Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Nováky Béla: A vízhálózati elemek növekedésének törvényszerűségei a Zagyva–Tarna vízrendszerben

Nováky B.: Á vízhálózati elemek \ Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 523 V <1 8/ i/sfí iß <1 8/ i/sfí 7 u ff. 0123bSBT8 ü[m 3/s] • 7. ábra. Az éves közepes vízhozam' (Q) változása a IV­rendű vízfolyások szám/dói (Njy) függően (A pontok sorszámozása a 2. táblázatnak megfelelően) Puc. 7. ll3MeneHue cpedneeodoeoeo pacxoda (Q) e 0yHicyuu om HUCAÜ eoöomoKoe IV-eo nopndna (Nív). (nopndKoeuü noMep nyHKmoe coomeemcmeenno mat )A. 2.) Abb. 7. Veränderlichkeit der jährlichen mittleren Abfluß­menge (Q) in Abhängigkeit von der Anzahl der Wasser­läufe IV. Banges (Niy) (Nummerierung (1er X'unkte gemäß tabelle 2) A vízhálózati elemek növekedési törvényszerűségeinek gyakorlati alkalmazhatósága A különféle vízrajzi-hidrológiai jellemzőknek a vízfolyás rendűséggel való változásában meghatá­rozott törvényszerűségek vannak. Amennyiben egy mérési adat, vagy mérésekből számított jel­lemző ezen törvényszerűségbe nem illik be, felme­rülhet a gyanú, hogy maga a mérés, vagy a szá­mítás volt hibás, vagy nem jellemző. Ezért a tanulmányban tárgyalt módszer — megfelelő kibő­vítéssel — mindenekelőtt alkalmas lehet a mérési­8. ábra. Az éves közepes vízhozam (Q) változása a IV­rendű vízfolyások száméitól függően néhány hazai víz­folyásra Puc. 8. M3Menenue cpeöiieeodoeoío pacxoda (Q) e (pywcifuu om HUCACI eodomoKoe IV-ao nopndm ÖAH iieKomopux ome­lecmeeiiHbix eodomoKoe Abb. 8. Veränderlichkeit der jährlichen durchschnittlichen Abflußmenge (Q ) in Abhängigkeit von der Zahl der Wasserläufe IV. Banges für einige ungarische Wasserläufe 1 I J y ­• ­0 100 200 300 [m 3/sj 9. ábra. Az átlagos nagyvízi hozamok (NQ).és az LNQ változása a IV-rendű vízfolyások számának (A riy) függ­vényében Puc. 9. M3MeneHue cpeőnux MaKCUMaAbHUX pacxoőoe (NQJ u MciKCUMüAbitbix pacxoőoe LNQ e (ßyiiKijuu om 'lUCAa eodomoKoe W-eo nopndtca (N\\) Abb. 9. Veränderlichkeit von durchschnittlichem Hoch­wassrabfluß (A JQ) und HHW (LNQ) in Abhängigkeit von der Zahl der Wasserläufe IV. Banges N\\ a ) Wasserselleide, b) Wasserlauf, c) Wildbach t számítási adatok elsődleges ellenőrzésére, az eset­leges durva hibák kiszűrésére. A módszer a különféle vízrajzi, hidrológiai jel­lemzők vízgyűjtőn belüli változását olyan paramé­terrel kapcsolja össze, amely a vízgyűjtő minden vízfolyására, azok minden egyes szelvényére meg­határozható a rendelkezésre álló térképi anyagok, helyszínrajzi felvételek alapján. Ebből következik, hogy a módszer alkalmas lehet a mérésekből is­mert vízrajzi, hidrológiai jellemzőknek a mérésbe be nem vont területekre, vízfolyás szelvényekre való kiterjesztésére így például, alkalmas vízhozam­hossz szelvények szerkesztésére. A módszer első­sorban a kevésbé fejlett észlelőhálózatá vízgyűj­tőterületeken alkalmas felhasználásra. A tanulmány már a vízgyűjtőterületek növeke­dési törvényszerűségeinek a vizsgálatánál rámuta­tott arra, hogy két egymást követő rendűség kö­zött a vízgyűjtőterület viszonylagos növekedése összefüggésben van a vízgyűjtő természetföldrajzi viszonyaival. Általánosítva, a vízrajzi, hidrológiai jellemzőknek növekedésében (változásában) meg­levő törvényszerűség integrált jellemzője lehet egy vízgyűjtőrendszeren belül a lefolyást kialakító természetföldrajzi tényezőknek (csapadék, relief­energia, talaj, erdőborítottság stb.), a növekedési modellek tehát alkalmasak lehetnek a lefolyáskép­zés szempontjából vízföldrajzilag homogénnek tekinthető teriiletek kör behatárolására, végsősoron a lefolyásképzésben bizonyos vízföldrajzi zónalitás megállapítására. Ez pedig segíthet az analóg víz­gyűjtők kiválasztásában a vízgyűjtőrendszeren be­lül, sőt vízgyűjtőrendszerek között. Amennyiben egy mérési adat vagy mérésekből számított jellemző a növekedés általános törvény­szerűségeitől eltér és a mérési vagy számítási hiba gyanúját is el kell vetnünk, felmerülhet vagy egy általános zonalitástól eltérő helyi (lokális) termé-

Next

/
Thumbnails
Contents