervbeli egész évre [tenyészidőszakra] vonatkoztatott értékeivel): I. csoport: Ivóvízművek és egyes nagy üzembiztonságot igénylő ipari üzemek, pl. hőerőművek (yi* = 1 %).