Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

10. szám - Dr. Vitális György: Földtani és vízföldtani megfigyelések az algériai Sott-fennsíkon

Hidrológiai Közlöny 1983. 10. 52. 469 Földtani és vízföldtani megfigyelések az algériai Sott-fennsíkon* 1) R . VITÁLIS GYÖRGY** a földtudományok kandidátusa Bevezetés Az INDUSTRIALEXPORT kiküldetésében — még fi Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet (SZIKKTI) főgeológusaként — az 1981. év júniusában, az Algériában végzendő durvakerámiai nyersanyagkutatás előkészítése során, dr. Mátrai József SZIKKTI főegvségvezető és Pridalkó Dezső osztályvezető, a/. INI)USTRIALEXPORT képviselője társaságában, alkalmam volt a Sott-fennsík (Hants Plateaux) keleti részén a földtani képződmények és a terület vízföldtanának tanulmányozására [7], E tanulmányban ismertetem a tanulmányozott agyagterületek földtani és települési viszonyait, az agyagok genetikai típusait, és az agyagkutat.ás kutatásmódszertanát. A terület vízföldtani adottságait párhuzamosítom a Magyar Medence és az algériai Sottfennsík (Hants*Plateaux) vízföldtanával. Megköszönöm Ferenczy Emil irodavezetőnek (INUUSTRIALEXPORT) az utazás megszervezését és a földtani dokumentációk megtekintése során nyújtott segítségét. Az agyagterületek földtani és települési viszonyai Az I. ábrán közölt vázlatos földtani térkép szemlélteti az Algéria északi részén a Teli- (vagy Kis-) Atlasz és a Szahara-Atlasz közötti Sottfennsík (francia nevén Hauts Plateaux, korábbi magyar nevén Berber-fennsík) keleti részén tanulmányozott — durvakerámiai célra számításba vehető — fontosabb agyagterületeket. Ismertetem a következőkben a különböző földtani korú és jellegzetes genetikai típusú agyagterületeket földtani koronként. A Sidi—Aissa-i agyagterület. Bouíratól délre, a Plaine du Hodna ( = Hodna síkság) nyugati, északnyugati részén Ain El Hadjel és Sidi-Ai'ssa között egy nagy alsómiocén (burdigalai) agyagteriilet (1. ábra 14. jel) van. Ezt a Sidi-Aissatól délre vezető műút melletti vízmosások (SidiAi'ssatól 10 km-re) 2—5 m vastagságban tárják fel (1. kép). A környezet morfológiája alapján azonban minimálisan 30 m-es, az irodalmi adatok alapján [8] pedig maximálisan 600 m-es agyagvastagság lehetséges. Ez a rétegösszlet nagy területen a felszínen követhető. A vízmosásokban látható, hogy az enyhe dőlésű agyagösszlet helyenként néhány cm-es vagy néhány dm-es laza homokkőpadokat tartalmaz (2. kép). Helyenként látható, hogy 1—2 mm-es vékony gipszerek hálózzák be az agvagterület felszín közeli részét [7, 10]. A Djelfa-i agyagterület (7. ábra 15. jel). AMonts des Oulad Na'íl északnyugati szegélyén, a Djelfatól * Előadásként elhangzott a Magyarhoni Eöldtani Társulat Mérnökgeológia-Környezetföld tani Szakosztály és a Nemzetközi Mérnökgeológiai Egyesület Magyar Nemzeti Bizottsága 1982. december 13-i közös rendezésű klubestjén. ** Magyar Állami Földtani intézet, Budapest. Algír felé vezető N l-es műút Djelfatól 19—22 km közötti szakasza mentén, az út mindkét oldalán számos horhos található (3—5. kép). Az út keleti oldalán levő, nagyjából észak—déli irányú vízmosások 7—10 m mélyen feltárják a felsőmiocén vörös agyagot (3. és 4. kép), amelyet az 1 m-t meg nem haladó vastagságú kavicstörmelék borít. A csaknem vízszintes agyagösszletbe helyenként néhány 10—50 cm-es kavics és -görgeteg ,,törmelékzsinór" .települ. Ezek jelzik a mezozóos alaphegységnek az egykori beltóhoz való közelségét. A vízmosások alján az agyag fekvője kemény kvarchomokkő. Az út nyugati oldalán, az előző területnél magasabb felszínen [Ain Maabed közelében, a DREG ( = Division de Recherches Etude Géologique) — SNMC (=Société Nationale des Matériaux de Construction) által előkutatott 1 -es terület] ugyancsak az erőteljes erózió tárja fel a földtani képződményeket. A kb. 30 m-t meghaladó, felsőmiocén vörös agyagösszletet helyenként 2—6 m-es, alárendelten laza, de többnyire kemény felsőmiocén mészkő fed be (5. kéj)). Mind a vörös agyag, mind a fedő mészkő majdnem vízszintes településű. A mészkővel megvédett részeken, a mészkő eltávolítása után, az agyagösszlet teljes egészében kitermelhető [7, 10]. Az M'sila-i agyagterület. Itt a Plaine du Hodna (= Hodna-síkság) területén Chellal és M'sila között az időszakos vízfolyások. 2—3 m mélységben feltárták a pleisztocénben a környező domb- és hegyvidékről áthalmozott agyagot. Ez a felszínre bukkan a sík, helyenként homokos környezetből kisebb-nagyobb szigetekként (6—8. kép). Ezek közül legkedvezőbbnek az M'silatól délnyugatra 17 km-re levő terület látszik (1. ábra 16. jel). Itt ugyanis a vízszintes településű, összefüggő agyagösszletet nem zavarják az egyébként mindenütt megtalálható vékonyabb (10—20 cm) — vastagabb (50—60 cm) kavicsból és görgetekből álló betelepülések. A pleisztocén agyag alatt a Hodnamedencét több száz m vastagon kitöltő alsó- és középsőmiocén agyagösszlet is megtalálható (2. ábra), amely a feltárás perspektíváját kedvezővé teszi [7, 10]. A Monts du Hodna (=Hodna-hegység) déli peremén M'sila és Barika között települő miocén kori képződmények a felszíni kibúvások szerint csaknem vízszintesen települnek. A feltárások alapján 30—40 m vastagságúra becsülhető agyagösszletet is tartalmaznak. Ezek fedőjében azonban helyenként vastagabb kavics-, illetve mészkőösszlet települ. Az ipari felhasználhatóságot zavarják az agyagösszletbe települő - a Hodna-hegvségből származó kavicsrétegek. .M'sila és Magra között, M'silatól 30 km-re a Ouled Add Guebala faluban olyan miocén agyag is felszínre bukkan, melynek fedőjét kb. 0,5—1,0 m-es kavicslepel