Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

560 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Dr. Mike K.: Alkalmazott

1 morfogenetika 2. The silted traces of abandoned river beds remaining after a sudden change in course may already turn into sources of piping failure, but only in cases where incompatible layers were deposited above each other (see the stratification of Profile B in GFig. 2). Changes in course occur normally in one of three ways, namely by bend overdevelopment (on braided reaches), river arm clorure (along islands) and by (artificial) bend cutting. The sediment deposited in the abandoned bed reveals a- specific stratification. 3 Meander shifting (Fig. 3) may leave occasionally undesirable stratification in its wake, since the sequence of strata in the resulting abandoned bed may show a specific pattern relative to its environment, which may give rise to loss of strength by saturation and to scouring under the levee ( Fig. 4). Silting patterns diffex'ring radicalfy from the environment, may, however, produce the safest stratifications as well. The number of apparently hazardous levee sections can thus further be reduced bv elimination from the continuous bed traces e. g. those filled with clay. The foregoing considerations will thus be seen to demonstrate the fact that „paleohydrographic" studies contribute not only „theoretical results" to science, but also practical assistance in exploring the sources of flood hazards interfering with normal economic life and in indicating the methods for controlling such hazards. The regularities explored by studying bed changes should, moreover, form the basis and backbone of any river training project. Tanulmányút Bécs város vízmüvénél 1982. októberében a Magyar Hidrolóffiai Társaság Vízellátási Szakosztálya szervezésében, 40 tagtársunk 5 napos tanulmányút keretében tájékozódott a Bécsi Vízmüveknél. — a víz ára és beruházások, — hálózati veszteség, hibakeresés, — Vízmű és a csatornázás kapcsolata, — védőterület és veszélyeztetettség, — diszpécser-központ és fejlesztése, -— a Neusiedl am Steinfeld-i medencerendszer vezérlése, — a Laarbergi telep, — parti szűrésű kutak elszennyeződése kérdéséről. A kérdések kapcsán a Fővárosi Vízművek szakemberei említésre méltó tapasztalatai az alábbiak voltak: 1. A víz ára és a beruházások A Bécsi Vízmű a Tanács egyik osztályaként működik, ezért a befolyó vízdíjjal nem gazdálkodik, az a Tanács pénzügyi szervéhez folyik be. A Vízmű évi összes kiszámlázott vízdíja a most 8,8 Sch/m

3 vízár mellett kb. évi 1200 M Sch. Önköltségük kb. évi 600 M Sch, így a Tanács a víz eladásából évi 600 M Sch tiszta bevételhez jut. Ebből automatikusan nem adnak a vízmű fejlesztésére, csak igen részletes előterjesztések és viták nyomán. Most állapodtak meg abban, hogy a vízdíjat 9,8 Sch/m

3-re emelik és az 1 Sch felárat a Vízmű kapja vissza fejlesztésre (ami évi kb. 130 M Sch-et jelent). A Dunán épülő legutolsó vízlépcső a visszaduzzasztás révén 1985-től el fogja önteni a Duna menti parti szűrésű kútjaikat. Ezek pótlására kellene további alpi forrásokat bekapcsolni, de az ehhez szükséges 200 M Sch-el nem rendelkeznek. A Dunai Vízerőmű Társaság a várható kár kiküszöbölésére előre nem hajlandó fizetni, csak utólag, ha a már bekövetkezett kárt szakértői véleményen alapuló bírósági határozat is megerősítette. A néhány éve felavatott III. távvezeték és csáposkutak (Unterlaa), ma nem üzemelnek, mert egyrészt van elég vizük az Alpokból (ami gravitációsan látja el a várost),másrészt az a hatalmas kavicsterrasz, amire a kutakat telepítették, az egyik vége felől (ahol egy vasműrevét.lenítő oldószereit szikkasztották bele már korábban) lassan elszennyeződik. A szennyezés évente 1 kmrel közeledik, ezért a kutakat takarékosan használják (elsősorban télen, amikor csökken az Alpokban a talajba beszivárgó karsztvíz mennyisége). 2. Értékesítési különbség, hálózati veszteség, hibakeresés Az értékesítési különbséget csak évenként tudják értékelni, de a városi üzemek (közlekedés, út és parkfenntartás stb.) mérés nélkül, általánydíjért kapják a vizet és ezért a kb. 20 %-os érték eleve hamis. A hálózati veszteséget ezen belül kb. 5"-ra becsülik. A 3000 km-nyi csőhálózatot és 100 000 bekötést minden évben egyszer végigjárják lehallgató műszerrel. Az ellenőrzést 5 csoport 22h—2h30m között végzi naponta, fdjenként és alkalmanként 500, - Sch díjazásért (ami a nyugdíjba beszámít) és nagyon kedvelt tevékenység a dolgozók között. Ez a korszerűbb módszer bevezetését gátolni is fogja, ha készen lesznek vele. 1981-ben 840 csőtörésük volt (28/100 km). A kifejlesztés alatt álló hibakereső módszer lényege: jó zárakkal körülzárt körzetbe tűzcsapon tömlőn inért (regisztrált) vizet engednek be és a körzet minden fogyasztói vízmérőjére is egy (szabadalmaztatás alatt álló) regisztrálót építenek. E berendezéseket kb. 1 napig hagyják a körzeten, majd számítógépijei kiértékelik a körzet állapotát. Mivel a folyamatos elfolvásoknál a Tanács kötelezi a háztulajdonost a fogyasztói szerelvények javítására, ezzel egyben az épületek belső állapotát is ellenőrzik. 3. A vízmű és csatornázás kapcsolatai 3 éve vezették be a csatornahasználati díjat (addig WO csészénként fizettek, ami előnyös volt a régi házak tulajdonosainak, ahol emeletenként volt több lakás részére 1 — 1 csésze), ami ma 3,4 Sch/m

3, de évről évre emelik, mert korszerű tisztítóműveket helyeznek üzembe lépcsőzetesen. A díj alapja a Vízmű által leolvasott vízfogyasztás. Sok ipari fogyasztónak van saját kútja, ezek kérik, hogy a Vízmű szereljen fel náluk hiteles mérőt ós olvassa le, mert ha nem tetszik, akkor a kút névleges hozama alapján fizettetik velük a csatornahasználati díjat. A Tanács Csatornázási osztály jövőre válik olyan félig üzemi szervezetté, mint ma a Vízművek. 4. Védőterület és veszélyeztetettség A Vízmű 600 dolgozója között található a külön erdészeti részleg, akik fenntartják és ellenőrzik a védőterületeket az Alpokban. Külön fegyveres őrségük nincsen, de a közel jövőben meg kíván ják szüntetni a Neusiedl am Steinfeld-i medence szellőzőnyílásait, mert terrorista csoportok a víz megfertőzésével fenyegetőztek és emiatt hetekig a rendőrség őrizte a vízmű objektumait. 5. A diszpécser-központ és fejlesztése Jelenleg 120 regisztráló műszerre érkezik be minden jelentős adat (vízszállítások, vízszintek, energiafogyasztás), s ezeket kézzel naplózzák. A diszpécserközpont nem foglalkozik a csőtörések elhárításával, csak az üzem felügyeletével. A műszerekről a szalagot naponta veszik le és 2 évig tárolják. A gépi naplózást és számítógépes feldolgozást egyelőre csak tervezik. A mért adatok a gravitációs csatornában végig fektetett saját kábeleiken érkeznek a központba. 6. A Neusiedl am Steinfeld-i medencerendszer vezérlése A gravitációs csatornán érkező és elfolyó vizet is mérik párhuzamosan kapcsolt venturi mérőkkel. Az indukciós mérőket hitelesítési és megbízhatósági aggályaik miatt nem alkalmazzák. A távműködtetés és mérés kábelezése (erős ill. gyengeáram) külön van választva) a csőalagút két szembenfekvő falán és igen áttekinthetően van szerelve, A tárolót úgy vezérlik, hogy mindig teljesen tele legyen, így valamennyi víz mindig elfolyik a túlfolyón. (Folytatás az 570. oldalon.)