Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvíz évi szélső vízállásainak időpontja

Dr. Rétháti L.: A talajvíz évi szélső Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. 529 tm'+M [hónap] 4 5 6 7 1. ábra. Az I. tájegységhez tartozó négy kiit t

m és íj»/ időpontjai az 1936/60. és az 1954179. évi Kfyv függvényében (a véútozás vektorai) Puc. 4. BpeMSi tjm u t

m 'lemupex CKeaykun, orriHocmifuxcH K paüony I djin nepuodoe 1936/60 u 1954/79 e cßyHKifuu om ypoetm cpeöiiux eoú (eeicmopbi lUMeHeuun) Fig. I. The times tin a

nd t

m in four wells in Region 1, vs. the annual MW (Kö v

) for the years 1936/60 and 1954/7!) (the vectors of change) — a késleltetés mértékét a fedőréteg áteresztőképessége is befolyásolja. A második és harmadik hatás jellegét és mértékét a talaj fizikai tulajdonságai határozzák meg. Mivel a kiit által harántolt rétegek h

c és k értékei ismeretlenek, az altalaj szerepét csak közelítően tudjuk vizsgálni. Az 1. táblázat 6. oszlopában látható a és h betűk arra utalnak, hogy a KöV vonala felett „agyág" vagy „homok" helyezkedik-e el. Ez a megkülönböztetés két szempontból is közelítés, részben azért, mert csak két szélső talajfajtát vesz számításba, részben pedig azért, mert a KÖV-héz rendelt fedőréteget — nem egy esetben — több réteg alkotja. "(A talajviszonyok differenciáltabb jellemzését egyébként a kutak viszonylag kis száma sem teszi lehetővé). A tájegységeket összevonva a regressziós egyenesek állandóira a következő értékeket kapjuk (1. még a 2. táblázatot); homokra a

M = 0,m,b

M = 89, a

m = 0,098, &,„ = 273 agyagra a

M = 0,188, b

M — 70, a

m — 0,088, ' b

m= 272 Eszerint a két kategória között csak tu vonatko;zásában van jelentősebb különbség, éspedig az, hogy agyagra a tetőzésben mutatkozó késleltetés mértéke 61 %-kal nagyobb. Ez az eredmény megfelel ugyan a várakozásnak, mégis bizonyos fenntartással kell fogadnunk, mert az „agyag" fedőréteg részaránya a négy tájegységben igen különböző (az I. táblázat szerint 74—60—5(5—38 %). 5. ábra. A t

m—t\i különbség a KÖV függvényében, tájegységek (1.,... IV.) szerinti bontásban és a vizsgált terület egészére (1—IV.\) Puc 5. Pa3Hui{a t

m—t.i/ om tpywctjuu ypoemi cpednux nod no paúouüM I IV u na ecu/ paccMampueaeMyio meppümo pun I IV; Fig. 5. The difference t

m—tM vs. the MW (Kii'v

), grouped accord ing to regions I.,. . .IV. and for the total area of the regions I -J V Ifry nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a tájegységek UM értékeiben mutatkozó különbséget a klíma- vagy a talajadottságok idézik elsődlegesen elő. 3. A szélső vízállások időpontjának előrejelzése egyedi kutakra Ebben az esetben a KOV számszerű értéke elveszíti jelentőségét, helyette más mértékadó vízállásból kell kiindulnunk. Ugyanakkor nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az egyedi kutak évről-évre változó t időpontjainak kialakulásában a meteorológiai elemeknek is jelentős szerep jut. 3.1. A tavaszi maximum időpontjának előrejelzése A közelítést megoldhatjuk lineáris és nemlineáris függvények segítségével. A 4. táblázat hét kútra végzett lineáris közelítés eredményeit foglalja össze, megadva a t

M = a

t -Ki + bt (8) alakú összefüggésre kapott Sj reziduális szórásokat, valamint az évenként észlelt t

M értékek s szórását. (Ki a 10., 11., 12. és 1. naptári hónap KÖV-ét jelöli, «i és bt az ezekből számított állandókat). A táblázat szerint a reziduális szórás az időelőny csökkenésével valamelyest csökken, a változás mértéke azonban — az 1403. sz. kutat kivéve — nem jelentős. Az adatokból az is kiderül, hogy az előrejelzés pontossága viszonylag kicsi, hiszen a tetőzés számított és tényleges időpontja közötti különbség az esetek mintegy 35 %-ában az 1 hónapot is meghaladja. A január hónapra