Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Nováky Béla: A vízhálózati elemek növekedésének törvényszerűségei a Zagyva–Tarna vízrendszerben

• 522 Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. Nováky B.: A vízhálózati elemek csupán azokban a szelvényekben indokolt, ahol a vízfolyások éppen rendűséget váltanak. A fentiekből következik, hogy adott vízhozamszelvényekhez tartozó vízhálózatot jobban differenciáló mutató kiválasztása szükséges. Ilyennek találtuk például az azonos rendűséghez tartozó vízfolyások számát vagy a szelvényig összegyülekező vízfolyások vagy vízfolyásszakaszok rendűségének (u) és az azonos rendűséghez tartozó vízfolyások vagy vízfolyásszakaszok számának (N„) Su -N

n szorzatösszegét. Továbbra is az 1 : 500 000 léptékű térképeket felhasználva, a Zagyva-Tarna vízrendszerben IV-rendű (a térképen feltételes 1-rendű) vízfolyások számát választottuk ki mutatóként. Ezek értékeit a 2. táblázat tartalmazza, a középvízhozamok és e mutatók közötti kapcsolatot a 7. ábrán mutatjuk be. Az ábrán két görbe húzható meg: egyik a Tarna vízgyűjtőjére, egy másik pedig a Tápió vízgyűjtőjére, valamint a Zagyvának a Tarna beömlése feletti részvízgyűjtőjére. A két kapcsolati vonalnak megfelelően a Tarna vízgyűjtőjét a Zagyváétól eltérő vízföldrajzi adottságúnak kell tekinteni. Maguk a mérésekből kapott pontok jól illeszkednek a kapcsolati görbére. Valamennyi vizsgált szelvényt figyelembe véve a pontok illeszkedésének átlagos relatív eltérése 13,4 %, a két legnagyobb hibát adót — az Alsó-Tápió, Tápióság és a Bene p., Nagyfüged értékeit — leszámítva, a relatív eltérések átlaga 7,4 %. Az egyes vízgyűjtők vízföldrajzi adottságai közötti eltérésekre vagy éppen azonosságára léhet következtetni a 8. ábrából is, amelyen 5, egészében hazai vízgyűjtőre szerkesztettük meg az évi középvízhozamok és a vízfolyáshálózat fejlettsége közötti kapcsolatokat. Az Eger—Laskó vízgyűjtője a Tarnáéval egyező képet mutat, s ugyancsak a Tarnáéval egyezőnek kell ítélni a Marcal vízföldrajzi adottságát is. Egyébiránt ugyanolyan átlagos vízhozam mellett legsűrűbb vízhálózat a Kapós vízgyűjtőjében alakult ki, míg a másik végletet a Bódva vízgyűjtője jelenti. A középvízhozaméhoz hasonló kapcsolat mutatható ki néhány egyéb jellemző -vízhozam és a vízhálózat fejlettségét jellemző mutatók között (9. ábra). 2. táblázat Jellemző vízhozamok és a rendűség mutatószámai a Zagyva-Tarna vízrendszer mérési szelvényeire TaOAiufa 2. HoKa3ameAbHue quifipu nopnÓKa u xapaKinepubte pacxodbi na ii3MepumeAbHbie cenemin cucmeMbi pp. 3adbea-Tapna (Ha omoeanuu Kapnm c MaciumaöoM 1 : 500 000) Tabelle 2. Parameter der charakteristischen Abflußmemgen und der Bangigkeit für die Meßprofile im Zagyva—

Tarna Flußsystem (anhand einer Karte im Maßstab 1 : 500 000) illeszkednek a kapcsolati vonalra, amely így bizonyos fokig általános összefüggésnek tekinthető. Ezen összefüggés' szerint a Duna Budapestnél XIH-rendű, a Tisza Szegednél XIT-rendű, a felső szakaszán Xl-rendűre becsülhető. A Zagyva—Tarna rendszerben részletesebben is vizsgáltuk a középvízhozam és a rendűség kapcsolatát. A vizsgálatban a Vízgazdálkodási Intézet által 1979-ben összeállított hidrológiai adatgyűjtemény adatait használtuk fel, összesen 13 vízfolyásra (2. táblázat). Az adattal rendelkező szelvények közül 1 esik Vili-rendű, 6 VH-rendű, 4 Vl-rendű és 2 V-rendű vízfolyásra vagy vízfolyásszakaszra. A középvízhozamok és a rendűség egybevétésekor azonnal feltűnik, hogy a VH-rendű Tarna-szakasz verpeléti vagy a Zagyva VH-rendű szakaszán található Pásztó középvízhozamai jelentősen eltérnek az ugyancsak VIT-rendű Tarnaszakasz jászdózsai vagy a VH-rendű Zagyva szentlőrinckátai középvízhozamaitól. A rendűség és a középvízhozamok értékei közötti kapcsolat ezen látszólagos ellentmondásossága abból adódik, hogy a mérési helyekhez tartozó vízfolyásszakaszok rendűségének azonossága mellett e mérési szelvények jelentősen különböznek a szelvényig összefolyó vagy becsatlakozó vízfolyások száma és nagysága tekintetében. így például az egyaránt a Tarna Vll-rendű szakaszán elhelyezkedő Jászdózsa és Verpelét közül az utóbbi a VH-rendű szakasz elején (ott, ahol a Tarna éppen VH-rendűvé válik), a jászdózsai szelvény pedig a Vll-rendű szakasz végén, a Tarna torkolatához közel helyezkedik el, s e két szelvény között a vízfolyás a rendűség változatlansága mellett, több különböző (a rendűséget ugyan nem változtató) vízfolyást felvesz, köztük Vl-rendűeket is. Nyilvánvalónak látszik az általánosítás, miszerint egy adott szelvény vízszállítása nem annyira csak a szelvényhez tartozó vízfolyásszakasz rendűségével hozható kapcsolatba, hanem függ attól is, hogy e szelvényig milyen rendű és az azonos rendűséghez tartozókból mennyi vízfolyás gyülekezett össze. A különböző, de azonos rendű vízfolyások vízhozamértékeinek összehasonlítása Vízfolyás VízhozamÉszlelési j< llemző vízhozamok [m

3/s] VízgyűjA IVszelvény időszak KOQ LNQ NQ KQ tő renrendű dűsége vízfolyások száma 1. Zagvva 2. Nemti 1968—77 0,32 55,0 13,5 0,04 VI 7 1. Zagvva 2. Pásztó 1933—73 1,45 142,0 42,4 0,25 VIT 27 3. Szentlőrinckáta 1956—77 3,37 62,8 31,2 0,78 VII 68 4. Jásztelek 1901—76 7,51 286,0 92,8 0,98 VIII 110 5. Tarna Verpelét 1947—76 1,43 115,4 35,1 0,17 VII 19 6. Jászdózsa 1952—76 3,67 167,0 69,0 0,56 VII 40 7. Galga Galgamácsa 1960—72 0,41 13,5 6,88 0,15 VI 12 8. Hévízgyörk 1935—76 0,84 20,9 6,52 0,24 VI 17 9 Bene p. Nagyfügéd 1955—65 0,44 12,2 7,18 0,05 V 3 10. Gyöngyös p. Jászárokszállás 1962—77 0,85 34,0 21,0 0,14 VI 11 11. Alsó-Tápió Tápióság 1965—77 0,40 8,53 3,58 0,12 V 2 12. Tápió Tápiószele 1952—77 1,08 50,6 13,0 0,11 VII 24 13. Tápiógyörgye 1963—77 1,18 39,1 13,4 0,13 VII 25