Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
10. szám - Dr. Ralovich Béla–Dr. Herendi Ágnes–Dr. Szita József: Adatok a faecalis eredetű streptococcusok vízből való kimutatásának problémájához
Dr. Ralovich B. és tsai: Adatok a faecalis Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. 44? 2. táblázat Litsky— Mailmann—Fifield-féle táptalajban végzett dúsítás utáni tenyésztési eredmények Tabelle 2. Brütungsergebnisse nach Anreicherung im Litsky — Mall mann — Fifield —Nährboden Vízminták száma Ki!) íeoltott I úsítók száma 845 845 845 845 845 845 Vizsgált víz mennyisége ml-ben 1 0,1 0,01 1 0,1 0,01 1 h'isítóból kioltásra használt táptalajok veres agar Pozitív vízmin tá k Pozitív dúsítók száma arányszám száma arányszám 119 0,70 396 0,46 47 0,27 135 0,15 14 0,08 26 0,03 134 0,79 511 0,60 65 0,38 200 0,23 18 0,10 43 0,05 ból azaz 134 vízből vagyis 8,8%-kal több mintából tudtunk Streptococcust izolálni. A vízminták 1 : 10-es és 1 : 100-as hígításainak vizsgálata kapcsán is azt tapasztaltuk, hogv a véres agar táptalajon több minta bizonyult szennyezettnek, mint amikor E s 7 agar táptalajra történt a kioltás. A különbség 10,G%, ill. 2,4%-nak adódott. Az E & 7 agar táptalaj gátló hatását kissé részletesebben is tanulmányoztuk. Összesen 202 Streptococcus törzset vizsgáltunk meg (3. táblázat). Azt találtuk, hogy a 8. faecalis var. faecalis törzsek közül egyet sem gátolt, a 8. faecium és a S. faecium var. durans törzsek esetében a gátlás mértéke kicsi volt, míg a S. faecalis var. liquefaciens törzsek 1/7-e a 8. bovis törzsek 1/5-e és a 8. equinus törzseknek pedig csaknem fele nem nőtt ki az E B 7 agar táptalajra való oltás után. Ezen eredmények alapján úgy véljük, hogy Litsky— Möllmann- Fifield-féle táptalajból nem ajánlatos az E f i- agar tá]»talajra kioltani. Ez a megállapítás különösen abban az esetben érvényes, ha a főleg állatokból származó streptococcusokat — S. bovis és S. equinus — is ki akarjuk mutatni. Egyébként 39 vízminta vizsgálata kapcsán 10 féle Streptococcus speciest sikerült izolálnunk összesen 91 alkalommal. A leggyakrabban 8. faecium, S. bovis, 8. faecium var. durans, 8. faecalis var. faecalis, S. equinus és S. mitis fordult elő a vizekben (4., 5. táblázat). 3. táblázat Streptococcus speciesek növekedésének gáti asft (; 7 agar táptalajon dúsítás után Tabelle 3. Hemmung des Wachstums der StreptococcusiSpezies nach Anreicherung im 72 (1 J Agamährboden Streptococcus speciesek Véres agaron Csak véres és E R 7 agaron agaron tényének sz a" tenyészett szett törzsek ma törzsek száma száma faecium faecium v. durans bovis faecalis v. liquefac.iens faecalis v. faecalis equinus mitis mutans salivarius miller i 46 46 44 30 15 6 4 2 2 45 43 35 30 8 4 3 1 2 Végezetül arról adunk számot, hogy milyen volt az egyes Streptococcus specieseknek a lizozim-aktivitása. Megállapítható, hogy míg a D csoportba tartozó streptococcusok nagy gyakorisággal és intenzíven bontották a M. lyzodeikticust, a megvizsgált 205 törzs közül 181 erősen, tizenegy pedig gyengébben volt aktív és mindössze 13 azaz 6,3% bizonyult negatívnak, addig az A, a B, aC, és a G csoportba tartozó 67 törzs közül kettő volt pozitív és 5 gyengén és későn bontott. A többi törzs inaktívnak bizonyult. Ezen eredmények alapján úgy véljük, hogy a lizozim-aktivitás vizsgálata segítséget nyújthat a Streptococcus speciesek közötti gyors eligazodáshoz. E reakció pozitivitása, illetve annak intenzitása alapján a Streptococcus törzsek D szerv-csoportba tartozása valószínűsíthető. Megbeszélés Már a bevezetőben leírtakból is megállapítható, hogv a streptococcusok kimutatását illetően vannak azonos elvek és hasonló táptalajok, de különbözőségek is az egyes előírásoktól és szerzőktől függően. Ami lényegesnek tűnik és feltétlen további vizsgálatot érdemel a magyarországi szabványokat illetően, azaz, hogy már Litsky és mtsai (1953) de a legújabb amerikai szabvány (1976) és a KGST módszerek (1977) is „elődúsítást" utáni „megerősítő" vizsgálatokat írtak, ill. írnak elő. Az „elődúsítást" pedig olyan táptalajban végzik, melv biztosan nem gátolja a streptococcusok szaporodását (dextróz-azid bouillon, vagy dextróz bouillon). A másik figyelemre méltó tény, hogy nálunk kétféle szabvány és egy Módszertani Útmutató (1977), bárom bizonyos mértékig különböző előírással szabályozza a streptococcusok kimutatását és az a szabvány, melv a szennyvizek vizsgálatát szabályozza, nem érthető, hogy miért, de eltekint ezen csírák vizsgálatától (MSz 260/1—57). A két szabvány és a KGST módszerek által is ajánlott Slanetz- Hartley-féle táptalaj nem megbízható, mivel a membránon kifejlődő streptococcus-szerű telepek 10—20%-a után vizsgálva nem Streptococcus. Ezért a felszíni víz vizsgálatoknál 1979-től kezdve az ivóvíz minősítésre előírt Litsky és mtsai (1953) által leírt ós a magyar szabvány által megkívánt „megerősítő bouillont" és az E ti 7-OH táptalajt használtuk. A vizsgálataink során egyrészt meggyőződtünk arról, hogy ez ti
