Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Nováky Béla: A vízhálózati elemek növekedésének törvényszerűségei a Zagyva–Tarna vízrendszerben

Nováky B.: A vízhálózati elemek Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 521 VII / y <> M <> / r s-s/é r 74 " ~fm 74 " ~fm -f— 0 1000 2000 3000 WOO 5000 5000 F [km

7] 5. líbrn. Adott rendűséget meg nem haladó vízfolyásokhoz tartozó vízgyűjtők területi összegének (F) változása a rendűséggel (u) Puc. 5. M3Meuenue cyMMbi riAoiijadu eödocöopoe eodomoKoe, ne npeebimawuiux 3adanuoao nopnáKa (F) c nopnÖKOM (u) Abb. 5. Veränderlichkeit der Einzugsgebiets-Flächensumme (F) der eine vorgegebene Bangigkeit nicht überschreitenden Wasserläufe mit der Bangigkeit (u) a vízfolyás (« + l)-rendűvé válik, ekkor a vízgyűjtő növekénv a _ f(u+1) . *«+!.«- f(u

) V) összefüggésből számítható. A k

u

+koefficiens azt adja meg, hogy egy «-rendű vízfolyás milyen vízgyűjtő növekmény mellett növeli a rendűséget («+ l)-re. E növekedési koefficiens a IV. és Vrendű vízfolyások viszonyára jellemző értékét a Zagyva—Tarna vízrendszer néhány vízfolyására vonatkozóan az 1. táblázat foglalja össze. A táblázatban csak olyan vízfolyásokat vettünk figyelembe, amelyekre az alapadatok (a részvízgyűjtők területértékei) a Magyar Hidrológiai Atlasz Zagyva kötetéből rendelkezésünkre állanak. A táblázat adatainak tanúsága szerint egyes vízfolyások, így a Zagyva, a Parádi-—Tarna vízrendszerében a Bikk patak, a Galga vízrendszerben a Némedi patak már 20 %-nál kisebb vízgyűjtő növekedés mellett rendűséget vált. A legintenzívebb végbemenő rendűség váltás a Mátra hegység és a közvetI 1. táblázat Hendííséget váll« vízfolyások vízgyűjtőterületeinek növekedési iiteme TaCtAiiifa 7. TeMn pocma eodocőopa eodomoKoe, Meuiuou)ux nopn<)oK Tabelle 1. Zuwachsrate der Einzugsgebiets flächen der Bangigkeit wechselnden Wasserläufe k\, IV Zagyva Háton

y patak Hér patak Herédi patak Némedi patak Egres patak Tápió Tarna Leleszi Tarna Bikk patak Parádi Tarna Turnóea Gyöngyös patak Bene patak Uédei Nagypatak 1,11 1,05 7,00 1,51 1,12 1,26 1,35 1,35 1,64 1,19 1,07 3,88 1,85 1,40 6,88 lenül hozzá csatlakozó ugyancsak hegyvidéki területek lejtőin eredő vízfolyások esetében várható. A hegyvidéki területekről kilépő vízfolyásokra a k

u+

1,

u koefficiens értéke megnövekszik, pl. a Ilédei Nagy-patak csupán a vízgyűjtőterület 6szorosára való növekedése mellett vált IV-rendűről V-rendűre. A rendűségváltozáshoz szükséges viszonylagos területnövekmény általánosságban összefüggésben van a vízgyűjtőterület természetföldrajzi (vízföldrajzi) adottságaival, s így e növekedési mutató — helyes értelmezése és értékelése esetén — hasznos eszköz lehet a vízföldrajzilag egységes területek lehatárolásában is. Eközben azonban gondosan és óvatosan kell eljárni, hisz az átalános törvényszerűséget könnyen megzavarhatja egy-egy adott lokális hatás. A vízgyűjtők vízföldrajzi adottságainak egyik legalapvetőbb és legintegráltabb jellegű mutatója a sokévi átlagos középvízhozam, amely nyilvánvalóan szoros összefüggésben van a vízhálózat fejlettségével, hisz mindkettőt a vízgyűjtő általános természetföldrajzi adottságai (éghajlati, geomorfológiai, geológiai) alakítják ki. Rzsanyicin a Szovjetunió erdő- és sztyeppes vidékeinek vízfolyásaira kapcsolatot talált a középvízhozam és a rendűség között (6. ábra). Az átlagos helyzetre jellemző kapcsolati vonal körül az egyes pontpárok természetesen szóródást mutatnak. Az általunk megvizsgált hazai vízfolyások (Tarna, Zagyva) adatai jól 100000 10000 5000 2000 1000 500 I •c 200 100 10 0,1 0,5 0,03 / / / i / r / / j 7 t t / Torr lyva 10 f j / // m /ív v vi vn viiiiuxixiimmv vízfolyások renúüsége, n (i. ábra. Az éves középrizhozamok sokéri állagainak (Q) változása a vízfolyás renilnsé gének függvényében Rzsanyicin szerint Puc. 0. H3Meiienue cpedneMiioeoAemitiix eeAimuH cpediiux eodoebix pacxoóoe ((.}) e (ßynKtjuu om nopsiÓKa eodomoKa no Píi3icuiiui)uny A bb.G. 1

T er underlie Ii keit der langjährigen durchschnittlichen jährlichen mittleren Abflußmengen (Q) in Abhängigkeit von der Rangigkeit des Wasserlaufes gemäß Rzsanizin