Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

10. szám - Dr. Ralovich Béla–Dr. Herendi Ágnes–Dr. Szita József: Adatok a faecalis eredetű streptococcusok vízből való kimutatásának problémájához

Dr. Ralovich B. és tsai: Adatok a faecalis Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. 449 Összefoglalás A szerzők a faecalis streptococeusok felszíni vízből való kimutatásának problémájával foglalkoznak. Megállapították, hogy a Slanetz—Bartleyféle módszer e célra nem használható. A Litsky— Mall marin— Fi field-fél e ., megerősítő'' táptal aj ban végzett dúsítás megbízhatóbb eredményhez vezethet, de csak akkor, ha a kioltás nem Ee

7 agarra, hanem véres agar táptalajra történik, ugyanis az előbbi táptalaj gátló hatású lehet. A gátlás elsásorban a S. bovis és a S. equinus törzseket érintette. További vizsgálatoknak kell tisztázni, hogy nem áll-e a rendelkezésünkre a streptococeusok dúsítása céljából a Litslcy—

Möllmann—Fifieldféle „megerősítő" táptalajnál megfelelőbb dúsító. A Streptococcus törzsek pontos speciesig történő identifikálása lényegesnek tűnik, mert adatokat szolgáltathat a szennyező gócra nézve. 39 vízminta vizsgálata alapján a leggyakoribb szennyező a S. faecium, a S. bovis, a S. faecium v. durans, a S. faecalis v. faecalis, a 8. equinus és a S. mitis voltak. A D csoportba sorolást megkönnyíi törzsek lizozim-akti vitásának meghatározása. Lassan időszerű lesz egy egységes vízvizsgálati szabályzat elkészítése. IRODALOM [1] A. /'. H. A., A. W. W. A., W. P. C. F.: Standard Methods for the Examination of Water and Wastewater. 14th ed., A. P. H. A., Washington, 1970. [2] Bergey's Manual of Determinative Bacteriology. Co-ed.: Buchanan, Ii. E., Gibbons, N. E., 8th ed., The Williams and Wilkins Co., Baltimore. 1975. [3] Hajna, A. A.: Publ. Hlth. Lab. 9: 80— (1951) cit.

: Difeo Manual of Dehydrated Culture Media and Reagents 9th ed., Difco Lab. Co., Detroit, 1974. [4J Járványügyi és Klinikai Bakteriológia. Módszertani útmutató, Ssserk.: Lányi B., OKI, Budapest, 1980. [5] KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete: Egységes vízvizsgálati módszerek. IV. Mikrobiológiai módszerek. 2. kiadás, VITUKI, Budapest, 1977. [6Litsky, W., Mallmann, W. L., Fifield, C. W.: A New Medium for the Determination of Enterococci in Water. A. J. P. H. 43: 873—879 (1953). [7] Magyar Népköztársasági Országos Szabvány: Szennyvizek vizsgálata; Általános irányelvek, helyszíni szemle, mintavétel. MSz 260/1—57. [8] Magyar Népköztársasági Országos Szabvány: Ivóvíz bakteriológiai vizsgálat. MSz 22901—71. | 9] Magyar Népköztársasági Országos Szabvány: Mesterséges fürdők medencevize. MSz 13690/1—78. | 10] OKI Vízhigiénés Osztálya: Módszertani útmutató a felszíni vizek higiénés bakteriológiai vizsgálatához, OKI, Budapest, 1977. [II] Ralovich, Ti., Beke, S., Ortel, S.: Módszer baktériumtörzsek lizozim-aktivitásának vizsgálatára. Kísérletes Orvostudomány 33: 280—283 (1981). | 12] Rácz, Zs., Szabó, J. B.-né, Szita, J.: A koagglutinációs és pretipitációs módszerek alkalmazásának és eredményeinek összehasonlítása a béta-hemolizáló streptococeusok csoport meghatározásában. Egészségtudomány 22: 62—66 (1978). | 13] Reichardt, II'.: Einführung in die Methoden der Gewässermikrobiologie. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart, New York. 1978. [14] Szita, J. : Differential Diagnosis of Eiiteroeocci. Acta microbial. Acad. Sei. Hung. 4: 289—293 (1957). [15] Szita, J.: Személyes közlés. flaHHbie K npoŐJieiviaTHKe BbiaBJieHHa CTpenTOKOKKycoB (])ci<a;ibHoro nponcxowfleHHji B iwTbeBoií BOfle d-p Pajiottui, B. Kandudam OuoAoemecKux nayx-d-p Xcpenóu, A.—d-p Cuma, íl. Autopbi aaHHMajiHCb npoőJieMOÜ ycTaHOBJiemiM ripncyrcTBHfl CTpenTOKOKKycüB (|>eKajibHon> npoiicxoHíAemm B IIOBepXHOCTHblX BOflaX. YCTaHOBJieHO, MT0 MCTOa CAUncifa-Bapm/ien ;IJI>I Jiamioii ucjm Henparo^eH. OGoramentie MeTOAOM JlunKoeo-MaAAMana-(PiußeAda na «noflKpeiuijnomeii» MHTaxejibHoií noHBC npiiBoaiiT K Gojiee AüCTOBepHOMy pe3yjibTaxy, HO TOJibKO B TOM cjiyiae, ccjim BbiHeceHiie ripoH3Boanrcji he na arap-arap Krra Ha crieUnajibHbiií KPOBMHOFT arap-arap. Jlejio B TOM, WO iiHTaTejTbuaa cpe;ia Krr Mower oxasarb T0pM03Hinee BJiimHue TopMOKCHHC Kacajiocb B nepByio onepeab uiTaiviMOB S. bovis H S. equinus. XlajibHeihiiiiMH iiccjie^oBaHHsiMH cjic«yeT BbWBiiTb He oőjia;iaeM JÍH ;UDI pasMiiowceHiia crpenTOKOKKyCOB JiyMLUCÜ nHTaTCJIbHOH cpcfloií, MeM {'IIOAKpCIljiMioineií» npenapar JlmiKoeo-MaAAMuna-<t>u(f>eA<)a. M/ieii1II(j)HKaHH5I UIT3MM0B CTpem'OKOKKyCOB C TOMHOCTblO JIO ypoBiiíi species IOJKCTOI cymecTBcmioii, nocKOJibKy nojiyMaeMwe TaKHM <>fipa30M jiaimuc co;iep>Ka'i nn<|iopManim oTHOCHTejibHO oMai OB 3ai p>i3HeHn>i. no pesyjibTaraM aiiaJ1H30B 38 npoő Boaw Haiiííojiee MacTO BCTpe<iaeivibiMH sarpH3HineJi>iMii ciinaioTOi S. faecium, S. bavis, S. faecium v. durans, S. faecalis v. faecalis, S. equiuus, S. mitis. OTHCCCHIIC K rpymie D oöJierwaeTCtf oiipe/iejiemieM JIHC03IIMHOH aKTHBHOCTH U1T3MMOB. HaspeBaCT HEOÓXOFLLIMÖCTb COCTaBJlCHHfl C4HH0H IIHCTpyKUHH GaKTepiIOJIOriIMCCKHX aHaJIII30B BOflbl. ANGABEN ZUM PROBLEM DES NACHWEISES VON STREPTOCOCCUS FÄKALER HERKUNFT AUS DEM WASSER Dr. Ralovich, B.

—Frau Dr. Herendi, A

.—Dr. Szita, J

. Zum Problem des Nachweises von fäkalen Streptococcus aus Oberflächen wässern wird festgestellt, daß die Methode von Slanetz

—Bartley zu dieser Aufgabe nicht geeignet ist. Die Anreicherung im „stärkenden" Nährboden von Litsky

—Möllmann

—Fifield kann zu zu verlässlicheren Ergebnissen führen, aber nur dann, wenn die Impfung nicht auf Agar E

e

y, sondern auf Blutagar erfolgt, da ersterer eine hemmende Wirkung ausüben kann. Diese Hemmung erlitten vor allen die Stämme S. bovis und S. equinus. Mit weiteren Unter» suchungen ist klarzustellen, ob für die Anreicherung mit Streptococcus nicht ein mehr entspreohener Nährboden als „stärkender" Litsky

—Mallmann

—Fifield zur Verfügung stünde. Eine Identifizierung der Streptococcus-Stämme bis zum genauen Spezies erscheint für wichtig, weil Daten über das verunreinigende Zentrum erhalten werden können. Aufgrund der Untersuchung von 39 Wasserproban (Mustern) waren S. faecium, S. bovis, S. faecium v. durans, S. faecalis v. faecalis, S. equinus und S. mitis die häufigsten Verunreiniger. Die Einreibung in Gruppe D wird durch Bestimmung der Lysozyme-Aktivität erleichtert. Die Ausarbeitung eines einheitlichen Reglements für Wasseruntersuchungen wird langsam aktuell werden,