Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
10. szám - Dr. Ralovich Béla–Dr. Herendi Ágnes–Dr. Szita József: Adatok a faecalis eredetű streptococcusok vízből való kimutatásának problémájához
448 Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. Dr. Ralovich B. és tsai: Adatok a faecalis 1. tábláza Az egyes vizekben előforduló Streptococcus speciesek felsorolása Tabelle. I. 'Zusammenstellung der in einzelnen Gewässern vorkommenden Streptococcus-Spezies ' Streptococcus speciesek neve és előfordulásuk száma Vízminták vételi helye J » J \ 4 4 B .2 'J <§ m § 'S « és a minták száma '3 "> | § S e '3 '£ © 3. £ 3 S ~ = -J J§ áí oá ~ =2-J5'3 £ £ « s M c« té r>3 > cé W cc > m ^ Balatonberény 3 1 1 1 Fonyód 3 1 1 Balatonszemes 4 1 1 1 Zamárdi 4 2 2 1 Nyugati - Övcsatorna 4 3 2 2 1 Imremajori-csatorna 7-es útnál 2 1 1 1 1 Imremajori-csatorna a majornál 2 2 2 1 1 1 Keleti-Bozót 4 3 2 2 Ordacsehi-árok 3 2 2 2 2 1 1 Tetves-patak 3 2 I 1 1 Letenye 1 1 1 1 Örtilos 1 1 1 Barcs 2 I 2 2 1 l Drávaszabolcs 2 1 1 I 1 1 Mohács / 1 1 l 1 Összesen 39 21 15 16 8 6 4 4 2 2 kombináció nem optimális, mert az A' 6 7-es táptalaj, melv nem víz vagv élelmiszer minták bakterológiai vizsgálatára, hanem klinikai vizsgálati mintákból kitenyésztett D csoportba tartozónak látszó Streptococcus speciesek egyszerű identifikál ására lett közölve (Szita, 1957), az etil-ibolva és azid tartalmú dúsítás után már túl szelektívnek bizonyult és ugyan változó mértékben, de gátolta az egyes Streptococcus specieseket. Másrészt már Litslcy és mtsai (1953) felhívták a figyelmet arra, hogy a „megerősítő" táptalaj esetenként egyes Streptococcus törzsek növekedését gátolhatja még 5. táblázat Streptococcus speciesek lizozim-aktivitása Tabelle 5. Lysozyme- Aktivität der StreptococcusSpezies Streptococcus speciesek száneve ma Rrós lizozimaktivitás Gyenge és késői lizozi inaktivitás Lizozimakti vitás n i nos S. pyogenes 13 S. agalaetiae 7 Streptococcus sp. (C csoport) 18 I S. íaecium 36 32 S. faecium v. durans 37 36 S. bovis 40 26 S. faecalis v. liquefaciens 6 5 S.faecalis v. faecalis 75 73 S. equinus 11 9 Streptococcus sp. (G csoport) 29 1 9 7 16 2 8 1 1 28 akkor is, ha optimális növekedést biztosító „elő" dúsítóból" történt a beoltás. Más megfogalmazásban, pillanatnyilag nem tudjuk mennyi Streptococcust nem mutattunk ki a vizekből azért, mert első dúsítás céljából egv „megerősítő" vizsgálatra javasolt táptalajjal dolgoztunk. Ezt a problémát további vizsgálatainkkal kívánjuk tisztázni. Ezért addig is, amíg a kérdés tisztázódik, a Litsky és mtsai (1953) által leírt és a magyar szabvány által előírt dúsítóból véres agar táptalajra történő kioltást és az izolált törzsek Járványügyi és Klinikai Bakteriológia Módszertani Útmutató (1980) szerinti pontos identifikálását javasoljuk. A pontos azonosítás lényegesnek tűnik, mert némi képet kaphatunk a vizet szennyező gócot illetően. Ugyanis egyes Streptococcus speciesek —• S. bovis, S. equinus — elsősorban állatok székletével kerülhetnek a vízbe (Bergey's Manual, 1974). Bár az előbbi előfordult már patológiás humán anyagban is (Bergey's Manual, 1974; Szila személyes közlése. A I) csoportba tartozás gyors eldöntéséhez segítséget nvújt az izolált törzsek lizozimaktivitásának vizsgálata és részben hasonló jelentőséggel bírhat az E (< 1 agaron való tipikus növekedés is. Véleményünk szerint lassan elérkezik annak az ideje, hogy egy egységes vizsgálati szabványt vagy módszertani könyvet adjunk az érdekeltek kezébe, hasonlóan az amerikai „Standard Methods"-hoz vagy a KGST módszertani kiadványához. Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönetüket fejezik ki Grunnerné Bayer Zsuzsának, Dr. Fenyvesi Bélánénak és I/ugosi Lenkének a lelkiismeretes technikai munkáért, a táblázatok elkészítéséért.
