Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Dr. Kőrösmezey László: Szempontok nagyobb városaink szennyvíztisztító berendezéseinek tervezéséhez

Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 505 Szempontok nagyobb városaink szennyvíztisztító berendezéseinek tervezéséhez DK. K ö E ö S-M B Z E Y LÁSZLÓ* Hazai nagyvárosaink a két világháború között változó mértékben fordítottak gondot szennyvizeik tisztítására. Azok, amelyek bővizű befogadó mellett fekszenek, mint a Duna vagv a Tisza, nem sokat tettek. Uven befogadóval nem rendelkező városok, mint Miskolc, Debrecen, Pécs azonban gondot fordítottak a kérdésre. Miskolc és l'écs a maga idejében korszerű tisztítóteleppel rendelkezett. Debrecen pedig — a mai elnevezést alkalmazva — nagy felületű oxidációs tavakut készített szennyvíztisztítóként a városi szennyvíz tisztítására. Ennek ellenére az újjáépítés után szinte azonos esélylyel indult minden vidéki városunk, mert egyrészt gyors fejlődésük és növekedésük, másrészt a régebbi szennyvíztisztítási technológiák elévülése, a velük szemben támasztott igények megnövekedése nagyságrenddel nagyobb és bizonyos tekintetben jobb hatásfokú tisztítást igényelt. A régit felhasználni, bővíteni tehát nem lehetett. Talán szerencséje is ezeknek a városoknak, hogy nem kezdődött meg a tisztítótelep építése mindjárt az ötvenes években. Több szempontot is fel lehet sorolni: a) A tervezés ekkor még nem láthatta a fejlődés ugrásszerű növekedését és a tisztítótelepet nagyságrenddel alulméretezte volna, amint ez kisebb városok esetében (Kazincbarcika, Salgótarján stb.) bekövetkezett. h) A tervezés gyakorlatlan volt, és sok hibát követett volna el, amelyek távlatban nehezen lettek volna korrigálhatok (pl. a telepítés beszorítottsága). c) A tisztítási technológia nem lett volna korszerű (pl. csepeg te tő testek alkalmazása), bár a technika ma gyors fejlődése mellett ma sem tudhatjuk, hogv mi az amit néhány év múlva még korszerűnek mondhatunk Tanulmányomban hazai nagyvárosaink tisztítótelepeinek a példáján azt szeretném vizsgálni, hogy — egyrészt a tervezés milyen alapelveket követett, hol szorulnak ezek helyesbítésre, mi szűrhető le eddigi tervezéseink tapasztalataiból — és itt nem csak a kiviteli tervekre, hanem a kidolgozott alternatívák által hozott elméleti eredményekre is gondolok. Vizsgálom továbbá — másrészt —, hogy milyen kedvező, vagy kedvezőtlen tapasztalatot szereztünk az eddig megépült tisztítótelepek „.vagy tisztítótelep-részek üzemével, hogy azokat a továbbiakban hasznosíthassuk és ezek alapján válogassunk az alkalmaznadó technológiák között. Röviden tehát az eddig ebben a szennyvíztisztító tclej) nagyságban szerzett saját és tudomásomra jutott tervezési és megvalósítási tapasztalatokat szeretném közkinccsé tenni, hogy a jövőben minél kevesebb hibát kövessünk el. ami pedig kedvező volt, azt máshol is alkalmazzuk. 1. A telephely kiválasztása Vizsgáljuk meg, hogy milyen módon kezdeményezték nagyobb városaink a szennyvíztisztítás megvalósítását és meddig jutottak el a megkezdett úton. Városrendezési kérdések között merült fel a tisztítótelep telepítésének a kérdése és a jó telepítés az első igen fontos lépés a megvalósítás útján. Milyen *Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. szempontok szem előtt tartása vezéreljen a telephely kiválasztásánál? A legfontosabb, hogy a tisztítótelep jól elférjen, bővítésre nagyon hosszú időre gondolva is legyen kellő hely és a szomszédságába ne kerüljön olyan létesítmény, lakóépület, élelmiszeripari üzem stb., amelyet a tisztítótele]) közelségével zavarhat. Ezen feltételek teljesítése néha nagy befektetést igényel, ami a tisztítótelep helyére vezető csatorna vagy nyomócső hosszában jelentkezik. Példa erre Miskolc, ahol a főgyűjtőt közel 2,5 km-re kellett a tisztítótelepig meghosszabbítani. Győr csatornahálózatát több, mint 4 km hosszúságban kell nyomócsövekkel megtoldani ahhoz, hogy a szennyvíz a belátható távlatra is tekintettel jól elhelyezett tisztítótelepre kerüljön. Nem követendő példaként lehet felemlíteni Pécs esetét, ahol a régi, beszorított telephely kiválasztás (— pontosabban az a hatósági engedékenység, amely a tisztítótelep környékét a telep megvalósítása után engedte beépíteni —) furcsa megoldást: a szennyvíztisztító telep és az iszapvíztelenítés gépeinek külön telepítését eredményezte, ami utólag meglehetősen sok nehézséget okoz. Figyelembe kell venni a telepítésnél a befogadó helyét, a telep megközelíthetőségét, és az energiaellátás lehetőségeit, az 'iszapelhelyezés miatt az összeköttetést mezőgazdasági területekkel. A legfőbb szempont azonban a bővíthetőség és a környezet szabadsága, be nem épített volta legyen. 2. Szennyvízátemelés, a tisztítótelep magassági elrendezése Ebben a kérdésben a legnehezebb az általánosítás, mivel a megoldás teljesen a helyi adottságok függvénye. Tekintettel városaink többségének sík vidéken településére azonban a legtöbb esetben szükség van a szennyvíz átemelésére. Ugyancsak általánosítható adottság, hogy a legtöbb tisztítótele]) helyén — mivel a telepek a városi csatornahálózat végén, legtöbbször valamilyen befogadó mellett fekszenek — magas a talajvízállás. Ezért kívánatos a telepek kiemelt, magasabb telepítése, hogy a műtárgyak építési költségét ne növelje a víztelenítés tetemes költsége. Ezzel azonban szinte bebizonyítottuk a szennyvízátemelés szükségességét. Hozzáteszem, hogy ennek.ellenére, mivel nem kis költség sem az átemelő beruházása, sem állandó üzeme, minden egyedi esetben meg kell vizsgálni és bizonyítani kell szükségességét. Ha viszont átemeltünk, akkor ennek ki kell használni előnyeit: a műtárgyak kiemelt telepítését. Vigyázni kell arra, hogy az egyszer felemelt szennyvíz távlatban is, az esetleg később kiépülő biológiai tisztítási ütem után is gravitációsan tudjon áthaladni a tisztítótelepen és eljutni a befogadóba. Csak nagy vízszintingadozásti befogadó esetében lehet szó — természetesen akkor is csak időszakosan, magas befogadó-vízállás esetén — második átemelésről. Mivel ez csak időszakos igény, és bizonyára csak rövid tartóssá-