Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

10. szám - Dr. Molnár György–Dr. Winter János: A talajvíz alakulása a Nagykunságban és a Jászságban

450 Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. A talajvíz alakulása a Nagykunságban és a Jászságban 1)1J. M O L N Á 11 0 V (1 11 G Y«—1)11. WIIIBll JÁNOS* Bevezetés A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) 1980-ban megbízta a Budapesti Műszáki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési intézetét a talajvíz területi és időbeli változásának vizsgálatával a VÍZIG területén. A Megbízóval egyetértésben a Középtisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területéből a Nagykunsági, valamint a Jászsági öntözőrendszer hatásterületét vizsgáltuk. Ahhoz, hogy ennek a területnek a talajvizét megbízhatóan jellemezhessük, vizsgálatunkat keleti irányban a Hortobágy-Berettyó főcsatornáig, ill. a vízügyi igazgatóság határáig; nyugati irányban a Ileves-Ujszász-Szolnok-Tisza vonaláig terjesztettük ki. Az ígv lehatárolt területen, amely a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területének zömét adja, 31 db kutat találtunk, amelynek észlelése 1956-ban, vagy az előtt kezdődött, és a vizsgálatkor még észlelték, köztük 27 olyat, amelyen 1940 előtt kezdődött az észlelés. Sajnos, ezek között 11 olyan van, amelyen 1945—50 környékén legalább 5 évig szünetelt az észlelés. A vizsgálat célja: jellemezni a teriilet talajvíz helyzetének mai állapotát. Végigkísérni a mai állapot kialakulásának történetét és okait, különös tekintettel az öntözések ós az ehhez szükséges egyéb műszaki létesítmények, valamint egyéb emberi beavatkozások időbeli és területi alakulására. Kiindulásul a kutak észlelési adataiból előállítottuk és ábrázoltuk a jellemző vízállások menetgörbéit. A menetgörbék, valamint eddigi ismereteink alapján meghatároztuk a talajvíz járásának jellemző időpontjait, az igen magas és igen alacsony vízállású éveket, illetve az emelkedő és csökkenő vízállású időszakokat. Megállapítottuk, hogy a szignifikáns emelkedő tendencia csak a kutak felénél állapítható meg. Ezek egy részénél az észlelés csak 1950 körül indult, amelyeknél az 1941-es magas vízállásról nincs információnk. 2. A talajvíz területi jellemzése A talajvízállás változás vizsgálatához talajvízszintvonalas térképet készítettünk, az 1938-tól 1979-ig terjedő időszakra. A kijelölt területen 1938-ban már 38 db talajvízszintészlelő kút üzemelt és úgy véljük, hogy ennyi adat már elegendő ar térképek közelítő megszerkesztésére. Három térképsorozatot készítettünk: a) Az első sorozatban az évi minimumot megközelítő okt. 2-i adatokból szerkesztettünk térképeket. Okt. 2-án akkor is minimumhoz közeli talajvízállás alakul ki, ha a tenyészidőszakban öntöztek. b) A második sorozatban a tavaszi talaj vízállások vizsgálata céljából készítettünk talajvízszintvonalakat a kiválasztott évek április 2-i adataiból. Ez a vízállás a' zavartalan vízjárású kutaknál az az évi maximumhoz közelálló vízállás. c) A maximális talajvízállások vizsgálata céljából készítettük el a harmadik sorozatot. Mivel a vizsgált területen nem egyszerre áll elő az évi maximális talaj vízállás, a kiválasztott évek március—július hónapjaiban előfordult legmagasabb vízállás adataiból szerkesztettük meg a talajvízszintvonalakat. Az első térképsorozatot 11 jellemzőnek ítélt évre, a második és harmadik sorozatot 7—7 jellemző év*Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. -ÜlVasut Vízfolyás Közút £} Település Talajvíz-szintvonal [mA.fJ 1. (ikra. Az 1938 ol t. 2-i talajvíz helyzet Puc. I. LLOAOM enue zpynmoebix eod 2. OKW. 1938 e. Abb. 1. Grundwasserstände am 2. Oktober 1938 re szerkesztettük meg. Ezekhez a vizsgálatokhoz felhasználtuk a VITUKI adattárában meglevő hosszabb, és a Középtiszavidéki VTZIG-en fellelhető rövidebb észlelési idejű kutak adatait is. Tanulmányunkban csak az első sorozatból mutatunk be jellemző példákat. Az okt. 2-i vízállások közül az 1. ábrán az 1938-as állapotot tüntettük fel. 1938-ban az öntözés még nem kezdődött el, az ábra „zavartalan" talajvízhelyzetet mutat. A térképen látható, hogy Tiszafüred- Nagyiván közötti szakaszon talajvízdomb helyezkedett el, ami az ott húzódó homokos dombvonulat következménye lehet. Innen kezdve egészen Turkeve—Kuncsorba térségéig váltakozó lejtésű a talajvíz felszíne. Mezőtúrtól délre a lejtés egy mélypont felé mutatott, míg a Körös mentén a mélypontnál 2,0—2,5 m-rel magasabban állt a talajvíz. Karcag és Tiszaroff körzetében kisebb talajvízdomb látható, amely 1,0—1,5 m-rel emelkedik ki a környezetből. Ennek kialakulásában közrejátszott a települések artézi vízzel történő ellátása. Az artézi víz mélyebb víztartó rétegből (rétegvíz) származik, mint ahová (talajvíz) az abból keletkező használt víz elszivárog. Tehát a mélyebb víztartóból felhozott víz a talajvíz mennyiséget növeli, szintjét emeli. Ugyancsak a környezetből ki-